Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A dohányzásról körülbelül 40 éve tudjuk, hogy a megnövekedett halandóság egyik legfőbb bejóslója. Ugyanakkor más életmódbeli, pszichés, gazdasági vagy társadalmi rizikótényezőkről kevesebb szó esik, ráadásul a legtöbb kutatás képtelen ezeket egymáshoz képest súlyozni. Pedig adódhatnak olyan helyzetek, amikor dönteni kell: mit priorizáljunk a megelőzés szempontjából. Egy friss amerikai hosszmetszeti vizsgálatból most kiderül, mik a legsürgetőbb társadalmi beavatkozások.
Három évtizede nagyjából stagnál a születéskor várható élettartam az Egyesült Államokban más, hasonló ipari fejlettségű országokkal ellentétben. A 2020 elejére kalkulált értékek is csak minimálisan növekedtek a 2019-es adatokhoz képest: egy fiúként azonosított baba átlag 76,16; egy lányként azonosított baba átlag 81,08 évet él a mai tudásunk szerint. Ez még mindig magasabb egyébként, mint a KSH által közölt magyarországi számok: nálunk a férfiak várható élettartama 72,86; a nőké 79,33 év.
Jogosan vetődik fel az amerikai kutatókban a kérdés, hogy mi állhat a stagnálás hátterében. Noha a kockázati tényezők listáját végső soron biológiai okok vezetik, azért érdemes feltérképezni a sokakat érintő szociális, pszichológiai, gazdasági és viselkedéses faktorokat is, amelyeknek nem mellesleg a testi betegségek kialakulásában is komoly szerepük van. Pontosan erre vállalkozott Eli Puterman és csapata, a British Columbia Egyetem kutatói.
Pillanatfelvételek helyett évekig tartó utánkövetés
„Ahhoz, hogy megértsük az egészség és a halandóság komplex fogalmait, az élettartam átfogóbb vizsgálatára van szükség” – nyilatkozta Puterman a NeuroScience Newsnak. Ahelyett például, hogy megkérdezik a résztvevőtől, hogy épp munkanélküli-e, megnézik, hogy az elmúlt 16 évben hogyan alakult az életében a munkanélküliség. Összefüggnek ezek az adatok a halálának az időpontjával? Az élettartam-alapú szemlélet nagy előnye, hogy potenciális hosszú távú hatásokat is képes láthatóvá tenni, míg az emberek életéről készült egyszeri pillanatfelvételek során sok fontos dologról lemaradhatnak a tudósok, ha azok pont az adatfelvétel időpontjában nem mutatkoznak meg.
Mi történt a kutatásban?
A U. S. Health and Retirement Study névre hallgató amerikai vizsgálat reprezentatív, ami azt jelenti, hogy a felmérés 13 611 résztvevőjének értékei alapján statisztikailag megbízható következtetéseket lehet levonni az USA teljes népességére vonatkozóan. A személyek 50–104 éves kor közöttiek voltak, átlagosan 69,3 évesek. 16 éven keresztül, 1992–2008 között vettek fel adatokat tőlük. Arra voltak kíváncsiak, hogy ezek miként függnek össze a 2008 és 2014 között bekövetkezett halálozások időpontjával. 57 kockázati tényezőt mértek – kedvezőtlen gyerekkori szocioökonómiai és pszichoszociális tapasztalatokat, későbbi gazdasági feltételeket, egészséggel kapcsolatos viselkedéseket, társas kötődéseket, kedvezőtlen felnőttkori tapasztalatokat –, amelyeket egymással is össze tudtak vetni. Ugyanakkor korántsem térképeztek fel minden lehetséges rizikófaktort: olyan fontos tényezők, mint például az éhezés vagy a családon belüli erőszak, kimaradtak a vizsgálatból.
A megnövekedett halandóságot bejósló top 13 tényező
1. Jelenleg dohányzik
2. Volt válása
3. Alkoholproblémák
4. Közelmúltbeli pénzügyi nehézségek
5. Volt tartósan munkanélküli
6. Régebben dohányzott
7. Élettel való elégedettség alacsony szintje
8. Soha nem volt házas
9. Élt segélyen
10. Negatív érzelmi hangoltság
11. Családdal történő negatív interakciók
12. Gyerek(ek)kel történő negatív interakciók
13. Diszkrimináció napi tapasztalata
A teljes lista elérhető az alábbi linken található tanulmányban.
A megelőzés és segítségnyújtás hatékony módjai
A fentiekből jól látszik, hogy az alkohol és a dohányzás nemcsak idehaza, hanem a tengerentúlon is a lakosság egészségét romba döntő, egyik legégetőbb probléma. Szintén az élbolyban végzett a válás, de mivel a kutatás nem mérte a családon belüli erőszak hatását, így nem tudhatjuk, hányadik helyen végzett volna a rizikófaktorok sorában egy bántalmazó kapcsolat fájdalmas tapasztalata. Némiképp meglepetést okozott, hogy a negatív érzelmi hangoltság bejött a 10. helyre. Ez alatt azt értették a tudósok, hogy valaki mennyire hajlamos negatív dolgokat látni és érezni az élete során. Az eredményekből jól látszik, hogy egyrészt társadalmi szinten is fontos foglalkoznunk a mentális egészségét érintő kérdésekkel, másrészt a pszichológiának is sürgősen fel kell hagynia az individualizáló megközelítéssel, hiszen a szegénység, a munkanélküliség, a kirekesztettség élménye mind-mind olyan rendszerszintű tapasztalatok, amelyek összetett módokon rövidítik meg az emberi életet.
