„Van a lángoshoz hasonló, kenyérszerű étel Indiában, az araboknál és sok helyen a világban, de egyszer láttam egy navajo indián asszonyt lángost készíteni, aki ráadásul ugyanúgy olajban is sütötte, mint mi. Az amerikaiak gyakran kérnek rá nutellát, lekvárt vagy porcukrot” – avat be Budapest egyik legfinomabb lángosának készítője, akire olyan külföldi gasztroguruk felfigyeltek már, mint Gregg Wallas, a BBC MasterChef műsorainak frontembere.
A lángos népszerűsége nemcsak a balatoni strandolók és a hazai street food mezőnyében éli reneszánszát, de némelyikükről angliai gasztromagazinokban cikkeznek, mint például most nyáron a Fair magazinban és a BBC mesterszakácsműsoraiban, fogyasztói Ausztráliától Japánon át a világ minden tájáról érkező külföldi vendégek és híres gasztrobloggerek, kulturális attasék, mesterszakácsok és helyi nyugdíjasok is. Egy közös bennük,
aki egyszer megkóstolja, a rabjává válik,
így sok idegenbe szakadt magyar ember a reptérről rögtön egy lángosozóba viteti magát a taxival.
Hegedűs Csabának és párjának ennél is felemelőbb visszacsatolásokban volt már része a Hunyadi téri piac lángosozójának Gregg Wallas által is méltatott finomsága kapcsán. A Dívány kérdéseire Hegedűs Csaba válaszolt.
Mire emlékeznek vissza a legszívesebben?
Éppen valahova mentem ki a csarnokból, velem szemben egy 15 fős külföldi fúvószenekar jött, amikor egy másik árus utánam szólt, hogy ne menjek sehová, mert ezek hozzánk jönnek. Dehogy jönnek, mondtam. Végül miután a Stuttgarti Filharmonikusok megették a lángosunkat,
félkörívbe álltak kis ablakunk előtt, és perceken keresztül tapsoltak nekünk.
Megkönnyeztük.
Jól gondolom, hogy a lángos most reneszánszát éli?
Idén tavasszal kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánították a lángost, vagyis majdnem hungarikum. Nagyon sokan szeretik, hatalmas divatja lett ismét, és egyre több lángosozó is nyílik. Sok a hazai visszatérő vendég, és már a külföldiek is úgy érkeznek, hogy a térképen kikeresik a jó lángost, és célirányosan érkeznek kipróbálni.
Melyek a slágerlángosok?
A magyarok között az első a fokhagymás natúr, a második helyen pedig a sajtos-tejfölös áll. A dolgozók és sok fiatal is a fullos verziót kéri, ezen sonka és lila hagyma van. Laktató és tartalmas. De az idősebbek, akik árérzékenyebbek, leginkább maradnak a sima fokhagymásnál. Ez a réteg már kevesebbet is tud enni, ezért évekkel ezelőtt kifejlesztettem a kis méretű lángost. Így annak sem kell róla teljesen lemondani, aki egy egészet nem bírna megenni, és mondhatom, a forgalmam egy jelentős részét ez a kis lángos adja.
Hallottam olyat is, hogy a reszelt sajtot főttkrumpli-darálékkal dúsítják, mi a minőség titka?
Nem csak a minőségé, a sikeré is. Az igazi magyaros ízek megőrzése és a valódi, jó alapanyagok használata. Nálunk a sajtos-tejfölös kizárólag igazi tejfölből és jó minőségű trappista sajtból készül, nincs frissföl és pizzafeltét. De sokan az élesztőt is kispórolják belőle. Amit én csak lusta lángosnak nevezek, annak az alapanyaga liszt és joghurt. Így a tészta ugyan hosszabb ideig is eláll, nem igényel annyi törődést, mint a kelt tészta, de ebből lesz az a lángos, aminek a tésztáját utána savanyúnak érezhetjük.
Hogy kezdődött az egész?
Szakácsként végeztem, a Hiltonban tanultam a vendéglátást, és 5 évig dolgoztam is ott az 1980-as években, közben a nagybátyámnak a Hűvösvölgyben lángosozója volt. Az 1990-es években én is szerettem volna valami sajátba vágni, de étterem nyitásához nem volt elég tőkém, így a lángosozó mellett döntöttem. Sokat beszélgettem a nagybátyámmal is, és kifejlesztettem a magam elképzeléseivel kiegészítve a tanultakat. Most, több mint tíz év után, kezd igazán beérni a gyümölcse. Tisztességes áron kínálunk jó minőséget, amit azóta is én magam készítek. Mára a vendégeink köre 0-tól 100 éves korig, a legkisebbektől a legidősebbekig terjed. A kismamák már itt kóstoltatják a lángost a kisbabával.
Ezek után kerül néha odahaza is lángos az asztalra?
Szeretjük a lángost, de otthon azért már nem készítjük. Ha valamelyik nap véletlenül marad a tésztából, viszek haza, és eszünk, de már itt eltelünk az illatokkal. Viszont szoktunk ajándékba vinni a szomszédnak, vagy ha valakinek valamit meg akarunk köszönni, egy kedvességet, egy körültekintő szolgáltatást, általában hálánk jeléül viszünk egy kis lángost.
Mi a siker titka?
Úgy csináld, mintha magadnak csinálnád! – ez a mottónk. Olyan nincs, hogy jó az úgy! A titok, hogy beleadjuk a lelkünket. Árban pedig nem vagyok hajlandó egy bizonyos szint fölé menni, ha kétszer ennyit keresnék is vele. Ez lehet az, ami most, fennállásunk után több mint tíz évvel a visszatérő magyar vendégek mellett már a külföldi turisták tömegeit is vonzza, sőt még a hazai és a nemzetközi sajtó érdeklődésének is középpontjába állította a lángosost a Hunyadi téri piacon.
