A közösségi média új teret adott a boldogsághamisításra. Ezernyi mosolytól sziporkázó képet is feltölthetünk magunkról, miközben életünk legmélyebb pontját éljük meg a valóságban. Ez viszont nemcsak boldogabbá nem tesz, de ráadásul még az egészségünkre nézve is káros.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy hajlamosabbak vagyunk boldog pillanatainkat megörökíteni a közösségi médiában, mint mélypontjainkat. Végiggörgetve ezeket a platformokat, azt is láthatjuk, hogy ismerőseink is ugyanezt teszik. De miért rak ki „Vera” magáról boldogan mosolygós, csinosra sminkelt képet a Halászbástyánál pózolva, ha tudjuk, a délután nagy részét sírással töltötte, mert kirúgták? Miért tesz ki „Tomi” barátnőjével boldogan ölelkezős képet, amikor épp a szakításon gondolkoznak? Miért színleljük a boldogságot az interneten? A Happier Human erre a kérdésre kereste a választ.
A boldogsághamisításról
Boldogsághamisításról beszélünk, amikor azt a benyomást keltjük másokban, hogy boldogok vagyunk, miközben belül ezt nem érezzük. Hiába dúl belül életkezdési, életközepi válság, vagy szorongunk közelgő projektek miatt, kifelé azt mutatjuk, a világ tetején érezzük magunkat. Bensőnkben mégsem érzünk megelégedést.
Több oka is lehet annak, hogy mégis boldogabb képet festünk magunkról a közösségi média platformjain:
- A szociális elfogadottság megszerzéséért.
- Az öröm továbbragasztásáért.
- Az azonnali visszacsatolás kielégítő érzete reményében.
- Félelemből, hogy ellenkező esetben veszteseknek tűnhetünk.
- Sztárok, celebek posztjai miatt.
- Azért, hogy másokkal versenyre keljünk.
- A bizonytalanság miatt, amit a párkapcsolatunkkal kapcsolatban érzünk.
- A pozitív visszajelzések és lájkok kétségbeesett hajszolása miatt.
Ezek az emberek félnek attól, hogy kevesebbet érnek, vagy kevesebbet érőnek tűnhetnek társaiknál. Kutatók azt is megfigyelték, hogy vannak, akik hajlamosak közvetlenül az előtt kiposztolni egy boldog képet, mielőtt mások vagy maguk számára káros tevékenységbe kezdenének.
A boldogsághamisítás káros hatásai
A boldogsághamisítás megbetegíthet. Német kutatók kísérletében, amely során diákjaik pulzusát telefonos ügyfélszolgálati munkakörben vizsgálták, azt találták, hogy akiket arra kértek, minden esetben legyenek előzékenyek és tisztelettudóak a klienseikkel, a telefonos beszélgetés alatt és bőven azután is magasabb pulzusszámon ragadtak.
Szemben azokkal, akik megvédhették magukat az ügyfelekkel szemben, csak a beszélgetés időtartamán tapasztalhattak magasabb pulzusszámot. Tehát a munkakörben előírt boldogság színlelése káros hatással lehet a dolgozók egészségére nézve, mivel a tartósan magas pulzusszám szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet. Ezt a tapasztalatot kiterjeszthetjük a közösségi médiába hazudott boldogságra is.
A boldogsághamisítással arról teszel tanúbizonyságot, hogy mások diktálják, mit jelent neked a boldogság. Megfelelési kényszer inspirálja sok esetben a boldogsághamisítást.
Mindenki számára mást jelent a boldogság, mégis gyakran belecsúszunk abba a hibába, hogy megengedjük másoknak, ők határozzák meg a sorsunkat.
Legyen szó akár arról, hogy hagyjuk, a szüleink válasszanak nekünk egyetemet, szakmát, vagy akár arról, hogy a szomszédunk rosszallása döntse el, milyen életmód juttat el a boldogsághoz. Valójában azonban saját igényeink kielégítése, saját fejlődésünk sokkal inkább elhozza nekünk a hőn áhított boldogságot.
A színlelt boldogság önértékelési problémákról árulkodik. A posztokra érkezett hozzászólások és lájkok mennyisége hatással van mind az online perszónánkra, mind a valós önértékelésünkre. A kevés beérkező pozitív üzenettől leértékeljük magunkat a saját szemünkben, ha viszont sokat kapunk ezekből, akár túlságosan is felfújhatja az egónkat, ami független lehet attól, valójában mit tettünk le az asztalra. Azok, akik sok időt töltenek közösségimédia-platformokon, általában hajlamosabbak a szorongásra és az elszigetelődésre.
Ha a valódi boldogság keresése helyett a hamis boldogság kitermelését hajhásszuk, elpazaroljuk az életünket.
Utólag fogjuk megbánni, hogy nem voltunk elég bátrak megkeresni, mi tesz minket igazán boldoggá ahelyett, hogy a mások által meghatározott boldogság eszményét próbálnánk előállítani. Legyünk inkább bátrak, engedjük meg magunknak, hogy felfedezhessük, mi tesz minket igazán boldoggá!
Azok, akik gyakran mondanak értékítéletet mások felett, gyakran maguk sem boldogak, sínylődnek csupán. Őket tehát hiábavaló és fölösleges megpróbálni lenyűgözni, úgyis mindenben meg fogják találni a kivetnivalót.
Ha fel mered vállalni autentikus önmagadat, másokat is feljogosítasz arra, hogy őszintébben éljék az életüket, ami végső soron mindenkit boldogabbá fog tenni. Többen tudnak kapcsolódni az őszinte énedhez és életmegélésedhez, mint gondolnád! Hiszen mindenki csupán ember, mindenkinek vannak nehézségei az életben, ugyanúgy, mint boldog pillanatai.
Önmagunk és hibáink felvállalásával megkönnyítjük a fiatalok életét is, hiszen így kevesebb elérhetetlen test- és életviteli elvárással kellene szembesülniük a neten.
Vállaljuk fel hiteles énünket a közösségi médiában is, ne próbáljunk hamis boldogságot sugározni magunkról!
