Az anyaság nehéz – ezt csak kevés nő meri bevallani lelkiismeret-furdalás nélkül. Nemhogy másoknak, sokszor még önmagunknak sem könnyű beismerni, hogy bár szép dolog, az ezzel járó feladatokra szinte lehetetlen felkészülni.
Egy nő életében talán nincs annál csodálatosabb, mint amikor édesanyává válik, azonban az ezzel járó kötelességek bizony próbára teszik őket. Ráadásul ez a próbatétel nem egy múló állapot, nem napokig, hetekig vagy hónapokig tart, hanem évekig, sokszor egy életen át elkísér.
Túlidealizált a gyerekvállalás és az anyaság
Nincs abban semmi szégyellnivaló, és teljesen természetes, ha egy nő néha-néha azt érzi, nagyon szereti a gyermekét, de adott pillanatban nem szeret anya lenni. Hogy miért? Mert a nők is elsősorban embernek születnek, és nem anyának, éppen ezért vannak olyan szakaszaik az életüknek, amikor azt érzik, az anyaság nélkül teljesebb, de legalábbis nyugodtabb és egyszerűbb lenne az életük.
A túlidealizált gyermekvállalás után a legtöbbünknél eljön az a pillanat, amikor feltesszük magunknak a kérdést: „Vajon velem van a baj?”
Nem, és azzal sincs semmi baj, ha ez a gondolat testet ölt. Ugyanis a régi, gyerek előtti, gondtalan élet utáni vágyakozás nem azt jelenti, hogy az édesanya nem szereti a saját gyermekét. Csupáncsak hiányzik neki az, ami nincs meg azóta, amióta gyereke van. Mert azóta már nem csak önmagáért él, és emiatt számtalan dologról le kellett mondania.
Valljuk be őszintén: bizony nehéz azzal megküzdeni, ha háttérbe szorulunk.
Nem baj, ha nem ugyanazt szereted, amit a gyereked
A gyermeked imád vonatokkal játszani, te azonban nem? Megesik, hogy azt érzed, nem szeretsz játszani a gyerekeddel? Ne aggódj, emiatt még nem leszel rossz anya, hiszen sok minden mást azonban szeretsz vele csinálni. Például szeretsz vele vacsorázni, elvinni a játszótérre vagy fagyizni; vagy szeretsz vele összebújni, miközben mesét néztek. De nem szeretsz vonatozni…
Hidd el, normális, hogy egy szülő nem szeret mindent, amit a gyerekével együtt csinál, de ettől még nem lesz szörnyeteg.
El kell fogadni, hogy mindannak, amit az anyaságról elképzeltünk például a babavárás során, sokszor köze sincs a valósághoz. Megesik, hogy szülőként semmi sem az, aminek elgondoltuk, nem minden alakul úgy, ahogyan elterveztük.
Ne veszítsd el önmagad nőként sem!
Nagyon sok édesanya érzi magát krónikusan túlterheltnek, stresszesnek, sőt depressziósnak is. Ettől az érzéstől igen sok nő szenved, de szégyell róla beszélni, mert folyamatosan azt hallja, hogy az anyaság boldoggá kell, hogy tegye, és ez az öröm elég kell, hogy legyen neki.
Az anyák elégedetlenségének oka elsősorban a szerepükkel kapcsolatos társadalmi nyomásokból ered. Anyaként gyakran úgy érezzük, hogy semmit sem tudunk jól csinálni. Elöntenek bennünket a kéretlen tanácsok, vagy ami még rosszabb, megszégyenítenek bennünket a szülőként hozott döntéseink miatt. Óriási teherként nehezednek a nőkre az anyasággal kapcsolatos irreális elvárások.
A leggyakoribb, hogy a szülést követően azonnal legyen természetes számukra az anyaság, ám a gyermekhez való kötődés nem jön varázsütésre.
Gyakran előfordul, hogy amikor valaki anyává válik, háttérbe helyezi céljait és álmait, valamint megfeledkezik róla, hogy ő is ember volt, mielőtt anya lett, és ez a személy még a szülést követően is fontos kellene, hogy legyen. Egy olyan fontos személy, akire anyaként is időt kell szánni, mert a fenntartható egészséget és boldogságot biztosító öngondoskodás hiánya, a saját igények háttérbe szorítása katasztrofális lelki következményekkel járhat.
De ugyanígy könnyen kiégéshez vezethetaz is, ha nincs az édesanya mellett egy támogató partner, aki megérti a küzdelmét, a gondjait, a kétségeit.
