Köhögésre hagyma az ágy lábához éjszakára, lázra reszelt krumpli a talpra kötve, fájó torokra sós vizes gargarizálás – még ma is gyakran nyúlunk nagyanyáink gyógyító trükkjeihez, de szinte biztos, hogy nem mindet ismerjük. A legextrémebbekről talán még nem is hallottunk.
Ha te is emlékszel gyerekkorodból a kamillás gőzölésre vagy a darázscsípés utáni ecetes borogatásra, akkor valószínűleg a ti családotokban is hagyománya volt nagyanyáink praktikáinak. A gyomorbántalmakat követő reszelt alma vagy a sós vízben főtt krumpli elfogyasztása minden bizonnyal bevált gyakorlatnak számított, ám ezeken kívül is voltak szép számmal olyan trükkök, amelyekről álmunkban nem gondolnánk, hogy léteztek – vagy léteznek még talán ma is.
Azt, hogy eleink házi gyógymódjai milyen változatosak voltak, jól példázza a gyűjtésünk, amelyben meglehetősen extrém fortélyok is szerepelnek.
Házi gyógymód fülfájásra
Sokak által ismert módszer még ma is a hagymával és a fokhagymával való fülgyógyítás. Egyesek szerint úgy a leghatékonyabb a segítség, ha utóbbiból egy gerezdet a külső hallójáratba helyezünk, mások viszont úgy tartják, hogy a nyomóval kifacsart levéből cseppentve gyógyul a leginkább a fül. Van viszont még egy trükk, amelyhez már egy kis főzőtudomány is szükségeltetik. Ehhez egy vöröshagymát kell felszeletelni, megpirítani, majd a kendőbe csavarva a beteg szervre helyezni, de eleink közül még többen a nyers vöröshagymás rátételre esküdtek.
Sebkezelés, ahogyan te nem tennéd
Sebtisztításra és -kezelésre talán te is kaptál paradicsomot, no nem belsőleg, hanem külsőleg. Vagy talán inkább a karikára vágott vagy reszelt, nyers krumpli volt a megoldás a gyerekkori sérüléseidre? Mindkettő bevált módszernek bizonyult, ám voltak olyanok is, akik ennél sokkal extrémebb gyógymódra esküdtek: a vizeletre. Merthogy a kézen lévő sebeket vagy a végtagok érdes, száraz bőrét egy régi magyar hiedelem szerint naponta többször is le kell vizelni.
Éjszaka disznózsírral
Sokan máig furcsán néznek azokra, akik szentül hiszik, hogy a köhögés ellen a legjobb a disznózsír, pedig nagyanyáink legtöbbet használt gyógymódja tényleg ez volt. Éjszakára szó szerint bedunsztolták a gyerekek mellkasát és hátát, miután jól bekenték a langyos állati eredetű anyaggal. Ennek ugyanis az a titka, hogy a zsír remek szigetelő, amely
nem engedi elpárologni a vizet a bőrfelületen keresztül, így az a hörgőkön át tud távozni.
Sok bajra jelentett gyógyírt a tej
Több kellemetlenségre is megoldást jelentett a tej, amely ráadásul a legtöbb háznál kéznél is volt. Bármilyen furcsa is, a fehér nedűt hasmenésre is bevetették, méghozzá felforralva és bele almát szeletelve. Ezt a készítményt kellett elkortyolnia a betegnek, amelytől állítólag hamar javult is az állapota.
A tej azonban más bajokra is gyógyírt jelentett: felmelegítve és benne mézet elkeverve álmatlanság ellen is előszeretettel alkalmazták.
Égésre tejfölt?
Egy másik tejterméket is segítségül hívtak, csak éppen nem belsőleg, hanem – bármilyen meglepő is – külsőleg. Napégés után ugyanis tejföllel kezelték a bőrt. Kétséges, hogy ennek volna bármilyen tudományos magyarázata, ha csak az nem számít annak, hogy átmenetileg kellemesen hűti a lepirult felületet.
Egyes szakértők szerint viszont nem ez a legjobb megoldás a leégés ellen, hiszen a tejfölben lévő fehérjék, zsírok még csak be sem tudnak szívódni a bőrbe, inkább csak átmenetileg bevonják azt, és a hidratáltság érzetét keltik. Ráadásul amint lehűlt, e tejtermék nemhogy segít, még ronthat is a helyzeten, hiszen nem hagyja lélegezni a bőrt, így lassítva a gyógyulást.
Ha azt is szeretnéd megtudni, hogy milyen trükkökkel szépültek régen, olvasd el az erről szóló cikkünket is!
