Hajlamosak vagyunk mindig a gondolatainkra hagyatkozni, pedig azok korántsem olyan megbízhatóak, mint azt elsőre gondolnánk. Melyek a leggyakoribb csapdák, amelyekbe agyunk nap mint nap csal minket? És vajon hányszor nézünk teljesen más mozit, mint a körülöttünk lévő emberek?
Az biztos, hogy az elménk alapvetően csodákra képes, viszont megvannak a saját korlátai. A különféle információk feldolgozása igencsak fáradságos feladat lenne mindannyiunk számára, ha a reáltudományokhoz hasonlóan részletes mérlegeléssel és racionális számításokkal igyekeznénk megvalósítani azt.
Agyunk viszont szeret tartalékolni az energiákkal,
így általában kifejezetten gyors és egyszerűsítő kognitív folyamatokkal segíti az eligazodást a hírek és adatok végtelen tengerében. Ezeket nevezi a pszichológia kognitív torzításoknak, vagy hétköznapibb nyelven gondolkodási hibáknak.
Miért torzítunk?
A gondolkodási csapdák hátterében számos ok húzódhat, ezek közül a teljesség igénye nélkül listába szedtünk néhányat:
- Lerövidítjük az információfeldolgozást.
- Szeretnénk megóvni az önmagunkról kialakított képünket.
- Az agyunk kapacitása limitált, egyszerűen képtelenek vagyunk mindent felfogni.
- Hatással vannak ránk mások, valamint az, ahogyan ők gondolkodnak, és az, amit gondolnak.
A leggyakoribb gondolkodási hibáink
Torzítani mindannyian szoktunk, legfeljebb nem vagyunk tisztában azzal, hogy éppen csináljuk. Lássuk, melyek a leggyakoribb logikai csapdák, amelyek tévútra vihetnek minket!
#1 Minden vagy semmi gondolkodás
Vagy más szóval a végletekben gondolkodás. Minden fekete vagy fehér, átmenet nincs. Előfordulhat, hogy ha valami nem sikerül tökéletesen, az egészet kudarcnak éljük meg. Ha hibázunk, mindent értéktelennek látunk. A mindent vagy semmit típusú személy csak szélsőséges módon tud gondolkodni, a legtöbb helyzetet vagy személyt képtelen összetett módon értelmezni és látni.
#2 Túláltalánosítás
Egy egyszeri eseményből (amelynek egyébként számtalan oka lehet) messzemenő következtetéseket vonunk le. „Mivel szakított velem a párom, én teljesen alkalmatlan vagyok a párkapcsolatokra.”
#3 Negatív szűrés
Kiragadunk egy negatív részletet egy személlyel vagy helyzettel kapcsolatban, és ezen a sötét szűrőn keresztül szemléljük. A negatív részleteket felnagyítjuk, a pozitívakat pedig szinte teljesen figyelmen kívül hagyjuk.
#4 A pozitív dolgok leértékelése
Még ha valami jó dolog is történik velünk, hajlamosak lehetünk elvenni annak a jelentőségét, és a szerencsének vagy egyéb tényezőnek betudni azt. „Igaz, hogy megkaptam ezt az állást, de csak azért, mert szerencsém volt.”
#5 Elhamarkodott következtetés
Ennek a torzításnak két típusát különböztetjük meg:
- Gondolatolvasás: Amikor anélkül, hogy mások bármit mondanának nekünk, utalnának rá, vagy a szerint viselkednének velünk, azt hisszük, tudjuk, mit gondolnak. „Mióta hazajött, egyszer sem ölelt meg, biztos, nem is vagyok neki fontos.”
- Jövendőmondás: Amikor egy helyzetről tévesen következtetünk a jövőre. „Ha lemondta ezt a találkozót, többet biztosan nem is akar velem találkozni.”
#6 Felnagyítás és lekicsinylés
Amikor a hibáinkat jóval nagyobbnak állítjuk be, mint amekkorák, közben pedig az erényeinket, a pozitív tulajdonságainkat és az eredményeinket alábecsüljük.
#7 Érzelmi érvelés
„Ha bűntudatom van, akkor biztosan valami rosszat tettem.” Az érzelmi érvelők az erőteljes érzéseiket tényként kezelik. Az érzelmeink vitathatatlanul fontos jelzések arról, hogyan élünk meg valamit, és az milyen hatással van ránk, azonban az érzéseink nem tények, inkább csak üzenetek!
#8 „Kell” és „kellene” típusú állítások
Amikor a saját magunk által támasztott, vagy mások vélt elvárásainak igyekszünk megfelelni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, ez pedig negatívan hat az önértékelésünkre, és frusztrációt okozhat bennünk. „Ennyi idősen már családot kellene alapítanom.” Ezek a gondolatok olyanok is lehetnek, akár egy kőbe vésett lista azokról a szabályokról, hogy hogyan is kellene viselkednie az embereknek: „A páromnak tudnia kellene, mire vágyom.”
#9 Címkézés
Ez a torzítás a túláltalánosítás egyik formája, amikor az adott viselkedés minősítése helyett a személy egészét ítéljük meg. „Ha ilyen ingerülten beszél velem, ő egy agresszív ember.”
#10 Megszemélyesítés
Amikor azt a kabátot is magunkra húzzuk, ami nem a miénk. Magunkat okoljuk mások viselkedéséért, a szüleink megromlott házasságáért, a párunk negatív hangulatáért, és még sorolhatnánk.
Legközelebb, mielőtt vakon hallgatnál a gondolataidra, érdemes egy pillanatra megállnod, és feltenned magadnak a kérdést: az, amit gondolok, mennyiben szól a valóságról, és mennyiben befolyásolnak a kognitív torzításaim? A válasz lehet, hogy meglepő lesz!
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
