A férfiak nemi vágyával kapcsolatban számos kérdés foglalkoztatja az orvosokat, kutatókat – ezekre keresnek válaszokat különböző tanulmányok.
Tényleg egy hormon tehet róla, hogy a férfiaknak szünetet kell tartaniuk és kifújniuk magukat két nemi aktus között? Valóban perverzebbek a férfiak, mint a nők? Tényleg van összefüggés a férfiak arcformája és libidójuk élénksége között? A Discover összeszedett néhány tanulmányt, melyek ezekre a régóta ismert kérdésekre igyekeznek választ találni.
Miért kell pihenő két orgazmus között?
A magömlést követően a hímvessző elernyed, a férfiaknak pedig idő kell, mire újra izgalomba tudnak jönni. Ez a jelenség egyébként az állatvilágban is megfigyelhető, például a rágcsálóknál. Az egyik népszerű teória a prolaktin nevű fehérjehormonnal hozza kapcsolatba a kényszerpihenőt: kutatások szerint minél alacsonyabb a szervezet prolaktinszintje, annál hamarabb képes újra akcióba lendülni az illető, sőt kiderült, hogy azoknak a férfiaknak, akik képesek egymás után sorozatban teljesíteni, egyáltalán nincs prolaktintermelése.
Susana Lima neurológusnak, a lisszaboni Champalimaud rákkutató alapítvány munkatársának tavaly decemberben publikált tanulmánya azonban cáfolni látszik ezt az elméletet. Mivel korábban senki sem mérte egzakt módon a prolaktintermelődés és a két aktus közötti kényszerszünet viszonyát, Lima és kollégái nekiláttak, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgálják meg a kérdést. A tudósok egerek hormonszintjét manipulálták mesterségesen a párosodást megelőzően: először csökkentették, majd növelték az állatok prolaktintermelését, különösebb változás azonban egyik esetben sem volt tapasztalható. Az egerek és az emberek szexualitása természetesen eltér egymástól – magyarázza Susana Valente doktoranduszhallgató, Lima munkatársa –, ugyanakkor a két faj esetében nagyon hasonló hormonális változások figyelhetők meg a hímeknél az orgazmust követően.
Nem tudni tehát, mi okozza a férfiak kényszerpihenőjét, de még nagyobb rejtély, hogy egyáltalán miért jött létre. Evolúciós szempontból hasznosabbnak tűnne, ha a hímek szünet nélkül, sorozatban képesek lennének megtermékenyíteni a nőstényeket, így bebiztosítva minél több utód létrejöttét. Azonban nem csak a szaporaság számít: egyes kutatók úgy vélik, a pihenő oka, hogy így a tár nem ürül ki, a következő menetben újra feltöltődve lehet nekivágni az akciónak, vagyis kellő mennyiségű spermium juthat a nő méhébe. Egy másik elmélet szerint a pihenő a kifáradástól védi a férfiakat – hiszen ha szünet nélkül képesek lennének a szexre, esetleg ezt ki is használnák, és végzetesen kimerítenék magukat, amibe akár bele is halhatnak.
Tényleg perverzebbek a férfiak?
Közismert sztereotípia, miszerint a férfiaknak gyakrabban vannak a többség által normálisnak gondolt szexualitás határain kívül eső vágyaik, legyen szó ártalmatlan dolgokról, mint a női ruhába öltözés, a láb-, hónalj-, egyéb testrészfétis, vagy beteges, törvény által büntetett vágyakról, mint a pedofília, zoofília, vagy a beleegyezés nélküli, erőszakos közösülés. Mindezt tények is alátámasztják – a statisztikák szerint tíz elítélt szexuális bűnözőből kilenc a férfinemhez tartozik. Egy kanadai kutatás ebbe a témába ásta bele magát.
Martin Lalumière, az Ottawai Egyetem pszichológusa 2017-ben online toborzott anonim résztvevőket, akiknek kérdőívben kellett beszámolniuk róla, milyen, az átlagostól eltérő szexuális vágyakkal rendelkeznek. A kérdésekre 710 nő és 305 férfi válaszolt. A férfi válaszadók körében sokkal nagyobb volt az ezeket a vágyakat megélők aránya, egyetlen kivétellel: a mazochizmus, vagyis az önmaguknak okozott fájdalom révén nyert kielégülés a nőknél 42 százalékkal gyakrabban fordult elő. A legnagyobb arányú eltérés a férfiak javára a szkatofília, vagyis az undorító dolgok iránti vonzalom terén jelentkezett, de a férfiak a nyilvános szex és az állatokkal való közösülés mezején is jócskán felülkerekedtek számban a nőkön.
Az arcforma befolyásolja a libidót?
Egy másik kanadai kutatás szerzői arra voltak kíváncsiak, létezik-e összefüggés a férfiak arcformája és libidójuk élénksége között. Az Ontario tartománybeli Nipissing Egyetem evolúciópszichológia-professzora, Steven Arnocky és kollégái több száz hallgatót toboroztak, akiknek arra kellett válaszolniuk, mennyire valószínű, hogy félrelépnek egy párkapcsolatban, illetve mennyire gyakran és milyen intenzíven élnek nemi életet. A résztvevőket lefényképezték, majd a fotók alapján összevetették arcformájukat, megmérve az arcok magasság-szélesség arányait.
A kutatás úgy találta, a rövidebb, szélesebb arcformával rendelkező férfiak szívesebben csalják meg párjukat, mint hosszúkásabb arcú társaik. A férfiak általánosságban is hajlamosabbnak mutatkoztak a hűtlenségre és élénkebb libidóval rendelkeztek, gyakrabban és intenzívebben kívánták a szexet, mint a nők – ezt a szintén közismert sztereotípiát korábban számos más kutatás is bizonyította. A tudósok leggyakrabban a tesztoszteron, vagyis a legfontosabb férfi nemi hormon számlájára írják a nemek közötti eltérést – ezt bizonyítja, hogy nőknél rendellenesen magas tesztoszteronszint esetén a libidó is határozottan emelkedik.
Arnocky fontosnak tartja kiemelni, hogy a válaszadóknak csupán egy kisebb hányada nyilatkozott úgy, megcsalná a társát, és azt is, hogy a szándék még nem jelenti azt, hogy ténylegesen elkövetnék a félrelépést. Fontos azt is észben tartani – mondja a kutató –, hogy a férfiak hajlamosabbak eltúlozni szexuális kalandjaik számát, míg a nők inkább kevésbé tapasztaltnak hazudják magukat, a válaszok tehát nem biztos, hogy őszintéknek tekinthetők. Ugyanakkor nem ez az első kutatás, amely összefüggést mutatott ki az arcforma és a szexuális működés között.
