Érdekes felismerésre jutottak állatokkal foglalkozó kutatók: a háziállatok – mint például a kutyák és macskák – viselkedésében és érzékelésében is mutatkozhatnak olyan eltérések, amelyek az emberi neurodiverzitásra hasonlítanak.
Az elmélet azon alapul, hogy bár az állatok nem tudják elmondani, mit éreznek, genetikai és viselkedésbeli jelek egyaránt utalnak arra, hogy agyi működésük, ingerfeldolgozásuk nem feltétlenül egységes és kiszámítható. Egyes kutyafajtáknál például olyan genetikai eltéréseket azonosítottak, amelyek embereknél neurodivergens mintákhoz, például szociális érzékenységhez vagy impulzivitáshoz köthetőek.
Különös idegrendszeri tüneteket mutathatnak a háziállatok
Több állat, mint például kutyák, macskák, rágcsálók, sőt majmok viselkedésében is megfigyelték azokat a jeleket, amelyek az emberi figyelemhiányos-hiperaktivitás-zavarhoz (ADHD) vagy autizmus spektrumzavarhoz hasonlítanak. Ide tartozik a
túlzott ingerlékenység, a stresszre való érzékenység, a szociális visszahúzódás, illetve az ismétlődő mozdulatok és a merev viselkedésminták.
Nehézkes lehet a felismerés
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az állatoknál nem beszélhetünk hagyományos diagnózisról: ők nem töltenek ki kérdőíveket, nem mesélhetik el érzéseiket, így
a neurodivergencia náluk inkább metaforikus, kutatási-leíró kategória, nem orvosi tény.
Mégis ha valamilyen módon beigazolódik a kutatók feltevése, az teljes mértékben átírhatja mindazt, ahogyan eddig vélekedtünk a háziállatainkról: nem „rossznak” kell tekinteni az érzékeny, szokatlan viselkedésű négylábúakat, hanem olyan társaknak, akik egyszerűen másként érzékelik a világot. Környezetük, gondozásuk, napi rutinjuk ehhez igazodva sokkal inkább az egyéni igényeikre szabható, például jobban odafigyelve a zavaró zajokra, ingerekre és pihenésigényükre.
Ha kíváncsi vagy az alvási szokásra, amely akár ADHD-ra is utalhat, olvasd el ezt a cikkünket is!
