A tészta elkészítése
Kell hozzá fél kiló fehér liszt (ebből két pizza jön ki), só (körülbelül egy kiskanálnyi, de ízlés szerint használd), egy csipet cukor, körülbelül három deci víz, valamint 5-6 evőkanálnyi olívaolaj és élesztő (utóbbiból alkalmazzunk kicsit kevesebbet, mint egy hagyományos kenyértészta esetében tennénk). Én személy szerint csak úgy kiszórom a lisztet a pultra, túrok a közepébe egy lyukat, oda beleöntöm a vizet, abba az élesztőt, a sót, a cukrot és az olajat. Kavargatom (eleinte villával), aztán lassanként beleomlasztom a lisztet, míg végül már kézzel gyúrható. De persze elő lehet adni az egészet egy keverőtálban is, bár ott más a kontakt a tésztával.
Kelesztés
Tegyük félre a tésztát kelni (takarjuk le egy konyharuhával) körülbelül félórára. Amíg kel, kényelmesen elkészíthetjük a feltétet. Ja, és ne felejtsük el szép lassan beizzítani a sütőt – általában kell vagy 15–20 perc, mire eléri a szükséges (maximális) hőmérsékletet. A pizzatésztát jóval előre is elkészíthetjük. Ekkor a gyúrást követően formáljunk belőle pizzányi adagokat (kb. negyedkilós golyók), tekerjük be alufóliába, és dobjuk a hűtőbe. Vígan elvan 4-5 órán át.
A feltét
Csináljuk egyszerűen, de figyeljünk nagyon az alapanyagokra. Egy tálba öntsünk bele két normál méretű paradicsomkonzervet (ne sűrítményt, hanem olyat, amely egészben vagy szecskázva tartalmazza a hámozott paradicsomot). Marokkal megkínálva, villával, vagy botmixerrel trancsírozzuk szét – ne maradjanak nagy darabok, de azért ne is legyen teljesen homogén massza. Adjunk hozzá olívaolajat, kevés citromlevet, sót, minimális mennyiségű cukrot és fűszereket: oregánót, bazsalikomot, kevés friss őrölt borsot. Aki szereti, tehet bele fokhagymát is. Ha kész, reszeljük le a sajtot (jó lehet valami gouda típusú – a hazai boltokban kapható pizzamozzarelláért nem lelkesedem, bár felesben egy olvadóssal működhet). Öntsünk egy tálba néhány szem fekete olívabogyót.
Gyúrás, pakolás
A tésztát csapjuk a kilisztezett pultra, simogassuk, öklözgessük, lapítsuk, dobáljuk vagy bármi, csak nyúljon. Ha szakad, legrosszabb esetben újra lehet kezdeni… de másodjára már nehezebb ügy, mert az újabb összegyúrástól a tészta ridegebbé válik. Nekieshetünk sodrófával is, de a végén akkor is húzgáljuk meg egy kicsit az ujjainkkal – a pizza akkor jó, ha kicsit dimbes-dombos. Masszírozzuk a felesleges anyagot a szélei felé. Nyújtsuk extrém vékonyra (ha itt-ott szinte átlátszik, akkor lesz jó), majd dobjuk a kilisztezett tepsibe. Ott mehet rá a szósz (csak lazán, nem kell egyenletesen eloszlatni), a sajt (bőséggel, hasonló szemléletben) és az olajbogyók.
Sütés, tálalás
Rossz hírrel kell kezdenem: légkeveréses sütőben nekem még nem sikerült. Mondjuk, nem is próbálkoztam túl gyakran a kezdeti kudarcok után… pizzát már nem sütök vendégségben, modern konyhában, csak otthon, a jó kis hagyományos villanysütőben. Persze légkeverésesben is összeáll, de valahogy mégsem százas.
A hagyományosban, főleg ha tud legalább 275 fokot, szinte biztos a siker. 250 fok alatt az egész procedúra túl lassú a jó pizzához: a tészta máshogy viselkedik, a sajt meg olyan lesz, mint a melegszendvicsen. Pedig azt szeretjük, ha folyik…
És egy trükk a végére: soha ne szórd rá az oregánót sütés előtt! Csak amikor kész, és kijött a sütőből, akkor morzsold rá – lehetőleg magasról és sokat, bele a gőzbe. Ha egyszer kipróbálod, soha nem akarod majd máshogy. Finoman egy kevés olívaolajjal is meglocsolhatod. A fenti alapreceptet kedved, ízlésed és pénztárcád alapján színezheted (amihez adunk majd mi is néhány tippet az elkövetkezőkben).
