Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Munka törvénykönyve megkülönbözteti a munkaszüneti és a pihenőnapokat. Más szabályozás és más díjazás alá esik a munkavégzés ezeken a napokon. Mutatjuk a részleteket.
A munkaszüneti napok olyan napok, amikor jogszabály írja elő, hogy nem kell dolgozni. Ezek általában nemzeti vagy vallási eredetű ünnepnapok, amelyek a naptárban piros betűvel vannak kiemelve. Közéjük tartozik az újév és mindenszentek napja, húsvét, pünkösd, karácsony, március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a, sőt még május 1-je, a munka ünnepe is. Ám néha ilyen napokon is behívhatnak munkavégzésre, az ezzel kapcsolatos jogi szabályozásra az Adó Online hívta fel a figyelmet.
A munkaszüneti napok különleges szabályozás alá esnek
Munkaszüneti napra akkor osztható be a dolgozó, ha cége a rendeltetése folytán ilyenkor is működik (szállodák, éttermek), de ide tartoznak az idényjellegű szolgáltatások (strandok, fesztiválok) is, továbbá a megszakítás nélküli tevékenységek (határőrizet, kohók) és a társadalmi közszükségletet kielégítő munkák (kórházak, közüzemi szolgáltatók).
A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenységre a helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy baleset, káresemény, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszélyhelyzet vagy a vagyonvédelem érdekében van szükség. Pusztán amiatt, mert a munkáltató döntése alapján a munkavégzés minden nap zajlik, a dolgozó munkaszüneti napi munkavégzésre nem kötelezhető. Erre csak akkor van lehetőség, ha a mindennapos munka nem a munkáltató gazdasági döntésének, hanem a termelési technológiából fakadó objektív körülményeknek tudható be.
Kivételesen tehát munkavégzésre egyébként nem kötelezhető munkavállaló is behívható dolgozni munkaszüneti napon, ehhez azonban szükséges, hogy olyan rendkívüli esemény történjen vagy fenyegessen, ami közvetlen vagy súlyos károkat okoz vagy okozhat.
Munkaszüneti napon történt munkavégzésért a dolgozót száz százalék bérpótlék illeti meg. Ezen túlmenően fizetendő a munkavégzéssel összefüggésben egyébként járó bérpótlék és időarányos alapbér is, így például a munkaszüneti napi rendkívüli munkavégzésért cserébe a munkavállaló alapbérének akár 300%-ára is jogosult lehet.
Fontos megjegyezni, hogy a munkaszüneti napok körül a kormány által meghatározott munkarend kapcsán áthelyezett munkanapok nem munkaszüneti napnak, hanem pihenőnapnak minősülnek, így ezekre a napokra a munkaszüneti napi munkavégzésre vonatkozó szabályozást nem kell alkalmazni. Így például idén augusztus 20-a keddre esik, erre tekintettel az augusztus 19-i hétfői munkanapot áttették augusztus 3-ra. De ettől még az augusztus 19-e nem minősül munkaszüneti napnak, vagyis aznapra ugyanúgy osztható munkaidő, mint bármelyik szombatra.
