Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Templomi esküvő előtt minden párnak kötelező ez a rövid képzés. De miért van rá szükség? Nem helyettesíthető mással a jegyesoktatás? Biztosan ez a feltétele a házasságnak? Hogyan történik? Mennyibe kerül?
Ezek a kérdések az elsők, amikor egy jegyespár megtudja, hogy házasságkötés előtt jegyesoktatáson kell részt venni. Bár sokan a ceremóniának a nevét is rosszul tudják. Az eskető papok még viccelődni is szoktak, amikor egy pár megkeresi őket azzal a kijelentéssel, hogy „Templomi esküvőt szeretnénk!”. Az ironikus válasz így hangzik: ebben nem tudok segíteni, de egyházi házasságkötésben szívesen. Vagyis a pontos kifejezés az utóbbi. Általában ez a legmeghatóbb része a nagy napnak, de nem ezért van szükség az alapos felkészülésre.
A cikkünkben leírtak a római katolikus egyház szabályai. A protestáns felekezetek esetében a házasságkötést szintén megelőzi a pár felkészítése, azonban náluk
a házasságkötés nem minősül szentségnek,
ezért a lelkész mintegy hagyományt követő módon segít megerősíteni a két fél között kötött fogadalmat.
Nem lehet félvállról venni a jegyesoktatást
A jegyesoktatás célja, hogy a házasságkötésre vonatkozó egyháztani ismeretek mellett támpontokat adjon a házasélethez lelki, pszichológia és kommunikációs szempontból, ugyanis ezek a jövőben hasznosak lesznek az egészséges kapcsolat fenntartása érdekében. Az oktatás végezhető csoportban és páronként egyénileg. A nagyobb városokban a csoportos forma általános, hiszen egy pap több jegyes ad össze az esküvőszezonban, és ilyenkor praktikus okokból egyszerre többeknek tartja meg az oktatást.
Ennek személyesebb formája, amikor az adott párt külön készíti fel a pap a házasságra.
Minden esetben a következő témák mentén épül fel az oktatás: férfi-női kapcsolat, szerelem, gyerekvállalás, családfenntartás, valamint technikai információk, mint az egyházi ceremónia forgatókönyve. Itt ismertetik azt is, hogy mi a teendő az oltár előtt.
Nincs kivétel
Mivel a házasság egy szentség – ahogy a keresztelés vagy az eucharisztia, azaz az oltáriszentség is – így a ceremónia a katolikus egyház törvényei szerint zajlik. A pap csak akkor szolgáltathatja ki ez a szentséget, csak akkor tarthat „templomi esküvőt”, ha a párok eleget tesznek az előírásoknak.
A legfontosabb, hogy legalább az egyik fél római katolikus keresztény legyen,
és ezt igazolja a keresztelési anyakönyvi kivonattal (azon a plébánián lehet kikérni, ahol a keresztelés történt). Ha egyik fél sincs megkeresztelve, akkor a házasságkötés előtt kérhetik a keresztséget, erről a felkért pappal kell egyeztetni. Amennyiben a legfontosabb alapszabály teljesült, a másik feltétel a jegyesoktatás.
Erre azért van szükség, hogy a férfi és a nő lélekben is felkészüljön a házaséletre – legalábbis amire fel lehet készülni.
A harmadik feltétel a stóladíj kifizetése, ez magába foglalja a jegyesoktatást és az esküvő költségeit. A stóladíj egyházmegyénként, sőt templomonként változó összeg, például egy bazilika vagy egy híres templom esetében, ahol nagyon sokan kérnek esküvőre időpontot, magasabb is lehet. Általánosságban véve 20 ezer forint fölötti költséggel kell számolni esketéskor.
De hogyan kezdődik minden? A párnak mindenekelőtt a tervezett dátummal együtt fel kell keresni a kiválasztott templom plébánosát, és közölni vele a házasságkötési szándékot. Ezt követik a fenti teendők.
Minden jó, ha a vége jó
Sokan megpróbálják elkerülni a jegyesoktatást, mondván felesleges időpazarlás, de végül a legtöbben arról számolnak be, hogy sok újat tanultak általa. De hogyan mondhat új dolgokat egy cölibátusban élő férfi egy jegyespárnak?
A válasz logikus, a papok szinte mindennap gyóntatnak, meghallgatják az emberek bűneit, mellette betegeket, szegényeket, családokat, szociális intézményeket látogatnak – börtönöket is.
Ezáltal nap mint nap szembesülnek az emberek gyakori hibáival, az egoizmussal, és azzal, hogy bizony mind elfelejtjük, milyen az igazi szeretet. Márpedig utóbbi nélkül nincsen boldog házasság. Egyszerűen azért érzik jobban magukat a jegyesek az oktatás után, mert valaki emlékezteti őket arra, hogy milyen értékes, szerethető és fontos párt választottak hátralévő életükre. Így egészen más, így valójában jó kimondani a család és barátok előtt az „igen”-t.
