Egy tartós kapcsolatot, egy házasságot fenntartani nem könnyű, tenni kell érte. Ha ezt elmulasztjuk, eljön az a pont, ahonnan már nem lehet újraépíteni, és a válás már pusztán csak idő kérdése.
A romantikus kapcsolatok időtartama nagyon változó, de a tudományos kutatások alapján kirajzolódnak bizonyos minták. Egyes párok évtizedekig maradnak együtt, míg mások néhány év után különválnak. A legfontosabb közös vonás, amit a pszichológiai vizsgálatok rendre kimutatnak, hogy a kapcsolat elején tapasztalt érzelmi intenzitás, a lelkesedés és a vonzalom az idő múlásával fokozatosan csökken. Ez a csökkenés önmagában természetes folyamat, és nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét, de vannak olyan szakaszok, amikor ez a visszaesés látványosan felgyorsul, és ekkor nő meg a szakítás esélye.
Átmeneti szakasz
Egy nagy nemzetközi kutatás, amely Németországban, Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Hollandiában több mint tizenegyezer ember kapcsolatait követte hosszú időn át, részletes képet adott arról, hogyan változik az elégedettség a kapcsolat során. A résztvevőket éveken keresztül figyelték, és rendszeresen mérték, mennyire elégedettek a partnerükkel és a kapcsolatukkal. A kutatók azt találták, hogy az elégedettség általában lassan csökken az évek alatt, de azoknál, akik sokáig együtt voltak, ám később mégis szakítottak, ez a csökkenés egy ponton hirtelen felgyorsult. Ezt a pontot nevezték el „átmeneti szakasznak”.
Ez az átmeneti szakasz általában egy-két évvel a szakítás előtt kezdődik.
Addig a kapcsolat még viszonylag stabil, a kisebb hullámvölgyek után sokan újra egymásra találnak. Amikor azonban ez a fordulópont elérkezik, az elégedettség zuhanórepülésbe kezd.
A kutatás szerint innentől átlagosan hét és huszonnyolc hónap telik el, mire a kapcsolat ténylegesen véget ér. Más szóval, amikor a pár tagjai már úgy érzik, hogy valami megváltozott, és egyre nehezebb visszahozni a régi közelséget, akkor jellemzően másfél–két év van hátra a szakításig.
A visszaesés nem az elején, hanem a végén van
Ez a minta elég következetesen megjelenik különböző országokban és életkorcsoportokban is. A szakértők szerint a legnagyobb visszaesés az érzelmi kötődésben, az intimitásban és az elégedettségben tehát nem a kapcsolat elején vagy a közepén történik, hanem közvetlenül a szakítás előtti időszakban – annak ellenére, hogy sokszor olvashatjuk, hogy a kapcsolatok a mézeshetek után ellaposodnak.
A kutatók ezt „terminális fázisnak” nevezik – ez a kapcsolat utolsó szakasza, amikor a felek már belül tudják, hogy valami alapvetően elromlott, még ha ezt nem is mindig mondják ki nyíltan.
Érdekes módon nem mindig egyszerre érzik meg ezt a törést a partnerek. Az, aki végül kimondja, hogy vége, általában már korábban tapasztalja a távolságot és az elégedetlenséget.
A másik fél viszont sokszor csak a szakítás előtt nem sokkal érzékeli, hogy a kapcsolat már válságban van. Ezért fordul elő gyakran, hogy egy szakítás az egyik fél számára hirtelennek tűnik, pedig a másik már régóta készült rá.
Ezért végződhet válással egy házasság
A kutatás nemcsak azt vizsgálta, mikor és hogyan törik meg a kapcsolat, hanem azt is, hogy miért.
Az egyik legfontosabb tényező az érzelmi elégedettség fokozatos elvesztése. Azok a kapcsolatok, amelyek végül felbomlottak, már az elejétől alacsonyabb szinten működtek – vagyis a felek kevésbé voltak elégedettek egymással –, és ez az elégedettség gyorsabban is romlott. A szakítás előtt a mért elégedettség átlagosan a maximális szint kétharmadára esett vissza, ami a kutatók szerint már olyan alacsony, hogy ritkán sikerül onnan újraépíteni a kapcsolatot.
