Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Áruld el, mikor mész nyaralni, és megmondjuk, milyen személyiség vagy. Az utolsó pillanatban induló emberekben sok közös vonás van: így működnek a halogató emberek!
Természetesen nem lesz rossz a nyaralás csak attól, mert az utószezonra terveztük, viszont ha folyamatosan így teszünk, az óhatatlanul sokat elárul a személyiségről. A gond is ebből következik. Németh Krisztina okleveles pszichológus szerint azok az emberek, akik mindent az utolsó pillanatra hagynak, megrögzött halogatók, akik az élet más területein is ezt a stratégiát választják.
Mindent az utolsó pillanatra hagynak
„A halogató személyiségtípus vakmerő ember, aki szeret kockáztatni. Nem riad meg attól, ha hirtelen reagálni kell egy fellépő problémára, hiszen számára a rögtönzés természetes, és a kimaradásérzés sem feszélyezi” – mondja a pszichológus, és hozzáteszi, hogy ők azok az emberek, akik az iskolában az utolsó között kezdtek el készülni a dolgozatra, vagy akik a munkahelyi feladatokat folyamatosan tolják maguk előtt.
Nem számít az sem, hogy ha fontos eseményről van szó, hiszen
a halogatók képesek a saját esküvőjük szervezését vagy egy nagyobb döntést az utolsó utáni pillanatra hagyni. Így van ez a nyaralással is.
„Sokan anyagi megfontolásból választják a szeptemberi nyaralást, ez normális, mivel az utószezonban kedvezőbb áron jutnak hozzá a szálláshoz. Akik nem anyagi vagy élethelyzeti körülmények miatt döntenek így, általában a halogatás miatt teszik” – fogalmaz a szakember.
Nem akarnak rosszat a halogató emberek sem
De miért érdeke valakinek, hogy folyton kifusson az időből? A pszichológus a személyiségjegyekben látja a választ.
„A halogató személyiségek akkor érzik magukat biztonságban, ha csak belecsöppennek az eseményekbe. Nem szeretnek előre szervezni, vagyis nem szeretnek középpontba kerülni, és végképp kerülik a felelősségvállalást.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy a halogatók rossz emberek: nem tudatosan hagynak mindent az utolsó pillanatra.
„Egy halogató számára is fontos, hogy elvégezze a feladatokat, megfeleljen az elvárásoknak, csupán szeretne kimaradni a szervezésből. Ennek több oka is lehet, akár gyerekkorában megélhette, hogy a lelkesedése hiábavaló, és az is gyakori, hogy a felelősség alól történő kibújás pillanatnyi biztonságot jelent számára” – vélekedik a szakember.
A halogatókat nem lehet megváltoztatni, viszont egy terápia során felszínre jöhetnek a belső szorongások, amelyek miatt félnek a felelősségvállalástól – ez lehet transzgenerációs séma.
Közös teher a vonzó spontaneitás
A halogató tehát éppúgy áldozata saját személyiségének, mint a környezete, ezért a szakember azt javasolja, hogy a halogatók családtagjai legyenek türelmesek, és próbálják bevonni az érintettet a szervezésbe.
„Nemek között is megfigyelhető a különbség. A nők általában szeretnek előre tervezni, ennek hátterében a fészekrakó ösztön áll.
A férfiakban ezzel szemben erősebb a vadászösztön, a »majd cselekszem, ha látom a vadat« jellegű gondolkodás. Ez teljesen normális, viszont gyakran konfliktushoz vezet. Ilyenkor érdemes foglalkozni a kérdéssel, hogy miért ragaszkodunk egy halogató emberhez? Talán éppen a benne élő spontaneitás az, ami olyan vonzóvá teszi?” – teszi fel a kérdést a pszichológus,
Az ilyen személyiségek gyakran próbára teszik szeretteik, kollégáik, barátaik türelmét, viszont nem kevésbé értékesek, mint azok, akik szeretnek előre dolgozni, vagy januárban megszervezni a nyári vakációt. A halogatás akkor jelent igazi gondot a nyaralás során, ha a felek nem tudják kezelni a helyzetet, ellenkező esetben az utószezonra tervezett kikapcsolódás is lehet olyan jó, akár egy júliusi vakáció.
