Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Társat keresni bizonyos értelemben mindig kockázatos. Hacsak nem vagyunk szakemberek, nem könnyű felismerni a vörös zászlókat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy partnerünkkel valami nagyon nincs rendben.
Talán épp ezért olyan sikeres Louanne Ward, aki ugyan nem pszichológus, viszont párkapcsolati szakértőként 25 év tapasztalatával segíti a randizókat. Lássuk, az ő véleménye szerint melyek azok a jelek, amelyekből sejthetjük, hogy álmaink hercege vagy hercegnője narcisztikus, azaz olyan csapdába kerülnénk a vele való kapcsolat esetén, amiből igen nehéz kimászni – sérülés nélkül pedig szinte lehetetlen.
Először is érdemes tisztázni, mi a narcizmus. Dr. Bánki György pszichiáter szerint csupán az emberek egy százaléka szenved narcisztikus személyiségzavarban. Azaz a jelenség nem érint olyan sok embert, mint amennyire a köztudatban maga a narcizmus mint vád vagy konyhapszichológiai tényközlés elterjedt. Mégis fontos, hogy figyeljünk, amikor egy randi vagy egy ember szinte meseszerűen tökéletes. A narcizmusban szenvedő ember eleinte elképesztő lendülettel veti bele magát a szerelembe, úgy érezhetjük, a tenyerén hordoz, és végre mi is részese lehetünk annak, amiről eddig csak a filmekből hallottunk.
A narcisztikus ember veszélyesen tökéletes
Csakhogy miután csökken a lendület, ahogy a kapcsolat halad előre, és természetes módon már nem adja az újdonság varázsát, megmutatkoznak a narcizmus kárt okozó következményei. Ha ezeket még időben észrevesszük, ha nem kergetünk rózsaszín, teljesen valótlan álmokat a szerelemről, és ismerjük a jeleket, amelyeket saját jól felfogott érdekünkben meg kell látnunk, elkerülhetjük, hogy beleszeressünk valakibe, aki kizárólag a saját érdekeit tartja a szeme előtt.
Figyelj a jelekre
Louanne Ward szerint érdemes az alábbi jelekre odafigyelni: először is az illető szereti, ha dicsérik, de a kritikát nagyon rosszul fogadja. Ez még csak-csak megszokott emberi vonás, de a személyiségzavarban szenvedők túlzott jelentőséget tulajdonítanak önmaguknak, a sikereiknek, a befolyásuknak, és úgy vélik, aki ilyen nagyszerű, annak nem kell betartani a játékszabályokat. Vele szemben kétféle módon jelenhetünk meg: a támogatójaként, akitől figyelmet és elismerést kap, vagy az ellenségeként. Amíg támogatjuk, dicsérjük, addig pozitív visszajelzések tömkelegét kapjuk tőle. De közben azt vesszük észre, hogy valahogy ezek is róla szólnak: a mi személyiségünk, életünk, problémáink egy idő után nem is érdekesek, sőt ha panaszkodnánk valamiről, a megjátszott együttérzés kezdeti szakasza után beleütközünk az empátia hiányába. A másik azt akarja elhitetni velünk, hogy ha bajba kerültünk, az a mi hibánk, és túlzott érzelmi reakciókat adunk rá. Érvényteleníti az érzéseinket, de olyan ügyesen, hogy akár mi is elkezdhetünk kételkedni saját magunkban.
Olvass a sorok között
Fontos jel lehet még az irigység és a féltékenység, amit az elején kedvességbe csomagolnak: nem azt mondja a narcisztikus, hogy azonnal öltözz át garbóba, mit képzelsz, hogy itt közszemlére teszed magad, hanem kiskutyaszemekkel arról mesél, mennyire fél attól, hogy elveszít, hiszen egy ilyen szép lány vagy sármos fiú mindenki figyelmét magára vonja. S ha erre a burkolt bírálatra és féltékenységre nem reagálunk az elvárás szerint, jön a hibáztatás, a mi szempontunk elfogadásának, elismerésének képtelensége, a csenddel történő büntetés, sértett visszavonulás, azaz egyetlen szóval a manipuláció.
