Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Németh Franciskát a véletlen sodorta az ország egyik legismertebb sorozatába, a Barátok köztbe, majd a magyar Music Television műsorvezetője lett. Egy kommunikációs vezetői állást hagyott ott, hogy nyolc éven át az egyik budapesti kórház gyermektraumatológiáján dolgozzon. Csak nagyon kevesen értették meg a döntését.
Gyakran előfordult, hogy a kis betegek szüleinek ismerős volt Franciska arca, de általában nem tudták hová tenni. „Korábban a Madarász utcai Kórházban dolgozott?” – találgattak. Pedig valójában egy éven át minden hétköznap beköszönt a nappalinkba, ő volt a Barátok köztben Varga Petra. Úgy került képernyőre, hogy a mai napig vallja: kimondottan nem szeret szerepelni.
A Barátok közt után nem akart színész lenni
Ehhez képest éppen most jött le a színpadról egy üzleti konferencián, ahol egészségügyi vállalkozásáról is mesélt. Sok rémült szülőnek segít az általuk fejlesztett oldal, a GyermekSOS – mai nevén surgossegi.info –, amikor vasárnap este kell orvoshoz rohanni. Franciska egészségügy iránti vonzalma gyerekkorából ered.
„Rendszeresen törtem magam össze gyerekként, és ilyenkor a János Kórház traumatológiai osztályára vittek a szüleim. Szinte már ismerősként köszöntöttek – idézi fel nevetve. Az első választásom mégsem ez a pálya volt, egy véletlennek köszönhetően modellként kezdtem dolgozni, már 14 évesen.”
Nem volt válogatáson, csupán egy ismerősüknél vacsoráztak, és egy végzős iparművészetis hallgató őt kérte meg, hogy legyen a modellje. Így kezdődött.
„Arra a mai napig nem emlékszem, miért gondoltam, hogy nekem el kell mennem a Barátok közt válogatására. Valószínűleg annyira nem vettem komolyan ezt az egészet, hogy teljesen természetesen viselkedtem. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor felhívtak, hogy megkaptam a szerepet. Nem voltam Berényi vagy Kertész, egy, a házba költöző testvérpár fiatalabbik tagját alakítottam. A legtöbben úgy emlékeznek rám, mint a lány, akinek a nővére beesett a liftaknába. Valójában azért vállaltam el, mert nagy álmom volt, hogy az érettségire már saját autóval érkezzem. Így aztán megkerestem a kocsi árát. De sokat profitáltam abból az időszakból: megtanultam, milyen másokkal együtt dolgozni, fegyelmezetten készülni. Nekem előtte és utána sem voltak színészi ambícióim, így ez az egy év szép emlék, de nem akartam folytatni.”
Felmondott, és bekopogott a traumatológiára
A sorozat után az MTV-hez, azaz a Music Televisionhöz került műsorvezetőként, de dolgozott hírügynökségnél, szerkesztett, igyekezett a kamera másik oldalán is megmászni a ranglétrát. Végül még harminc sem volt, amikor egy cégnél kommunikációs igazgató lett.
„Hamar éreztem, hogy ez a kiskosztümös, komolykodó világ nem az én életem – folytatja a történetet. Nem éreztem jól magam, és egyre több fizikai tünetem is volt. Emlékszem, külföldre utaztam, és annyira lebetegedtem, hogy az ágyból nem tudtam kikelni. És akkor volt időm, hogy átgondoljam, nem ott vagyok, ahol lennem kell. Hazajöttem, és úgy mondtam fel, hogy nem tudtam, merre tovább. Viszont azt éreztem, hogy most még jókor tudok váltani egy teljesen új területre. Így bekopogtattam a János Kórház gyermektraumatológiáján, hogy szeretnék itt dolgozni.”
Franciska segédápolóként kezdte, de azonnal belevágott a tanulásba. Most az utolsó vizsgákra készül mint diplomás ápoló. Az elmúlt években gyakran kérdezték tőle, hogyan hagyhatott ott egy jól fizető állást, egy csillogó életet az ápolói hivatásért, és meddig marad egyáltalán itt.
„Amikor a kisfiamat vártam, veszélyeztetett terhesként azonnal abba kellett hagynom a munkát, de Leo 10 hónapos volt, amikor már pár órákat újra dolgoztam. Annyira hiányzott a kórház, a betegek, hogy vissza kellett mennem. Ugyanakkor a kisfiam születése bizonyos szempontból megváltoztatott. Kétéves koráig nem engedtem, hogy kismotorra üljön, mert én aztán láttam, hogy sok baleset származik ebből. Játszótérre is inkább a férjem viszi, mert én annyira féltem, hogy legszívesebben a mászókára se engedném fel. Ha olyan kicsit hoztak a kórházba, akivel nagy baj történt, az addig is megviselt, de anyaként azt éreztem, hogy olyan korláthoz értem, amit nem tudok átugrani. Jelenleg a tanulmányaimon van a fókusz, így eljöttem a kórházból, mert a munka és a család mellett nem volt annyi időm, hogy megszerezzem a diplomámat.”
Az egészségügyben látja a jövőjét
Az elmúlt közel tíz év bebizonyította, hogy a karrierváltás sikeres volt. Franciska férjével, Péterrel egészségüggyel foglalkozó közhasznú vállalkozást visz, és az egyik gyakorlata – amelyet felnőtt háziorvosi praxisban töltött – új feladat felé fordította.
„Most jöttem rá csak igazán, hogy a felnőttegészségügy mennyire igényli az edukációt, a támogatást. Gondoljunk csak bele: amikor az 1 százalékról rendelkezünk, számos gyermekekkel kapcsolatos alapítványnak adakozhatunk, de felnőttből jóval kevesebb van az előtérben. A mesterképzés elvégzésével kiterjesztett hatáskörű ápolóként szeretnék dolgozni prevenciós rendelésen. Ennek a munkának nagy szerepe lehet abban, hogy még időben felfedezzünk betegségeket, vagy életmódváltással megelőzzük azokat. Most leginkább ebben látom a jövőmet!”
