Egy ágy, körülötte néhány polc a ruhadaraboknak, szemben egy tévé, és éppen annyi hely, hogy az ember ágyban fekve oldalra kinyújtsa a karját. Mindössze ennyi hely áll rendelkezésre annak a 200 000 hongkonginak, akik az úgynevezett koporsólakásokban tengetik életüket.
A személyes holmik, ruhadarabok szétdobálva keverednek az ételmaradékokkal, konzervdobozokkal és edényekkel. Az ágyon kívül máshova ülni vagy az ablakon kinézni nem adatott meg az itt élőknek, hiszen nincsenek ablakok. Jobb esetben egy egy-két négyzetméteres, vécével egybekötött konyha is a koporsólakás részét képezi, itt lehet akár főzni, mosni vagy mosogatni is. De nem minden lakáshoz jár külön vécé: nem ritka, hogy több mint 20 ember osztozik egy közös illemhelyen. Gyakran olyannyira szűkös a hely, hogy az ott lakók felegyenesedni sem tudnak, így nem csoda, hogy napjaikat inkább házon kívül töltik, és csak aludni térnek „haza”.
A legszegényebbek néhány négyzetméteres lyukakban élnek
A világ egyik vezető gazdagsági és pénzügyi központja, Hongkong korántsem a csillogást és a jólétet jelenti minden lakosa számára. Hongkong szegénynegyedében, Sham Shui Póban számtalan 45-50 négyzetméteres lepusztult lakást osztottak fel zsebkendőnyi méretű lyukakra, hogy az égető lakáshiányt orvosolni próbálják. Nagyjából minden ötödik hongkongi élt a szegénységi küszöb alatt, közülük 200 000 úgynevezett „részlakásban”, ez egy eufemizmus a négy négyzetméteres helyiségekre vonatkozóan, amelyekben a város szegény, elesett, fogyatékkal élő és elhanyagolt lakói zsúfolódnak össze éjszakánként.
Szegénység a luxus árnyékában
A bérlők többsége férfi, akik nappal dolgoznak: az ázsiai metropolisz utcáit vagy csatornáit takarítják, be- és kirakodják az árukat, vagy várják a vásárlókat a város éttermeiben, boltjaiban. Ázsia pénzügyi központjában ők annyira rosszul keresnek, hogy nem tudnak megfelelő méretű lakást bérelni: fizetésükből mindössze egy koporsólakás bérleti díját tudják kigazdálkodni. Ezek havi bérleti díja 700 hongkongi dollár körül mozog. Az átlagos hongkongi 23 év alatt keres annyit, amiből – ha nem lennének kiadásai – meg tudna vásárolni egy emberibb lakást magának. A lakók között akadnak kábítószer-használók, szakképzetlen fiatal felnőttek és sajnos gyerekes családok is. Mások nyugdíjas korukra jutottak oda, hogy kénytelenek ilyen körülmények között lakni. A lakók nem jogosultak szociális támogatásra, és az egészségügyi ellátásuk is hiányos.
Ketrec- és koporsóotthonok
A zsebkendőnyi méretű „ágylakások” az 1950-es, 60-as években jelentek meg Hongkongban. A kínai polgárháború alatt nagy számú kínai menekült érkezett Hongkongba, és ez, a sziget gazdagsági növekedésével együtt a népesség drámai növekedését eredményezte: tíz év alatt több mint egymillió fővel nőtt a lakosság. A kormány épített ugyan lakásokat, de az alacsony jövedelemmel rendelkező bevándorlók inkább ágyat béreltek. Ezek eredetileg emeletes fémágyak voltak, amelyeket aztán drótkerítéssel vontak körbe, így alakultak ki először a ketreces otthonok, majd amikor a ketrecet furnérlemezre cserélték, a koporsóotthonok. Ma sem egyszerű lakáshoz jutni: a hongkongi kormány pontozási rendszert vezetett be az állami lakhatási kérelmekre, és csökkentette az állami lakhatási kvótákat. A bevándorlóknak hét évet kell várniuk, hogy állandó hongkongi lakossá váljanak, s mivel addig is kénytelenek lakni valahol, maradnak a koporsólakások.
Zsúfoltság, bogarak
A drótból készült ketreclakások száma az elmúlt tíz évben csökkent, továbbra is rengetegen laknak viszont osztott lakásokban és ágylakásokban. Ezekben nagyon szűkös a hely: egy felnőtt felegyenesedni is alig tud. A „falak” gyakran deszkából, furnérlemezből készülnek. Sem a szellőztetés, sem a tűzvédelem nem megoldott: az ilyen hálóhelyek homályosak, szűkek és melegek, olyannyira, hogy a benti hőmérséklet nyáron könnyen elérheti a 34 °C-ot, amit ventilátorokkal igyekeznek enyhíteni. A zsúfoltság és a nem megfelelő higiéniai körülmények könnyen odavonzzák az élősködőket is: legyeket, szúnyogokat, ágyi poloskákat, sőt csótányokat és patkányokat is. Gyakori az áramütés, a beázás, senki nem végzi el az ellenőrzéseket, és sokszor egyetlen konnektoron osztoznak a bérlők.
A helyhiány, az intim szféra és a természetes fény hiánya hosszú távon fizikai és mentális problémákhoz vezethet. „Ha sokáig és keményen dolgozol, saját házad lesz” – tartja a hongkongi közmondás. Akik viszont a koporsó- vagy ketreclakásokban élnek, nemigen reménykedhetnek ebben: fizetésük csaknem felét elviszi a bérleti díj.
