Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Gyerekként gyakran álmodoztunk arról, hogy elásott kincset találunk, felnőttként már beérnénk néhány bankjeggyel is. Ám valójában egyiket sem lehetne legálisan egyből elraknunk, egy tömött pénztárcát pedig végképp nem.
Nem csak a mesékben fordul elő, hogy valaki pénztárcát talál, a közösségi oldalakon működő csoportokban is látszik, hogy időnként megesik az ilyen. Vannak, akik megpróbálják megtalálni annak a tulajdonosát, mert szinte látják maguk előtt a pénztárnál megszeppenve álló idős nénit, aki nem tud fizetni. Mások csak csöndben elrakják, mivel az ő szemük előtt inkább az lebeg, mi minden tudnának venni az „ajándék” pénzből.
De vajon mit kell tenni a talált pénztárcával? Milyen esetben tarthatjuk meg? És ha nem akarjuk, akkor hogyan juttathatnánk vissza a gazdájának?
Mint minden talált tárgy esetében, a pénztárca további sorsát is jogszabály irányítja, pontosan szabályozva van, hogy mi a teendő ezzel. A Polgári Törvénykönyv szerint három feltétele van annak, hogy megtarthassuk a talált tárgyat, így a bankókkal tömött pénztárcát is, írja dr. Újváry Zsolt ügyvéd. Az első, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy visszakaphassa a jogos tulajdonosa. A második, hogy megvárjuk, hogy a tárgy tulajdonosa, a találástól számított 1 éven belül jelentkezik-e a dologért. A harmadik pedig, hogy amennyiben megpróbáljuk felkutatni a tulajdonost, és szándékunkban áll kivárni az egy évet, akkor a megfelelő helyen történő átadáskor tennünk kell egy nyilatkozatot arról, hogy igényt tartunk a talált tárgyra.
Hátha meglesz a tulajdonos
Aki talál egy pénztárcát, annak nyolc napja van arra, hogy könnyes búcsút vegyen attól, és leadja a megfelelő helyen. A jogszabály szerint ennyi időn belül kell ugyanis a talált tárgyról gondoskodni. De hová is adjuk le?
Nem kell magánnyomozóvá válni és felkutatni a tulajdonost, bár ezt időnként megkönnyíti, hogy vannak, akik a személyes irataikat is a tárcájukban tartják. Ilyenkor egyszerűen csak értesíteni kell őt a jó hírről, hogy meglett az elveszettnek hitt buksza. A tárgyat a szabályok szerint odaadhatjuk a tulajdonosának, továbbá annak, aki igazolja, hogy jogosult azt átvenni, valamint a találás helye szerinti jegyzőnek, a polgármesteri hivatalban.
Ma már többször találkozhatunk olyan esettel, hogy a becsületes megtaláló közzétette azt a médiában, közösségi oldalakon, és meg is lett az eredeti gazdája a tárgynak.
Bár azt hihetnénk, hogy kevesen vannak, akik visszaadnának egy pénzzel tömött tárcát, egy egész világra kiterjedő kutatás szerint az emberek becsületesebbek annál, amit gondolunk róluk. A világ minden táján szándékosan elhagytak pénztárcákat; üresen, kevés pénzzel és nagy összeggel.
Az eredmény szerint minél több pénz volt a tárcában, annál többen adták azt vissza a benne jelzett tulajdonosának.
Itt azonnal le kell adni
Amennyiben a jegyzőnél adtunk le egy talált tárgyat, és nem jelentkezett érte a tulajdonosa három hónapon belül, akkor vissza kell nekünk adnia, ám még ekkor sem lesz a miénk, csak a dolog használatára válunk jogosulttá. Ez egy pénzzel teli pénztárca esetében nehezen értelmezhető, egyébként pedig a tulajdonszerzés csak a találástól számított egy év elteltével történik meg jogilag.
Amennyiben olyan helyen találtuk a tárgyat, ami jogi néven „közönség számára nyitva álló” helyen van, vagyis buszon, vonaton, pályaudvaron, múzeumban, hivatalban stb., akkor másként kell eljárnunk a talált pénztárcával. Ilyenkor a jármű vagy hely üzemeltetőjének kell azt leadnunk, méghozzá azonnal. Vagyis itt nem működik a nyolcnapos határidő, és nem is szerezhetünk rajta tulajdont semmiképpen.
Jótett helyébe jót várj
A felsoroltakból már láthatjuk, hogy milyen esetekben lehet jogszerűen miénk a talált pénztárca. Ha a talált dolog nagyobb értékű (vagyis a mi esetünkre vonatkoztatva nagyobb összeg található a pénztárcában), akkor is kapnunk kell jutalmat, ha visszaadjuk a talált pénzt.
Amennyiben mindent megtett a megtaláló egy nagyobb értéknél, hogy felkutassa a tulajdonosát, akkor méltányos összegű találódíjra tarthat igényt. Ez a szabály olyan erős, hogy a megtaláló akár meg is tagadhatja a dolog átadását a tulajdonosnak mindaddig, míg a jutalmát meg nem kapja.
Ha szívesen olvasnál arról, hogy miként teljesítettek a magyarok a pénztárcateszten, kattints ide!
