szex fogyatékosság

Az értelmi fogyatékossággal kapcsolatban a társadalom nagyon szűk látókörűen gondolkozik; egyesek még olyan károsan túlzó kijelentéseket is tesznek, hogy az értelmi fogyatékos embereknek egyáltalán nincs joguk szociális és szexuális kapcsolatokra. A paraplégiás (mindkét alsó végtag bénulása) és kvadriplégiás (négy végtagot érintő bénulás) emberek esetében pedig az első kérdés, ami felmerül, hogy vajon képesek-e nemi életet élni. A szexuális funkció elvesztése nem jelenti a szexuális élet elvesztését is; és egy értelmi fogyatékos személy is ugyanúgy vágyik a szexualitásban megélt intimitásra.

Korlátozott lehetőségek

A szex gyakran a fogyatékos személyek körében is kényes témának számít. Felmérések szerint a fogyatékossággal élők 50%-a nem él rendszeres szexuális életet semmilyen formában. Holott a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint is a szexualitás minden ember életének a szerves része; az emberi lét alapvető szükséglete és aspektusa.

A mai társadalomban a testi vagy értelmi fogyatékossággal élő embereket gyakran nem tekintenek szexuálisan érett felnőttként. A fogyatékossággal élők, különösen a fiatalok szexuális tapasztalatgyűjtésének lehetőségei nagyon korlátozottak. Rendszerint hiányzik az ehhez szükséges magánszféra, ráadásul a többi fiatalhoz képest sokkal nagyobb valószínűséggel kapnak negatív visszajelzéseket.

A fogyatékossággal élő személy kevésbé vonzónak, szexuális életre kevésbé méltónak érezheti magát, mert úgy gondolja, hogy nem tud megfelelni a mai társadalom idealizált képének. Még nehezebb az önelfogadás, ha a fogyatékosság valamilyen betegség vagy baleset következtében jelentkezett az illető életében, hiszen a fogyatékos személy felidézheti, hogyan nézett ki, mennyivel vonzóbbnak érezte magát. 

A fogyatékossággal élő aktivisták szerint szexualitásuk kulturális szintű tagadása miatt olyan, mintha nem is vennék őket emberszámba. Holott sok fogyatékkal élő ember maszturbál, szexuális vonzalmat érez és szexuális tevékenységet folytat. Azonban ezek a tények nem egyeznek a fogyatékkal élőkről alkotott sztereotípiákkal. A sztereotípiák viszont csak tovább fokozzák a fogyatékossággal élők által tapasztalt nehézségeket. A következő tévhitek keringenek a fogyatékos emberekről:

• A fogyatékossággal élő férfiaknak és nőknek nincs szükségük szexre.
• A fogyatékossággal élő férfiak és nők nem képesek „igazi” szexre.
• A fogyatékossággal élő férfiak és nők szexuálisan nem vonzóak.
• A fogyatékos fiúknak és lányoknak nincs szükségük szexuális felvilágosításra.
• A fogyatékossággal élő, például intellektuális képességzavart mutató férfiaknak és nőknek nem szabad gyermeket vállalniuk.

„A tipikus fejlődésű személyek számára a fogyatékossággal élők szexuális kapcsolatának gondolata nem illeszkedik a fogyatékos emberekről kialakult képhez, egyszerűen azért, mert infantilizálnak minket”– mondja Kara Ayers, a Cincinnati Egyetem Fogyatékosság Központjának társigazgatója. „Nem tekintenek ránk szeretőként, szülőként, partnerként, de még csak egyéjszakás kalandként sem. A külsőségeken alapuló ideálok itt is szerepet játszanak abban, hogy az emberek meglehetősen rugalmatlanok a tekintetben, hogy mit vagy kit tartanak szexuálisan vonzónak.”

Értelmi fogyatékosság és szexuális vágyak

Az értelmi fogyatékossággal kapcsolatban a társadalom gyakran azon a véleményen van, hogy az értelmi fogyatékos embereknek egyáltalán nincs joguk szociális és szexuális kapcsolatokhoz. Előfordul, hogy szexuálisan deviánsnak tartják őket, mert társadalmilag nem megfelelő szexuális magatartást tanúsíthatnak. Amikor az értelmi fogyatékos személy intézetben nő fel, az hozzájárulhat a szociálisan nem megfelelő magatartás kialakulásához: az értelmi fogyatékos emberek számára is nehezebb lehet különbséget tenni a nyilvános és a magánjellegű tevékenységek között. Az értelmi fogyatékos embereknek olyan szexuális oktatásra lenne szükségük, amely:

• Megtanítja nekik, hogy a fogyatékossággal élő embereknek is lehet kielégítő szexuális élete.
• Úgy adják át, hogy az értelmi fogyatékkal élők is megértsék.
• Elmagyarázza a társadalmi szabályokat; például különbséget tesz a privát és a nyilvános viselkedés között.
• Foglalkozik az életkoruknak megfelelő szexuális problémákkal, amelyek az adott fogyatékosságukkal hozhatók összefüggésbe.

A fizikai akadályozottság sem jelenti azt, hogy le kell mondani a szexuális életről

Amikor valaki kerekesszékbe kényszerül, az nem jelenti automatikusan azt, hogy többé nem képes szexuális életet élni, hiszen a szexuális funkció megmaradhat; aktív és kielégítő szexuális életet élhetnek. Sőt, az is lehet, hogy a kerekesszékes személynek csak a mozgása akadályoztatott, de nem áll fent végtagbénulás. Paraplegiás és kvadriplégiás embereknél a szexuális funkció esetleges elvesztése sem jelenti a szexuális élet elvesztését. Hacsak nem marad némi érzet a nemi szervek körül, az orgazmus szokásos érzete elvész, de fantomorgazmus máshol is tapasztalható a testben. A szexualitás fizikai és érzelmi vonatkozásai – a fizikai funkcióvesztés ellenére – továbbra is ugyanolyan fontosak a fogyatékossággal élő számára, mint a többségi társadalomhoz tartozó ember számára.

A fogyatékossággal élő személy azonban élvezheti a szexet szexjátékok és fizikai segédeszközök (például ágymódosításnak) bevonásával, megfelelő szexpozíciók megtalálásával vagy szakképzett szexmunkás által nyújtott szolgáltatásokkal is. Ez utóbbira látunk példát a Helen Hunt főszereplésével készült igazi szemléletformáló filmben, A kezelésben, ahol a szextanácsadóként dolgozó Cheryl segít megtapasztalni a szexuális örömöket a vastüdőn élő férfinak. Szóba jöhet a szexrobot használata is, ami ugyan számos etikai kérdést vet fel, de kétségkívül ez az a terület, ahol valóban lehet létjogosultságuk az adroidoknak. Létezik már kifejezetten a fogyatékossággal élőket megcélzó online társkereső oldal, ami szintén segít a szexualitás megélésében és a pozitív tapasztalatszerzésben.

Fontos, hogy a fogyatékossággal élők edukációjával párhuzamosan elinduljon a tipikus fejlődésű emberek szemléletformálása is a témában, hiszen csak így lehet az évezredes tabukat ledönteni, nyíltan és elfogadóan kommunikálni.