Különleges állatoknak ad otthont Magyarország, köztük 18 hüllőnek és 17 kétéltűnek. Ezek közül talán a legkevésbé ismert a lábatlangyík, melynek két faja is él hazánkban.
2012-ben az év hüllőjének választották a lábatlangyíkot. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület évről évre megválasztja az év állatait annak érdekében, hogy a kevéssé ismert fajokat is népszerűsítse. A lábatlangyíkoknak is nagy szükségük van erre, sokan ugyanis siklónak vagy kígyónak nézik őket, nem véletlenül, testük formája és mérete is hasonló, azonban fejük és pikkelyeik árulkodóak lehetnek.
Bár a szakavatott szemek könnyen különbséget tehetnek, a lassú mozgású, rejtőzködő életet folytat lábatlangyíkok valóban hasonlóak őshonos siklóinkhoz. A népnyelv kuszmának és törékeny gyíknak is nevezi, elsősorban erdeinkben fordul elő, de az Alföld fás területein is észlelték már. A Dunántúl területén a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis), a Dunától keletre a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica) a jellemző.
Veszélyben a lábatlan gyík
Morfológiai bélyegeik segítségével megkülönböztethetők, ám mivel egymással hibridizálódni képesek, ezért nem olyan egyszerű megállapítani egy-egy példányról, hogy pontosan melyik faj képviselői.
Kék pettyeket ráadásul csak a hímek viselnek hátukon.
A Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei a pontos elterjedésük és a hibridizáció vizsgálata érdekében folytat terepmunkát, szövetmintákat gyűjtenek, melyek genetikai vizsgálata adhat majd választ a lábatlangyíkokkal kapcsolatos számos kérdésre.
Mivel a városok egyre terjeszkednek, már az sem ritka, hogy a peremkerületek kertjeiben is megjelennek, a kígyókkal kapcsolatos általános ellenszenv miatt pedig veszélyben is lehetnek annak ellenére, hogy teljesen ártalmatlanok. Mindkét lábatlangyík faj védett, tilos bántan, gyűjteni vagy háborgatni őket, természetvédelmi értékük 25 ezer forint.
Ha érdekelnek a különleges hüllők, olvasd el ezt a cikkünket is.
