Felhalmozott e-mailek, fájlok. A digitális gyűjtögetők mely típusába tartozol?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Több ezer e-mail van a bejövő postafiókodban? Fájlok tömkelegét őrzöd, amelyek fölött teljesen elvesztetted az uralmat? Nem igazodsz ki a mappáidon, sosincs meg, amit keresel? Nehezedre esik megválni egy fotótól vagy egy dokumentumtól, mondván, biztosan jó lesz még valamire? Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, jó eséllyel a digitális gyűjtögetők közé tartozol. Elmondjuk, mit érdemes tudnod a jelenségről, és miért baj, ha nem figyelsz oda eléggé az online és a számítógépes környezeted rendben tartására.

Kényszeres gyűjtögetésen sokáig a fizikai tárgyak, például ruhadarabok, kacatok, zacskók felhalmozását értették. Az illető használhatatlan, szükségtelen, mások számára teljesen értéktelen dolgokat – köztük szemetet, lomokat, ételmaradékokat – hord haza, képtelen tőlük megválni, mindez pedig jelentős akadályokat képez a mindennapi életvitelében. A lakóhelye zsúfolttá válik, nem tud benne szabadon mozogni, takarítani vagy különböző helyiségeket, használati tárgyakat megközelíteni. 

A túlzott mértékű gyűjtögetés tehát komoly probléma, és az utóbbi évek kutatásai alapján úgy tűnik, korántsem csak a fizikai világban nyilvánulhat meg. A digitális térben is jelen van, ráadásul eléggé széles körben. Brit szakemberek magyarázták el a The Conversation oldalán megjelent cikkükben, miért annyira ártalmas.

A férfi, aki naponta 1000 képpel babrált

2015-ben a British Medical Journal nevű szakfolyóiratban használták először a digitális gyűjtögetés (digital hoarding) kifejezést. Az esettanulmány egy 47 éves férfiról szólt, aki a fizikai tárgyak felhalmozásán kívül napi mintegy 1000 képet készített, majd órákon keresztül szerkesztette, kategorizálta, különböző adathordozókra mentegette őket. Ezek a kényszeres tevékenységek sok stresszt és szorongást okoztak az autisztikus tüneteket is mutató személy számára, mivel teljesen elvonta a munkájában, a társas kapcsolataiban való jelenléttől. A szerzők a digitális gyűjtögetést fájlok olyan céltalan felhalmozásaként definiálták, ami káoszt és feszültséget eredményez az emberben. Ebből a meghatározásból indult ki Nick Neave és csapata.    

Gyakoribb, mint gondolnád

A Newcastle-ben működő kutatók először közel 600 személlyel vettek fel kérdőíveket. Az eredményekből megállapították, hogy a digitális gyűjtögetés általánosnak tekinthető a munkahelyeken. Sokan arról számoltak be, hogy több ezer e-mailt tartanak a postafiókjukban, melyeket sohasem törölnek. Különösen igaz ez a céges levelezésekre, amelyeket vagy az elvégzett munka bizonyítékaként őriznek meg, vagy azért, mert a fontosabb feladataikhoz kapcsolódó információkat tartalmaznak, vagy csak egyszerűen azt gondolják róluk, jól jöhetnek még a jövőben. 

Fontos, hogy ki-ki rendszeres takarítást végezzen a saját digitális életterében

Fotó: nadia_bormotova / Getty Images Hungary

Típusok vannak

Ezt követően Neave és kollégái egy utánkövetéses vizsgálat keretében interjúra hívták azokat, akik a digitális gyűjtögetést mérő tételeken a legmagasabb pontszámokat érték el. A beszélgetések kiterjedtek a résztvevők információkezelési módszereire, az adatok megőrzésének okaira, a különböző tartalmak kitörlésének nehézségeire. A válaszok alapján a digitális gyűjtögetők 4 típusát azonosították a kutatók:

