Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bizonyos szokásokat udvariatlanságnak vagy furcsaságnak bélyegeznek, pedig a pszichológia szerint magas intelligenciára utalnak.
Vannak viselkedésformák, amelyeket udvariatlanságnak, távolságtartásnak vagy akár arroganciának tartunk. Pedig a pszichológia szerint gyakran egészen más rejlik a háttérben. Olyan gondolkodásmód, amely másképp dolgozza fel az információkat, meghatározott ingereket keres, és eltérően reagál a társas helyzetekre. Íme három antiszociálisnak tartott szokás, amelyek igazából az intelligencia jelei lehetnek.
Az egyedüllét vonzóbb, mint a társaság
Az egyik leggyakrabban félreértett viselkedés, amikor valaki tudatosan az egyedüllétet választja a társaság helyett. A közfelfogás szerint a magány egy keserű állapot, amit el kell fogadni, pedig nem feltétlenül erről van szó.
Egy 2016-os, a British Journal of Psychology folyóiratban megjelent tanulmányban több mint 15 ezer fiatal felnőttet vizsgáltak. Kiderült, hogy a legtöbb embernél növeli az elégedettséget, ha gyakrabban találkoznak a barátaikkal. Ez nem meglepő, az viszont igen, hogy
a magasabb intelligenciájú fiataloknál a kapcsolat éppen fordított volt: az élénk társasági élet csökkentette a jóllét érzését.
A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a magasabb intelligenciájú emberek könnyebben alkalmazkodnak az új körülményekhez, helyzetekhez, és kevésbé támaszkodnak a társas csoportokra. Ilyenkor az egyedüllét nem hiányállapot, hanem produktív tér, ahol az agy megszabadul a társadalmi elvárásoktól, az elme felidézi a tapasztalatokat, visszatér a megoldatlan problémákra, és olyan összefüggéseket hoz létre, amelyek egy társas helyzetben vagy beszélgetés során ritkán kerülnek szóba.
Elkalandozó figyelem
Sokan kaptak már olyan megjegyzést, hogy beszélgetés közben nem figyelnek, „teljesen máshol járnak fejben”. Ezt gyakran figyelmetlenségnek vesszük, pedig a vizsgálatok szerint egy más típusú gondolkodás jele lehet.
A figyelem spontán elkalandozása nem a gondolkodás hiánya, hanem épp ellenkezőleg: ilyenkor az agy tudat alatti szinten dolgozik egy problémán, majd váratlanul, látszólag a semmiből bukkan fel a megoldás. Gondolj csak arra, amikor zuhanyozás vagy séta közben, esetleg egy teljesen más témájú beszélgetés során jön a megvilágosodás. Ez a folyamat összefügg a jobb kreatív problémamegoldó képességgel és a nagyobb kapacitású munkamemóriával.
Egy 2020-as kutatás szerint aki nagyobb kognitív kapacitással rendelkezik, annak gyakrabban elkalandozik a figyelme. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy amikor egy feladat nem köti le teljesen az elmét, az agy valami izgalmasabb dologgal tölti ki az űrt.
A felszínes csevegés kerülése
Az intelligens emberek számára nem az jelent problémát, hogy másokkal beszélgessenek, hanem hogy mit kezdjenek a felszínes, kötelező csevegéssel, a small talkkal. Így az időjárásról, hétvégi tervekről szóló beszélgetések náluk hamar kifulladnak.
A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatás szerint akik magasabb szintű jóllétről számoltak be, kevesebb felszínes és jelentősen több tartalmas beszélgetést folytattak. Nem csupán a mélyebb társalgást preferálták, hanem mérhetően elégedetlenebbek voltak, amikor a beszélgetés felszínes maradt. Ez nem sznobizmus vagy felsőbbrendűség, hanem kognitív szempontból érthető viselkedés.
A small talk kiszámítható, bevált témákon alapul, ezért a komplexebben gondolkodó elme szinte azonnal feldolgozza, nem jelent számára kihívást.
Nem arról van szó, hogy az illető nem érdeklődik az emberek iránt, csak magasabbak az elvárásai, hogy mi minősül értelmes beszélgetésnek. Ugyanez az ember azonban élénk és energikus lesz, ha a beszélgetés valódi kérdésekre, motivációkra vagy összefüggésekre terelődik.
Fontos, hogy ezek a viselkedésformák nem tesznek valakit automatikusan okossá vagy kivételes képességűvé. Sokkal inkább arról árulkodnak, hogy az intelligencia nemcsak azt befolyásolja, hogyan gondolkozunk, hanem azt is, miként viszonyulunk másokhoz és a mindennapi társasági élethez.
Az emberek nagy többségének 70–130 közötti az IQ-ja, aki pedig e felett teljesít, már kiemelkedő intelligenciaszinttel rendelkezik. Annak azonban, hogy valaki átlagon felüli intelligenciával bír, nemcsak a teszteredmény, de bizonyos viselkedések is jelét adják.
