Csókolózás során számos jótékony hormon szabadul fel, ami fokozza a partner iránti izgalmat, segít a párválasztásban. Vajon a kapcsolat megtartásában is ekkora a szerepe? Erről kérdeztük Geist Klára szexuálpszichológust.
A kapcsolat első két évében szinte természetes, hogy ha csak tehetjük, csókot váltunk a párunkkal. Mind a férfinak, mind a nőnek fontos a csókolózás – igaz, más-más okokból. Amikor alábbhagy a szenvedély, és előtérbe kerül a kötődésalapú ragaszkodás, előfordul, hogy jóval kevesebb szerep jut a csóknak. Sokan úgy tekintenek a csókok számának megcsappanására, mintha az már előre jelezné a kapcsolat végét, vagy legalábbis egymástól elhidegült párokat jellemezne a jelenség. Holott nem feltétlenül helytálló ez a következtetés.
A nőknek fontosabb a csók
„Jól tudjuk, hogy a száj és a száj körüli zóna felnőttkorban erogén zóna, míg korábban, csecsemőkortól kezdve, a táplálkozásnak köszönhetően az élvezetek forrása” – kezdi Geist Klára szexuálpszichológus, párterapeuta. „Női oldalról még nagyobb a csók jelentősége, mert számukra nagyobb érzéki örömöt nyújt. Túl a kapcsolat szimbiotikus szakaszán (amikor fel akarjuk falni egymást) is a nők igénylik jobban a csókot. Ők érzékenyebbek ezekre a kémiai anyagokkal összefüggő szenzoros ingerekre, és az ő oldalukról informatívabb is: genetikailag összeillik-e a partnerrel, milyen a közelsége, milyen az illata.”
Izgalomfokozó hormonok
Az ismerkedés szakaszában a férfiak számára is fontos a csók, de más okokból kifolyólag: „Ugyan nem tudatosan, de a nyál tesztoszterontartalmával is képesek a nő szexuális izgalmát fokozni” – magyarázza a párterapeuta. „Mind a két félben termelődik csókváltás közben a dopamin mint örömhormon; az oxitocin, amit kötődési hormonként is számontartunk és az érintéssel is termelődik; vagy a hipofízisünkben és a hipotalamuszunkban az endorfin; illetve a mellékvesében termelődő hormonok (mint például az adrenalin és a noradrenalin). Ezek fokozzák az izgalmat és jutalmazó hatásúak, tehát könnyebben eljuttatnak a beteljesüléshez.”
A csók ne csak az előjáték része legyen!
„Nagyobb az intimitás azok között a párok közt, akik a reggeli-esti puszin kívül, nemcsak a szex, hanem a gyengédség kifejezése miatt is csókot váltanak; értve ezalatt a puszit, a csókot és a nyelves csókot is” – sorolja Geist Klára.
A kapcsolatban ugyanis hatalmas az intimitás szerepe, ami egyáltalán nem jelent egyet a szexszel.
Számos kapcsolatban a csók az előjáték része csupán, és a pár hétköznapi intim kultúrájában már nem jelenik meg. A párkapcsolat szempontjából sokkal fontosabbnak érzem az erotika és az intimitás szexen kívüli megjelenését, ahogy a csókolózásban is a jelenlét a legfontosabb.”
Hiszen lehet szexuális életet élni elkerülő módon – azaz érzelmileg nincs jelen az illető, és lehet rutinszerűen is csókot váltani, ahol érzelmileg nincs ott a másik.
Vannak emberek, akik számára nemcsak kötődési probléma, hanem a családok eltérő intimitásfoka miatt is a csók undorító.
„Ha valaki a szülei között nem látott gyengédséget vagy csókot; gyerekként kevés volt az odabújás, szeretgetés, akkor feltételezhető, hogy a család intimitásfoka szegényesebb. Nemcsak a csókot, hanem másfajta intimitást is nehéz megélni annak, aki ilyen családban nőtt fel. Ez a probléma nem mutatkozik meg azonnal: általában 2 év után jelentkezik, amikor a szenvedélyes időszak után a két ember »bekötődik«, és megmutatkozik a valódi kötődési stílus, viselkedés. Kiderül, ki milyen szokásokat hoz a kapcsolatba a származási családjából.”
Mi történik, ha egyáltalán nincs csók?
„Ha a csókot más jóleső érintéssel is helyettesíthetjük, ami kellemes és érzelmi jelenlétet ad, akkor nem fog hiányt szenvedni a kapcsolat. Annak ellenére sem, ha a pár ritkábban vagy egyáltalán nem vált már csókot” – mondja szakértőnk. „Ugyanakkor, ha azt mondja a pár, hogy ők nem érintkeznek csókkal, puszival, az előre jelezheti azt, hogy másfajta intimitás se nagyon van a kapcsolatukban, sok minden más is hiányzik a kölcsönös gyengédségből.”
Az lenne az igazán jó kapcsolati kultúra, ha az intimitás a szexen kívül is tudna működni.
„Azok a párok, akiknek jobb a szexuális kultúrájuk, magasabb a személyes és az orális higiéniájuk, gyakrabban csókolóznak. Ahol valamelyik fél számára ez visszataszító, ott általában a terápia során megkeressük azt, hogy mi esik jól, vagy segítünk megtanítani a pároknak, mi az, amit jól tudnak fogadni a másiktól közelség gyanánt. Ha valaha volt vonzalom, kémia a két ember között, akkor van mit visszahozni. Ha pragmatikus kapcsolatban álltak, azaz arra köteleződtek el, hogy például jó intellektuális partnerei legyenek egymásnak vagy jó a praktikus helyzetmegoldásuk, és nem számít a szenvedély, akkor ott nincs mit visszahozni.”
Ne várjunk csodát
„Ezért olyan fontos, hogy működjön a csókváltás legalább a kapcsolat elején” – hangsúlyozza a szexuálpszichológus. „Ha korábban is viszolyogtunk a másik illatától, ne várjunk csodát! Olyan nincs, hogy valaki soha nem szeretett csókolózni a partnerével, és egyszer csak mégis megszereti.”
Geist Klára azt tapasztalja a munkája során, hogy ha a szexuálterápiában sikerül visszahozni a párok életébe a csókot, az megnöveli a kapcsolatban a szenvedélyt, az intimitást. Segít, ha fel tudják újra fedezni ezt a pluszgyengédséget is.
