depresszió ellen

A depresszió nem választás kérdése, a betegség az agy kémiai állapotának, az ember működésének és az őt körülvevő környezetének bonyolult kölcsönhatása nyomán alakul ki – és ebben a kémiának jelentős szerepe van. Az ember az akaraterejével nem tudja megváltoztatni azt, hogy milyen neurotranszmitterek váltódnak ki az agyműködésében. 

Mit tudunk a depresszióról?

Korábbi tanulmányok összefüggést találtak a bélrendszer egészsége és a depresszió között. Egy 2008-as tanulmányban a gyulladás depresszióra gyakorolt hatását vizsgáló kutatók úgy találták, hogy a depressziós emberek immunrendszere erősebben reagál a Morganella és hasonló bélbaktériumok által termelt vegyszerekre.

A depressziónak létezik endogén és exogén formája is: míg előbbi a test rendellenes működésére utal, például vitaminhiányra, hormonzavarra, addig utóbbi arra, hogy a problémát külső okok is előidézhetik, például tragédia vagy kudarc, csalódás, veszteség. Vannak, akik utóbbiakat könnyebben dolgozzák fel, a depresszióra hajlamos ember egyéni érzékenysége azonban jóval nagyobb lehet, aminek okait többféle tényezőre is visszavezetik.

Mit tehetünk ellene?

Egy tanulmány szerint a jó minőségű társas interakciók védelmet nyújthatnak a depressziós hangulat ellen. És hogy mennyire fontosak ezek az egyén boldogsága szempontjából? A Journal of Social and Personal Relationships című folyóiratban megjelent tanulmány arra utal, hogy a magány és a depresszió szintjének csökkenéséhez vezethet a fokozott szociális interakció, ami egyébként a koronavírus-járvány során nehézkessé vált.

A Covid–19 terjedése közepette az emberek aggódni kezdtek amiatt, hogy a másoktól való távolságtartás és az elszigetelő intézkedések milyen káros hatással lehetnek az emberek társadalmi életére és mentális egészségére. Kutatások kimutatták, hogy a karantén a magány és a depresszió magasabb szintjét eredményezte, és ezek a hatások súlyosbodtak azoknál, akiknek hosszabb karanténra volt szükségük. Ez összhangban van azokkal a korábbi tanulmányokkal, amelyek feltárták, mennyire fontosak a társas interakciók és kapcsolatok az emberek boldogsága és jóléte szempontjából.

Hogyan bizonyították be azt, amit már régen sejtettünk?

Adam Kuczynski kutató és munkatársai ezzel a vizsgálattal „a napi társas interakciók azon összetevőinek azonosítására törekedtek, amelyek a depressziós hangulat változásaihoz és a magányossághoz kapcsolódnak”. 

A mintájukban 515 felnőtt résztvevő szerepelt. A résztvevők 75 egymást követő napon töltöttek ki napi felméréseket, amelyeket mindannyian este 7:30-kor SMS-ben küldtek el. A kutatás a depresszióra, a magányra, a társas interakciók mennyiségére, az észlelt reakciókészségre és az önvizsgálatra vonatkozó méréseket is elvégezte.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik több társas interakcióban vesznek részt, egyrészt több önmegfigyelést folytatnak, és úgy érzik, hogy az emberek jobban reagálnak rájuk, ráadásul alacsonyabb szintű depressziót és magányt mutatnak. A fokozott szociális interakció, függetlenül attól, hogy az egyén milyen alaphelyzetben van, védőfaktor lehet.

Az interakció minőségének és mennyiségének hatása hasonló volt mind a magány, mind a depressziós hangulat esetében, ami erős kapcsolatot mutat e két változó között. Mit jelent ez az egész? Minél több időt töltünk jó programokkal, olyanok társaságában, akiket kedvelünk, annál kisebb eséllyel érezzük magunkat depressziósnak. Ezt azért eddig is sejtettük, de jó tudni, hogy akár miniterápiaként is használhatjuk egy-egy mélypont ideje alatt, mert bizonyítottan jobban működik majd, mint az, ha magányosan igyekezzük feldolgozni az eseményeket.

Akad azonban egy érdekes megjegyzés

Ez a tanulmány sem zárja ki a fordított ok-okozati összefüggés lehetőségét, például azt, hogy ahelyett, hogy a szociális interakciók megváltoztatnák az egyén depressziós szintjét, a depresszió változtathatja meg az egyén társas interakcióinak gyakoriságát. 

„A Covid–19-világjárvány idején a társadalmi távolságtartás lehetséges hatásaival kapcsolatos aggodalmak rávilágítottak a szociális interakciók és a mentális egészség közötti kapcsolatra vonatkozó ismereteink több hiányosságára is” – összegezték a kutatók.

„A jelenlegi tanulmány célja volt, hogy jellemezze a társadalmi interakció mennyiségének és minőségének egyedi hatását a napi depressziós hangulatra és a magányra, és meghatározza, hogy ezek a folyamatok milyen mértékben működnek a személyen belüli és a személyek közötti elemzés szintjén” – áll a tanulmányban.

„Az eredmények azt sugallják, hogy a társas interakciók általában védelmet nyújthatnak a depressziós hangulat és a magány ellen, függetlenül attól, hogy az ember milyen szintjeit mutatja ezeknek a változóknak” – foglalták össze a szakemberek.