Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ugye, ismerős a jelenség: nagyon igyekszel egyik szobából a másikba, de amikor átérsz, csak toporogsz egy helyben, és fogalmad sincs, hogy mit keresel abban a szobában. Pedig érzed, hogy fontos volt, és valamit nagyon el akartál intézni. A tudósok is felfigyeltek a dologra, és már nevet is adtak a jelenségnek.
Olykor megesik, hogy kisétálsz a konyhába, a fürdőszobába vagy épp belépsz a nappaliba azzal, hogy megkeress valamit, esetleg elvégezz valami teendőt – de amint belépsz, hirtelen fogalmad sincs róla, miért is mentél éppen oda. A bosszantó jelenségért az ajtók, vagyis inkább az egyik szobából a másikba való átlépés a felelős, de azért ez nem ilyen egyszerű – írja a Conversation.
Átlépsz a határon, és beüt a felejtés
A szakemberek ajtóeffektusnak nevezték el a különös alkalmi feledékenységet, melynek okait több kutatás is vizsgálta: a leginkább elfogadott magyarázat szerint – innen a jelenség neve – a furcsa emlékezetkiesésért az ajtón való áthaladás tudatalatti hatása felelős. Amikor átlépsz az egyik helyiséget a másiktól elválasztó határon (melyet az ajtó szimbolizál), az agyad hirtelen átkapcsol: elfelejti az előző helyiséggel kapcsolatos dolgokat, és az új helyiséggel társított gondolatok, tárgyak villannak be. A nappaliban tévézve eszedbe jut, hogy érdemes lenne egy kis kukoricát pattogtatni a filmhez, amikor azonban kisétálsz a konyhába, az új környezetbe átlépve elfelejted a nappalihoz asszociált filmnézést és pop-corn majszolást.
Az ausztrál Bond University és a University College of London kutatói a gyakorlatban vizsgálták meg a különös jelenséget: kísérletükhöz 29 résztvevőt toboroztak, akiknek virtuális valóság headset segítségével kellett sétálgatniuk egy számítógéppel animált, 3D-s környezetben. Az alanyoknak meg kellett jegyezniük az asztalokon látható különböző tárgyakat, miközben egyik szobából a másikba sétáltak át. A kutatók meglepetésére a többség könnyen felidézte a tárgyakat, még azután is, hogy több ajtón haladtak át.
Úgy döntöttek tehát, nehezítik a feladatot. A következő körben 45 önkéntest vontak be a kísérletbe, akiknek ezúttal egy bonyolult számolási feladatot is meg kellett oldaniuk, miközben a tárgyakat memorizálták. Ekkor már beütött az ajtóeffektus: a résztvevők nehezen idézték fel az előző szobában látott tárgyakat azután, hogy beléptek a következőbe. A számolás túlterhelte, lefoglalta az alanyok elméjét, ezért emlékeztek nehezebben. A kutatók szerint a mindennapi életben is hasonló dolog történik: gyakran több mindenre figyelsz egyszerre, elkalandoznak a gondolataid, az ajtón átlépve ezért felejted el az előző helyiséggel kapcsolatba hozott dolgokat.
Nem az ajtó, a szobák közötti különbség lehet a hibás
De vajon tényleg az ajtók a felelősek az ajtóeffektusért? A kísérlet megcáfolni látszik ezt: a virtuális térben egymáshoz nagyon hasonló helyiségek között kellett sétálgatniuk az alanyoknak, ezért nem esett nehezükre felidézniük az előző szobákban látott tárgyakat. A valóságban viszont gyakran teljesen máshogy berendezett, más formájú, más színű, más funkciójú helyiségek között sétálgatsz – elég arra gondolni, amikor a hálószobából átsétálsz a fürdőszobába vagy a konyhába. Az alkalmi emlékezetkiesés oka a tanulmány szerzői szerint inkább a két helyiség közötti eltérésben, mintsem a határvonalon való áthaladásban keresendő. Minél kevésbé hasonlít egymásra két szoba, annál könnyebben trükközik veled az agyad.
Az efféle feledékenység egyébként nem véletlenül alakult ki, evolúciós szempontból hasznos jelenségről van szó – állítják a szakemberek. Mivel csak korlátozott mennyiségű információt vagyunk képesek egyszerre fejben tartani, az agyunk mindig gondoskodik arról, hogy a felesleges, épp nem szükséges dolgok törlődjenek a munkamemóriából, és az aktuális pillanatban és helyzetben fontos dolgok maradjanak meg.
