Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindenkivel megesett már, hogy amikor bement egy szobába, elfelejtette, mit akart ott csinálni. Ez nem szétszórtságra vagy általános feledékenységre utal, csupán működik az úgynevezett ajtóhatás.
Képzelj el egy olyan helyzetet, amelyhez hasonlókat mindannyian jól ismerünk: ülsz a nappaliban, és eszedbe jut, hogy a hálószobában hagytad a telefonod töltőjét. Elindulsz a helyiség felé, de amint belépsz, elfelejted miért mentél oda. Némi zavartság után talán beugrik, hogy a töltő volt a cél, de az is előfordulhat, hogy teljes tanácstalanságban visszafordulsz, mert nem jut eszedbe, mit kerestél a hálóban.
Ha belépsz egy ajtón, elfelejted, mit akartál
Gyakori és bosszantó élmény, hogy elindulunk valahová, majd amikor odaérünk, elfelejtjük, mit akartunk csinálni eredetileg. A legtöbbször úgy gondoljuk, azért fordult ez elő, mert elkalandozott a figyelmünk, stresszes napunk volt, vagy nem volt fontos az adott teendő.
Egy amerikai kutatócsoport azonban egészen más magyarázattal állt elő. A Indiana állambeli Notre Dame Egyetem tanulmányának már a címe is sokat elárul: „Az ajtókon való áthaladás felejtést okoz”.
A tudósok egy kísérletsorozatban vizsgálták a jelenséget. A résztvevők virtuális szobákban mozogtak egy videojátékban, és tárgyakat kellett ide-oda vinniük. Felvettek egy dolgot egy asztalról, kicsit távolabb letették, majd felvettek egy újabbat. Az éppen náluk lévő tárgyat nem látták, mintha egy hátizsákban tartották volna. A kísérlet közben a kutatók időről időre megkérdezték tőlük, hogy melyik holmit viszik éppen.
Lényeges volt, hogy az alanyok néha ugyanazon a szobán belül sétáltak a tárgyakkal, máskor viszont egy ajtón keresztül jutottak el egy másik helyiségbe – de pontosan ugyanakkora távolságot kellett megtenniük.
Az eredmény meglepő volt: amikor áthaladtak egy ajtón, lassabban és pontatlanabbul válaszoltak, milyen tárgyat visznek éppen magukkal, mint amikor a szobán belül tettek meg ugyanakkora utat.
Az sem segít, ha visszamész ugyanoda
A kutatók ajtóhajtásnak nevezték el a jelenséget, és nem álltak meg a számítógépes kísérletnél. Valódi szobákban, fizikai tárgyakkal is megismételték a vizsgálatot. A résztvevők cipősdobozokban vitték a tárgyakat, hogy ne láthassák, mi van náluk éppen, egyébként minden ugyanúgy zajlott, mint a virtuális térben. Az eredmény nem változott, az ajtón való áthaladás rontotta a memóriát.
Felmerülhet a kérdés, hogy nem maga az ajtó okozza a felejtést, hanem jobban emlékszünk abban a szobában, ahol eredetileg befogadtuk az információt. A pszichológia jól ismeri a jelenséget, hogy a memória hatékonyabban működik, ha a felidézés környezete megegyezik az információ befogadásának, megtanulásának környezetével.
Csakhogy a kutatók ezt megcáfolták a harmadik kísérletükben. Ebben azt vizsgálták, mi történik akkor, ha a résztvevők két ajtón haladnak át, és visszakerülnek a kiindulási szobába. Ha számítana az azonos helyszín, akkor ugyanabban a helyiségben jobbnak kellene lennie a memóriának. De nem lett jobb, vagyis a hatást az ajtó okozza.
Ezért töröl a memóriád egyes információkat
De mi ennek az egésznek az értelme? Az elmélet szerint az ajtón való áthaladás jelzés az agy számára, hogy új helyszínre érkeztél,
az előző szoba eseményei és információ már kevésbé lényegesek, ideje helyet adni az új tudnivalóknak.
Hasonló törlést válthat ki az is, ha például befejezünk egy feladatot, kopogtatnak az ajtón, vagy lemerül a laptop akkumulátora, és csatlakoztatni kell a töltőt.
Bár mindez hibának tűnhet, valójában nagyon hasznos, hogy így működik az agyunk és a memóriánk, mert nem tudunk minden információt észben tartani. A rendszer az esetek többségében kiválóan működik, leszámítva azokat a kellemetlen pillanatokat, amikor töprengve állunk a hűtőszekrény előtt, és fogalmunk sincs, miért nyitottuk ki.
Memóriazavart nem csak az ajtóhatás okozhat, ezekben az esetben lehet okod az aggodalomra.