1. gyűjtők (collectors): azok, akiknek sok adatuk van ugyan, de szervezettek, szisztematikusak és kontrollálják az általuk tárolt mennyiséget.  
2. véletlenül felhalmozók (accidental hoarders): azok, akik azt sem tudják, mijük van, nem tudatosak a kérdésben, eszükbe sem jut, hogy ki kéne törölni azokat az e-maileket, amelyekre már nincs szükségük. 
3. instrukciókövető felhalmozók (hoarder by instruction): azok, akik valamilyen céges, szervezeti protokollt követve őriznek olyan nagy mennyiségű adatot, amelynek a jó részétől egyébként meg lehetne szabadulni.
4. szorongó felhalmozók (anxious hoarders): azok, akiknek erős érzelmi kötődésük van az adataikhoz, ezért nehezen válnak meg tőlük.

Ezért probléma, ha nem törölsz dolgokat

Első ránézésre úgy tűnhet, a digitális gyűjtögetés nem jelent különösebb problémát. A felhalmozott fájlok, e-mailek láthatatlanok, legalábbis nem botlunk beléjük lépten-nyomon a fizikai életterünkben. A tárolás általában ingyenes és korlátlan, illetve a munkáltatók gondoskodnak arról, hogy a költségek ne a dolgozókat terheljék. Akkor mégis milyen negatív következményekről beszélhetünk? Igazából 3 fő szempont van, amit fontos lenne figyelembe venni: 

• Hatékonyság. A rendszerezetlen információk között nem könnyű keresni, rengeteg idő megy el azzal, ha nem találsz meg valamit, amire szükséged lenne. Minél több adatot tárolsz, annál több energiát igényel, hogy karbantartsd a rendszeredet. 
• Adatvédelem. Minél több adatot tárol egy vállalat, annál nagyobb a kockázata a kibertámadásoknak. Ráadásul az EU tagországaiban jelenleg hatályos GDPR-rendelkezések szerint azokat a szervezeteket, amelyek hackelés miatt veszítik el az ügyfeleik adatait, borsos bírsággal sújthatják. 
• Környezetvédelem. Ha nem takarítod ki az e-mail-fiókodat és a felhődet, távoli gépeknek 0–24 órában menniük kell azért, hogy ezeket az adatokat tárolni lehessen. Ha merevlemezen, például egy külső winchesteren tartod a cuccaidat, különösen a nagy fájlokat, az sokkal környezetkímélőbb megoldás. 

Mit lehet tenni?

A fizikai tárgyak kényszeres gyűjtögetésével kapcsolatos kutatások azt találták, hogy az emberek képesek különböző stratégiákat kidolgozni a felhalmozási viselkedések csökkentésére. Ennél lényegesen nagyobb nehézséget okoz számukra a dédelgetett kacattól való megválás. Nemritkán azért, mert ezeket a tárgyakat antropomorfizálják, azaz úgy kezelik őket, mintha önálló életük, gondolataik, érzéseik lennének. Ez a szemlélet persze sok kultúrától nem is annyira idegen, ugyanakkor ha válogatás nélkül a legapróbb dolgokra is kiterjed, az veszélyeket hordoz magában. Persze azt még nem tudjuk, hogy hasonló folyamatok a digitális felhalmozásnál is megfigyelhetők-e. 

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tudatosításnak önmagában pozitív hatása van: az embereknek gyakran fogalmuk sincs arról, mennyi levelük vagy fájljuk van, és amikor a konkrét mennyiséggel szembesítik őket, őszintén megdöbbennek, és igyekeznek változtatni. Hasznos lehet továbbá, ha a munkahelyek csökkentik a szükségtelen e-mail-forgalmat, és minél világosabb irányelveket dolgoznak ki azzal kapcsolatban, hogy milyen információkat kell megőrizni vagy éppen kidobni. A felhalmozás ugyanis sokszor abból a bizonytalanságból fakad, hogy valami olyan dolgot fogunk kitörölni, amit mégsem kellett volna. Ezt a félelmet enyhítendő érdemes képzéseket tartani, amelyek az adattárolás jogi, etikai, környezetvédelmi szempontjaira is felhívják a figyelmet.