Az elégedettség csökkenésének okai sokrétűek. A mindennapi stressz, a munkahelyi feszültség, az anyagi gondok vagy a gyerekneveléssel járó terhek mind hozzájárulhatnak a kapcsolat gyengüléséhez.
Fontos szerepet játszik a kommunikáció minősége is: ha a partnerek nem tudják nyíltan megbeszélni, mi bántja őket, a problémák hajlamosak felgyűlni és lassan távolságot teremteni közöttük. Az évek során a megszokás, a rutinszerű életvitel és az intimitás csökkenése is erősen hat a kapcsolati elégedettségre.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a gyermekes párok körében gyakrabban fordul elő elégedettségcsökkenés, különösen akkor, ha a párkapcsolati kommunikáció háttérbe szorul a szülői feladatok miatt. Ez azonban nem törvényszerű:
azok a párok, amelyek tudatosan odafigyelnek egymásra, még kisgyerekes időszakban is képesek megőrizni az intimitást és az érzelmi kötődést.
A szakítás egy folyamat
A szakítás tehát nem egyetlen esemény, hanem hosszú folyamat vége. Először észrevétlenül romlik az elégedettség, majd bekövetkezik az a bizonyos átmeneti pont, amely után a kapcsolat szinte mindig lejtmenetbe kerül. Onnantól már csak idő kérdése, mikor mondják ki a végét.
Bár a kutatás adatai azt mutatják, hogy ez a folyamat sok kapcsolatban hasonlóan zajlik, nem jelenti azt, hogy elkerülhetetlen.
A kapcsolatok többsége ugyanis nem hirtelen, hanem a figyelem hiánya miatt bomlik fel.
A tudományos eredmények alapján a legfontosabb, amit egy pár tehet, hogy időben észreveszi az apró jeleket. Amikor valamelyik fél érzi, hogy a közelség csökken, a beszélgetések üresebbek, a közös programok ritkábbak, akkor van a legnagyobb esély arra, hogy a folyamatot megállítsa, visszafordítsa.
A pszichológusok szerint az egyik leghatékonyabb módja a kapcsolat fenntartásának az őszinte kommunikáció.
Az emberek gyakran attól tartanak, hogy ha kimondják, mi zavarja őket, azzal csak további vitákat okoznak, pedig az elhallgatás hosszú távon sokkal veszélyesebb. Aki képes elmondani, mire vágyik, és aki meghallgatja a másikat, nagyobb eséllyel tudja helyreállítani az egyensúlyt.
Fontos az is, hogy a párok közösen éljenek meg új élményeket. A kapcsolatot gyakran az teszi fáradttá, hogy az élet egyhangúvá válik. Egy közös utazás, új hobbi, vagy akár csak egy rendszeres közös este a hét közepén is segíthet abban, hogy újra legyen valami, ami összeköti a feleket.
Az intimitás, a nevetés és az együtt töltött minőségi idő nemcsak romantikus díszletek: ezek tartják életben a kapcsolatot.
A legtöbb kapcsolat azonban nem azért ér véget, mert „elfogy a szerelem”, hanem mert a partnerek nem ismerik fel időben, hogy a kapcsolatuk változik, és nem tesznek érte tudatosan.
A romantikus kapcsolatok nem azért tartanak, mert nincsenek problémák, hanem azért, mert a felek hajlandóak foglalkozni velük. A szerelem nem állandó érzelem, hanem egy folyamat, amelyben a törődés, az odafigyelés és a rugalmasság legalább annyira számít, mint a kezdeti, lángoló szenvedély.
Egy jól működő kapcsolat fenntartása nem olyan egyszerű, de ebben a cikkben eláruljuk, normális-e, ha csak a pároddal szeretnél nyaralni, a gyerekek nélkül.
