Melyik életkorban a legboldogabbak az emberek? Ezt a látszólag egyszerű kérdést az elmúlt évtizedekben rengetegen vizsgálták, de végleges válasz sokáig nem született. Egy kutatócsoport viszont egy átfogó, több tudományos tanulmány eredményeit összevető metaanalízis keretében világított rá a válaszra.
Boldog országokból nincs hiány, azt viszont eddig nemigen tudtuk, hogy mely életkorban érezzük a legjobban magunkat. A Ruhr-University Bochum kutatói viszont tanulmányukban 443 vizsgálatból származó minta alapján, összesen 460 902 résztvevővel vizsgálták a szubjektív jóllét tendenciáit az életút során. A kutatásban a jóllét három központi összetevőjének változására összpontosítottak: az élettel való elégedettségre, a pozitív, valamint a negatív érzelmi állapotokra.
Pozitív tendencia
A kutatás vezetője, Susanne Bückner professzor szerint a tanulmány összességében pozitív tendenciát jelez.
Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az élettel való elégedettség 9 és 16 éves kor között csökkent, majd 70 éves korig kissé nőtt, és 96 éves korig ismét csökkent.
A pozitív érzelmi állapotok 9 éves kortól 94 éves korig általános csökkenést mutattak, míg a negatív érzelmi állapotok 9 és 22 éves kor között enyhén ingadoztak, 60 éves korig csökkentek, majd ismét növekedtek. A szerzők a pozitív és negatív érzelmi állapotokban nagyobb mediánváltozásokat állapítottak meg, mint az élettel való elégedettségben.
Ez rá a magyarázat
Az életelégedettség enyhe csökkenését 9 és 16 éves kor között a pubertáskorban bekövetkező, a testet és a társas életet érintő változásoknak tulajdonítják.
„Az, hogy a nagyon késői felnőttkorban a szubjektív jóllét minden összetevője inkább romlott, mint javult, összefügghet azzal, hogy a nagyon idős embereknél csökken a fizikai teljesítőképesség, gyakran romlik az egészségi állapot, és csökkennek a társas kapcsolatok is; nem utolsósorban azért, mert a kortársaik elhunytak” – állapította meg Susanne Bückner.
Útmutatás lehet a mostani tanulmány
A tanulmány szerzői szerint e kutatás rávilágít arra, hogy a szubjektív jóllétet annak különböző összetevőivel együtt az egész élettartam során figyelembe kell venni. Úgy vélik, hogy a mostani eredmények jelentős útmutatást nyújthatnak a különféle programok kidolgozásához, különösen azokhoz, amelyek célja a szubjektív jóllét fenntartása vagy javítása az élet késői szakaszában.