Fontos négy szakasz
Ward szerint a narcisztikussal létesített kapcsolatnak általában négy szakasza van. Az első az idealizálás: a másik szemében mi vagyunk az ideális nő vagy férfi. Bármit teszünk, az nagyszerű és csodálatos. Elhalmoznak bókokkal, ajándékokkal, de gyanúsan korán. A narcisztikus partner is előveszi az ideig-óráig fenntartható legjobb oldalát: odaadó, figyelmes, karizmatikus, bájos, szinte hibátlan. Csakhogy amint ennek vége, jön a leértékelődés szakasza, amikor először burkoltan, majd egyre nyíltabban érkeznek a kritikák a kinézetünktől kezdve a viselkedésünkön át az egész lényünkig. Mi leszünk minden probléma forrása. A harmadik szakasz a szakítás, azaz a narcisztikus megszakítja a kapcsolatot, vagy ezzel zsarol, amennyiben nem teljesítjük a jogosnak feltüntetett elvárásait. A negyedik szakasz a kapcsolattal való játszmázás, azaz érkezhet grandiózus bocsánatkérés, újabb szakítás, a változás ígérete, majd ezek váltakozása.
A narcizmus jelei a férfiaknál
A szakértő szerint a nemek szerint elkülöníthető jelei vannak a személyiségzavarnak. A narcisztikus férfiak például meg vannak győződve arról, hogy különleges bánásmódot érdemelnek az étteremben, a szórakozóhelyen, a családjukban, a partnerüktől. Úgy gondolják, joguk van kéretlenül irányítani, a kritikát pedig azonnal és teljes mértékben, akár agresszíven elutasítani. Nehezen vagy egyáltalán nem veszik észre, hogy a körülöttük lévők hogy érzik magukat, nem is ezzel vannak elfoglalva. Őszintén meg tudnak lepődni, ha eljut hozzájuk egy, a saját narratívájuktól eltérő visszajelzés. Túlbecsülik saját képességeiket, ezért kockázatos vállalkozásokba foghatnak – és bukhatnak bele, amiért persze mindig valaki más a hibás. Ellenségesek és agresszívek lehetnek mindenkivel, akivel épp nem áll érdekükben kedvesen viselkedni. Ha fenyegetve érzik magukat, gyakran fizikai erejüket is bevetik, de legalábbis fenyegetőznek vele.
A narcizmus jelei nőknél
Ezzel szemben a női fegyvertár árnyaltabb: hiába is fenyegetőznének azzal, hogy elpáholják azt, aki az ő fogalmaik szerint tiszteletlen volt velük szemben. Ehelyett a narcisztikus nők gyönyörűek. Nagyon is tisztában vannak vele, milyen hatást tudnak elérni, és ezt maximalizálják: tudatosan öltözködnek, sminkelnek, mozognak, használják a csáberejüket. Csakhogy mindenkire féltékenyek, aki szebb vagy ragyogóbb, esetleg fiatalabb náluk, ezt pedig csak egy ideig képesek leplezni. Jellemzően ugyanúgy vágyják, kikövetelik a dicséretet és a tiszteletet, de ehhez a sértődés és a duzzogás ezerféle árnyalatát használják. Úgy szakítanak félbe és hagyják figyelmen kívül a másik véleményét, hogy közben bűbájosak maradnak, vagy épp sebezhetőségüket könnyekkel erősítik meg. Aztán ha kiderül, hogy folyékonyan, szemrebbenés nélkül hazudtak, akkor természetesen mindenki más tudja rosszul. A manipulációhoz hozzátartozhat az áldozatszerep, a mártírkodás, amivel eleinte a jó érzésű családtagokat, partnereket, az őket megvédeni vágyókat kiválóan sakkban tarthatják. Természetesen rengeteg eszköz van még, amelyek mindkét nemnél megtalálhatók, érdemes odafigyelni arra, ami a szemünk előtt történik, rossz esetben a legszebb álmunk helyett.
