Egy illat azonnal emlékeket hív elő belőlünk, ezt sokan tapasztaltuk már. Az ízek ugyanerre képesek, és szép számban ivódnak bele emlékezetünkbe ezek az élmények is.
Gondolj csak arra, milyen sütemény jelenti neked a családi születésnapokat, melyik szörp idézi fel az osztálykirándulásokat, vagy hogyan kapcsolódik a szalámis szendvics az iskolai szünethez? Ezek bizony mind ízemlékek, melynek területét, többek között az ízek és az emlékezés kapcsolatát, működését Góg Angéla food designer, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Tárgyalkotó szakának vezetője immár 10 éve kutatja. Egy ikonikus magyar márka, a több mint 150 éves Pick Angélával és tehetséges grafikusokkal együttműködve mindannyiunknak megmutatja, milyen is egy ízemlék.
Ízemlékek művészi grafikákban
A különleges együttműködésben két fiatal magyar grafikus, Ghyczy Dia és Csordás Levente készített két-két grafikát, amelyeken a szalámihoz kötődő ízemlékek történetei
– sőt, emlékeink, hiszen a piknikezés, vonatozás alkalmával előkerülő szalámis szendvicsek közös múltunk részét képzik –
elevenednek meg. A grafikákat vászontáskákra szitázva kaphatják ajándékba márciusban és áprilisban a bizonyos PICK-szalámikat vásárlók.
Így dolgoztak a grafikusok
A különleges munkafolyamat során a grafikusok feladatát saját ízemlékeik jelölték ki: a megbízótól kifejezetten tág leírást kapott Dia és Levi, akik a Dívány a munkával kapcsolatos kérdéseire is válaszoltak.
Azelőtt, hogy megrajzoltad volna a szalámis grafikákat, mit mondott neked az ízemlék kifejezés? Hallottál már róla korábban?
Levi: Nem: az ízélmény kifejezés volt az, amit sokat hallottam, ez teljesen új fogalom volt, amihez viszont nagyon könnyű volt kapcsolódni. Csak fel kellett elevenítenem az emlékeimet.
Dia: Én viszont ismertem, mert pár éve részt vettem a Hadik kávézóban Góg Angéla előadásán a témáról. Ott beszélt arról, hogy
egy étel illatát érezve, vagy azt megkóstolva mennyire beindulnak az emlékeink.
Működtek is az ízemlékek a munkafolyamatban? Kellett egy szelet szalámi a rajzoláshoz?
Dia: Nem volt ennyire direkt impulzusra szükségem az emlékek felidézéséhez. Azt próbáltam feleleveníteni, milyen karakteres emlékeim kötődnek ehhez a karakteres ízhez. Végigzongoráztam, kiskoromtól egészen kamaszkoromig ezek sorát, megkerestem azokat a helyzeteket, amelyekben szalámit ehettem. Én nagyon későn kezdek el rajzolni, eleinte sokat írok: verbálisan vázlatozok. Most is így tettem, és ennek hatására el is indult bennem egy emlékfolyam.
Levi: Én is saját emlékeket idéztem fel, azt, hogyan találkoztam az ízzel gyerekkoromban, ez pedig hozta magával a többit. Elkezdtem vázlatozni, így jöttek a kompozíciós elemek, hogy mit fogok rárajzolni és mit hagyok el. Ez élvezetesebbé is tette a munkát, a saját emlékek révén otthonosan éreztem magam ebben a világban, nem olyan dolgot kellett létrehoznom, amihez nincs közöm egyáltalán.
Kevés megkötéssel dolgoztatok a feladaton. Ez felszabadítja vagy megnehezíti az alkotás folyamatát?
Levi: Általában nem szeretem, ha szabad kezet kapok, nekem kellenek bizonyos korlátok. Itt most az volt szabott, hogy egy színnel készüljön a grafika, mert szitázva lesz, és meg volt adva a téma. Ez elég is volt. Hogy milyen stílusban rajzolok, azzal kapcsolatosan nem volt nehéz dönteni – amiben tudok, és amiről úgy érzem, hogy kapcsolódik a témához.
Dia: Én szeretem, ha érett művészként kezelik a felkért embert, és bíznak benne annyira, hogy jót csinál akkor is, ha nincs annyi korlát közé szorítva. Féltem, hogy túl retrónak fogják tartani a stílusomat, de erről szó sem volt. Érdekes, hogy egészen másképp álltunk hozzá a projekthez Levivel: ő statikus emlékképeket hozott, én pedig nagyon dinamikus történeteket.
Szakmai szempontból milyen feladat volt ez a munka?
Levi: Csillagos ötös, nagyon jó munka volt, lehetne több ilyen is.
Lesz még folytatás is
A projekt azonban itt nem ér véget: a MOME és a PICK pályázatot is hirdet, melyben különböző generációk, jelenlegi és egykori MOME-hallgatók is ízemlékeiket rajzolják meg szalámis témában. Alkotásaikat májusban kiállításon mutatják be – a pályázat egyik szakértője lesz Góg Angéla, aki a következőképp írja le egy ízélmény betörését.
– Villanófény-effektussal indul el az emlék: mint amikor a régi gimnáziumunk folyosójára belépve egyre fókuszáltabbak az emlékeink a szituációkra, a padtársunkra.
Nagyon komplex folyamat, ahogyan az emlékek megszületnek és elhalványulnak, de egy falat újra elő tudja azokat hívni.
Nem tudhatjuk, mikor találkozunk velük.
