Van, aki soha nem indít be egy mosást, míg más akkor se venné észre, hogy teli a szemetes, ha kifolyna annak tartalma a padlóra: a kapcsolaton belüli lustaságnak vannak csúcsai, de ezek valójában mélypontok…
Biztosan ismersz te is olyan párt, ahol az egyik tag vállán nyugszik az egész háztartás, mert a másik szívesen leül a tévé elé a vacsorával, ha kész, de maga egy szalmaszálat sem mozdítana érte – vagy olyat, ahol minden adminisztratív feladat egy ember vállát húzza, mivel a másik egyetlen határidőt sem tud fejben tartani. Ha így van, érteni fogod, miről van szó cikkünkben!
Igaz történetek
„Ha én nem vagyok, szerintem már kikapcsolták volna az áramot és a gázt is – az internetet talán nem, annak hiányára hamarabb érzékeny lenne a párom, mint bármi másra.
Egyszerűen képtelen észben tartani, mikor kell bediktálni a mérőállásokat, vagy meddig kellene befizetni a számlákat.
Ebédbefizetés, jelentkezési határidők, minden az égvilágon az én fejemben kell, hogy meglegyen, és ez egy idő után rettenetesen fárasztó.”
„Egyik ismerősömnek tud zongorázni a csávója, aki emiatt nem fizet be csekkeket, mert ő művészlélek. Amúgy nem zongoristaként dolgozik.”
„Végül is többszöri felszólításra mindenre képes, de többnyire előbb unom meg és csinálom meg helyette… Tavasszal például ránőtt egy vérehulló fecskefűbokor a garázslejáróra, na azt kivártam, mikor tünteti el, végül is ő jár rajta mindennap kétszer, nem én. Augusztus végére sikerült kirángatnia a földből.”
„Képtelenség elküldeni boltba. Biztos, hogy nem azt vagy nem olyat hoz, ami kéne, hiába van róla lista: ő az élelmiszereket csak a tányérján ismeri fel, az üzletben nem. Nem is áll oda a tűzhelyhez, de ezek alapján talán ez jobb is így a teljes család szempontjából…”
„Hazaér a munkából, aztán várja, hogy a sült galamb, vagyis a vacsora elé szálljon, miközben ő üveges szemmel bámulja a tévét, közben a kutyával meg a gyerekekkel és a háztartással nekem kell bajlódnom. Na meg az ő ellátásával is, ami, ha nem történik meg vagy nem a megfelelő minőségben, akkor még ő van kiakadva. Borzalmas.”
Párkapcsolatban is gáz a lustaság
A fenti csak néhány példa, és nem kell arra gondolnod, hogy csak nők érintettek, hogy csak ők güriznek férjük helyett: a nők ugyanígy hajlamosak arra, hogy egyes feladatokat lerázzanak magukról, holott ők is tökéletesen képesek rá. A főzés vagy egyéb házimunkák alól a férfiak hajlamosabbak kihúzni magukat, a nők viszont gyakorta egy kiégett izzó cseréjéhez is férfikezet követelnek, üres tekintettel lökik oda párjuknak a laptopot, még ha egy újraindítás elegendő lenne, akkor is – vagy éppen rájuk lőcsölnek bizonyos feladatokat, amelyekről úgy vélik, tipikusan férfiaknak valók.
Férfiak és nők egyaránt hajlamosak tehát arra, hogy megúszásra menjenek egy kapcsolatban: ami alól lehet, inkább kihúzzák magukat,
egy idő után pedig az egyik fél a feladatának érzi már azt, amire a másik nem hajlandó, legyen szó felmosásról vagy az óraállás bejelentéséről, aki extrém esetben gyerekszerepbe bújik, a felnőtt élet összes nyűgét társára hárítva,
adott esetben mindezek felett őt is hibáztatva azért, ha valami nem jól sül el.
A partnered ne legyen a gyereked
Mondanunk sem kell, mennyire kapcsolatromboló az, ha folyamatosan azzal szembesülünk: ez is, az is, meg amaz is a mi dolgunk, miközben a másik fél feltett lábbal kávézik a kanapén, telefont nyomkod, vagy a haverokkal, barátnőkkel sörözik, koktélozik.
Énidőre, egy kis kikapcsolódásra ugyanis mindenkinek szüksége van, nem fair, ha a terhek az egyik fél vállára nehezednek, miközben a másik – munkaidő végeztével – boldogan lubickol a boldog semmittevésben.
Az egyik emberben egyre csak gyűlik a feszültség – hiszen senki sem a másik anyukájának szerződik egy párkapcsolatban! –, a másik pedig közben egyre inkább elfelejti, hogy meg kell osztozni a terheken. Amikor aztán a bomba robban, teljes meg nem értés fogadhatja a kifakadást. „De hát sosem mondtad, hogy ez neked így nem jó!” Ilyenkor már sokkal nehezebb egyenlő alapokra helyezni a kapcsolat működését – érdemes inkább megelőzni az erőviszonyok eltolódását.
Így lábalj ki a helyzetből
Hogy a problémás helyzet eleve ne alakulhasson ki, a következőket teheted!
Ha te vagy az, akire minden feladat hárul:
- Ne tűrd némán, viszont ne is csinálj belőle azonnal nagy cirkuszt. Nyugodt körülmények közt hozd fel, mekkora terhet jelent ez számodra.
- Kezdeményezd, hogy a feladatok egy részét átadd neki, hogy az otthoni munkát egyenlő mértékben végezzétek.
- Mindig aktuálisan is jelezd azt, ha úgy érzed, most rajta a sor.
- Közben pedig igyekezz objektíven megítélni a helyzetet, ne akarj most mindent rálőcsölni csak azért, hogy „megfizessen” a lusta hónapokért, évekért.
Ha te vagy az, aki eddig ellustult:
- Gondold át, mennyi feladatod van neked, és mennyi a párodnak – és ez miért alakulhatott így.
- A „de hát ő van otthon a gyerekekkel”, „mert ő dolgozik otthonról” nem érv! Az otthonról végzett munka is munka. Ugyanígy egy csecsemő gondozása.
- Értékeld újra, mi akadályozott eddig abban, hogy több feladatot vállalj. Amihez nem értesz, azt nem kell átvenned, de amihez nem kell jártasság – mondjuk a takarítás vagy egy számla befizetése –, azzal te is foglalkozhatsz!
- Tervezzétek együtt újra a feladatokat, és tartsd is magad a megállapodáshoz!
Kapcsolatotokat biztosan erősíti majd, ha a megúszós üzemmódból átváltva sikerül mindenkinek közel egyenlő mennyiségben részt vállalnia a teendőkből. Persze ha egyikőtök beteg, vagy más vis maior lép fel, nem elvárható, hogy megmaradjon az egyenletes eloszlás – de nagy általánosságban érdemes arra törekedni, hogy a kapcsolatot e téren is az egyenlőség jellemezze.
