Az agyunk képtelen igazán véletlenszerűen működni, pedig ez kulcsfontosságú a világ egyik legismertebb játékában, a kő-papír-ollóban. Aki ettől el tud szakadni, az lesz a játék nyertese.
A kő-papír-olló a világ egyik legismertebb és legegyszerűbb játéka. Nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, pár másodperc alatt megérthetők a szabályai, mégis sokakat lebilincsel. Nyerni azonban egyáltalán nem olyan könnyű benne, mint amilyennek látszik.
Így nyerhetsz a világ egyik legismertebb játékában
A kő-papír-ollóban a győzelemre vezető stratégia a totális kiszámíthatatlanságban rejlik: akkor nyerünk a legtöbbet, ha döntéseink a legvéletlenszerűbbek, és nem figyelünk arra, mi történt az előző körben. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni.
A Nyugat-Sydney-i Egyetem kutatói összesen 15 ezer játszmát figyeltek meg, és közben a résztvevők agyi aktivitását is rögzítették. A Social Cognitive and Affective Neuroscience folyóiratban megjelent eredményeik szerint azok, akiket a korábbi körök befolyásoltak a játékban, gyakrabban veszítettek a kő-papír ollóban.
A vizsgálatból kiderült, hogy a játékosok nem voltak elég kiszámíthatatlanok, amikor elhatározták, melyik jelet mutatják. Annak ellenére, hogy a legjobb stratégia a véletlenszerűség, a legtöbb ember ezt nem tudta követni, és az egyik jelet túlságosan gyakran választotta.
A résztvevők több mint felének a kő volt a kedvence, ezt követte a papír, míg az olló jelet választották a legritkábban.
Jellemző volt az is, hogy kerülték az ismétléseket, vagyis az újabb körben gyakrabban választottak másik jelet, mint amit a véletlen alapján várni lehetett volna.
Ne próbáld megjósolni, mi fog történni
A kutatók az agyi jelekből azelőtt meg tudták mondani, hogy a játékos melyik szimbólumot fogja választani, mielőtt a döntést meghozta volna. Vagyis valós időben követték nyomon a választás során az agyban lezajló folyamatokat. Megállapították, hogy ilyenkor nemcsak a következő lépéssel kapcsolatos információk keringenek az agyban, hanem az is, hogy mi történt az előző játszmákban: mit választott maga a játékos, és mit az ellenfele.
A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy amikor döntéseket hozunk, a korábbi események információit automatikusan felhasználjuk a következő lépéshez.
Az, hogy a múltra visszatekintve próbáljuk megjósolni, mi fog történni a jövőben, a mindennapokban érthető mechanizmus, ám amikor megpróbálunk kiszámíthatatlanok lenni, ez nyilvánvalóan gátló tényező.
A tanulmány egy további érdekes dologra is rámutatott: a döntés pillanatában csak azoknak az agya rendelkezett információkkal az előző körről, akik veszítettek. Ez a jelenség a győztesek agyában nem volt meg, vagyis ők sikeresebben tudtak elszakadni a korábbi körök hatásától, és így közelebb kerültek a kiszámíthatatlan, tiszta véletlen stratégiájához.
Ha sokat foglalkozol a múlttal, nem fogsz nyerni
A kutatás jelentősége túlmutat a kő-papír-olló játékon. Rávilágít arra, hogy agyunk nem jó a kiszámíthatatlanságban. Akár akarjuk, akár nem, mindig megpróbáljuk a múltbeli eseményekre támaszkodva megjósolni a jövőt, akkor is, amikor ez kontraproduktív lehet, és torzíthatja a döntéseinket. Persze sok esetben ez a hozzáállás előnyös, hiszen a kiszámíthatóság segíti az együttműködést, de versenyhelyzetben kifejezett hátránnyá válhat.
A tanulság az, hogy akik nem rágódnak túlzottan a múlton, nagyon esélyük lehet a győzelemre – kő-papír-ollóban biztosan, de lehet, hogy az élet más területein is.
Döntéseket hozni sokszor nem könnyű, ezek a legnagyobb csapdák.
