Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Soha véget nem érő munkahelyi értekezletek, online cikkek és kérdőívek. Megunjuk, bezárjuk, kilépünk, legalábbis fejben biztosan. Miért visel meg minket annyira az, ha nem tudjuk, hogy egy adott feladat vagy helyzet meddig fog tartani? Egy friss kutatás szerint az idői keretek felállítása azért különösen fontos, hogy be tudjuk osztani az energiáinkat.
A határidők néha stresszesek ugyan, de nélkülük sok esetben szétfolynának a törekvéseink. Ha azonban tudjuk, hogy mikorra kell elkészülnünk valamivel, akkor összekapjuk magunkat, rendezzük a sorainkat, strukturáltabbak és célirányosabbak leszünk. Egy nemrég publikált tanulmány szerint – amelyről a Research Digest közölt összefoglalót – nemcsak a motivációnkra, hanem a teljesítményünkre is pozitív hatással van az, ha pontosan tudjuk, hogy meddig kell még kitartanunk.
A Stroop-teszt sokkal többről szól, mint gondolnád
Maayan Katzir, a Tel-Aviv Egyetem professzora és kollégái kísérletükbe 64 egyetemistát vontak be. A diákoknak ún. Stroop-teszteket kellett elvégezniük. A John Ridley Stroopról elnevezett próbák klasszikus változatában különböző színneveket látunk a képernyőn, de a szó jelentése és a színe gyakran eltér egymástól (például zöld színnel van írva az a szó, hogy piros). Menet közben változhat, hogy a színnév jelentése vagy az adott inger színe alapján kell gombokat nyomkodni. Katzirék egy másik változatát is használták a feladatnak, ebben az esetben nyilak jelentek meg a monitoron, s ezek iránya alapján kellett billentyűket leütni. A Stroop-tesztek során a kutatók mérik a hibák számát, illetve rögzítik a próbák reakcióidejét. Akkor nyújtasz tehát jó teljesítményt, ha minél gyorsabban, minél kevesebb hibával tudod megoldani a feladatot.
Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint elsőre tűnhet. Valójában egy sor pszichológiai funkció együttes működésére van szükség ahhoz, hogy megbirkózz a kihívással: például tudnod kell fejben váltani a szabályok között, le kell tudnod gátolni a zavaró ingerekre adandó reakcióidat, meg kell tudod tartani a szabályokat a memóriádban és elő kell tudnod hívni őket onnan. Ráadásul ebben a vizsgálatban még ennél is tovább növelték a tétet, mert azt mondták a résztvevőknek, hogy a legjobb 25 százalékban teljesítők pénzjutalmat kapnak.
Nem minden a képességeken múlik
A vizsgálat során 10 menetben összesen 2400 próbát végeztek el a kísérleti személyek, ami irgalmatlanul sok. A résztvevők egyik felének azonban folyamatosan volt információja a haladás mértékéről, pontosan tudták, hogy még mennyi feladat van hátra. A másik csoport nem kapott ilyen visszajelzést. Azt egyik csoport sem tudta, hogy mennyire teljesítenek jól. A 3., a 6. és a 9. kör után azt is megkérdezték tőlük, hogy mennyire unatkoznak, mennyire érzik magukat fáradtnak vagy éppen energikusnak. A kutatók azt találták, hogy azok, akik tudták, hogy hol tartanak a próbák elvégzésében, gyorsabb és pontosabb teljesítményt nyújtottak, mint a többiek, valamint rövidebb szüneteket tartottak az egyes blokkok között. A két csoport különbsége különösen a vizsgálat vége fele lett markáns: míg a visszajelzést kapó csoport tudott hajrázni, hiszen látta a fényt az alagút végén, addig a másik csoport teljesen elvesztette a motivációját, úgy érezte, hogy már sosem lesz vége ennek a kísérletnek.
Hatalmas erőt ad, ha már látod a végét
Katzir és munkatársai egy második vizsgálatot is elvégeztek, annyi változtatással, hogy 10 menet helyett 12 blokknyi Stroop-teszt, azaz összesen 2880 próba várt a gyanútlan résztvevőkre. A kísérlet a fentiekhez hasonló eredményekkel zárult, ám most azok, akik nyomon tudták követni a haladásuk mértékét, nemcsak jobban teljesítettek, de kevésbé is érezték fáradtnak magukat. A szerzők szerint azért tartottak a személyek kevesebb szünetet, mert már csak egy karnyújtásnyira volt tőlük a feladat befejezése. Ők voltak azok, akik tudtak hajrázni a végén, hiszen volt tudásuk arról, hogy már a célegyenesben vannak.
Gondolkozz keretekben, határidőkben, részfeladatokban
Milyen gyakorlati relevanciája van mindennek? Hogyan lesz könnyebb általa az életed? A tanulmány egyik fontos üzenete az, hogy csak akkor tudod jól beosztani az erőforrásaidat, ha látod egy tevékenység idői kereteit. Ez azt jelenti például hogy:
- Sokkal könnyebb növelned az állóképességedet, ha mondjuk benevezel egy amatőr futóversenyre, amire folyamatosan készülni tudsz.
- Hatékonyabban fenn tudod tartani a figyelmedet, ha egy meeting elején megbeszélitek a kollégáiddal, hogy mennyi időt szántok a találkozóra.
- Ha valamelyikőtök elvállal egy feladatot, annak mindig legyen egy megbeszélt határideje, hogy nyomon követhető legyen a teljesítés, illetve motiváltak legyetek a feladat elvégzésére, tudjátok ehhez igazítani az egyéb teendőiteket.
- Ha úgy érzed, hogy egy kihívás túlnő rajtad, érdemes részfeladatokra osztanod. Néha még a rutinosabb futók számára is irgalmatlan nehéz és rémisztő 42 km-t egyben lefutni. Mindjárt máshogy hangzik, ha egy 2 x 10 + 4 x 5 + 2 km-es távval kell megküzdened.
- Ha előre tudod, hogy mikor fogsz szünetet tartani, akkor munka közben is tudod motiválni magad azzal, hogy már csak addig kell kitartanod.
A teljesítményünk növelésének tehát olcsó, ám annál hatékonyabb módja, ha mindig tudjuk, hol tartunk az adott feladatban, találkozóban, tevékenységben. Nem érdemes csak azért átsiklanunk felette, mert túl egyszerűnek tűnik.
