Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor valaki közelít feléd, nem mindegy, hogy megölelni akar vagy esetleg megütni. Mások viselkedésének előrejelzése fontos feltétele annak, hogy boldoguljunk a társas világban. A másodperc törtrésze alatt hozunk ítéleteket arról, hogy mi járhat a többi ember fejében, és várhatóan mit fognak tenni a következő pillanatban. Ezekhez a becslésekhez figyelembe vesszük a személy korábbi magatartását csakúgy, mint a helyzeti tényezőket. Ám úgy tűnik, a folyamatban egyvalaminek kitüntetett szerepe van.
Az emberek dominánsan vizuális élőlények, ráadásul az egész civilizációnk arra épül, hogy jórészt látási információk alapján tájékozódjunk. Így az, hogy épp mit nézünk, fontos üzenetet közvetít azzal kapcsolatban, hogy mire gondolunk vagy mi érdekel minket – hangsúlyozza Matt Johnson kognitív pszichológus a Psychology Todayen megjelent cikkében. A tudós szerint tipikus esetekben a társainknak is hajlamosak vagyunk a szemébe nézni, mintha odavonzana minket valami. Mi lehet ez a titokzatos erő?
Nem feltétlenül a lélek tükre, de azért sok mindent elárul
Míg különböző idegrendszeri állapotok esetén (például koraszülött kisbabáknál) kifejezett túlingerlést jelenthet a szemkontaktus létesítése, addig egy neurotipikus személy számára rendkívül gazdag információforrás az emberi tekintet. Kutatások kimutatták, hogy pusztán a másik tekintete alapján képesek vagyunk az illetőnek olyan alapérzelmeket tulajdonítani, mint az öröm, a bánat, a meglepődés vagy az undor, illetve elég nagy bizonyossággal be tudjuk jósolni, hogy különböző tárgyak közül melyiket fogja felvenni, valamint a szoba mely részébe fog átsétálni. Ha tehát a személyiségünkről vagy az összetettebb pszichés folyamatainkról nem is mond el mindent, mint ahogyan a népi bölcsesség tartja, annyi igazság van a dologban, hogy a tekintetünk általában tükrözi a szándékainkat, és azt is, hogy mire irányítjuk a figyelmünket. Ez alapján pedig a szemlélő nagy valószínűséggel ki tudja következtetni, hogy milyen akciót tervezünk végrehajtani.
Ha elég erősen nézem, nem fog eldőlni
Johnson Michael Graziano idegtudós és kollégái munkáit idézi, akik a Princeton Egyetemen úgy vélik, hogy nem teljesen légből kapott az a feltételezés, hogy egy láthatatlan erő árad a szemünkből. Az állítás bizonyítására egy rendkívül szellemes kísérletet találtak ki, amelynek során a résztvevőknek olyan képeket mutattak, amelyeken egy cső egy kissé balra vagy egy kissé jobbra volt megdöntve a függőleges helyzethez képest. A személyeket arra kérték, hogy tippeljék meg a dőlésszöget, illetve azt, hogy szerintük fel fog-e borulni a cső.
Igen ám, de ez még nem volt minden. A képeken bal oldalon egy emberi arc is elhelyezkedett, amelynek tekintete a csőre irányult. Kiderült, hogy ez jelentősen befolyásolta a kapott eredményeket anélkül, hogy a megkérdezettek a tudatában lettek volna. Azokban a próbákban ugyanis, amikor az emberi arc felé volt megdöntve a cső, a résztvevők kisebb dőlésszögeket mondtak, mintha az arc tekintete mintegy tartotta volna a csövet. Amikor azonban a cső jobbra, azaz az emberi arctól távolodva dőlt, akkor nagyobb dőlésszögeket tippeltek, holott a két dőlésszög teljesen azonos volt. Ez utóbbi esetben gyakrabban értékelték a válaszadók úgy a helyzetet, hogy a cső bizony el fog dőlni.
Pszichológia a babona mögött
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a fenti hatás általában az arc látványának volt-e köszönhető, vagy speciálisan a tekintetnek. Ez utóbbi hipotézis látszik valószínűnek, hiszen amikor bekötött szemű fejek szerepeltek a képeken, akkor nem találtak különbséget a résztvevők által becsült dőlésszögben annak függvényében, hogy jobbra vagy balra billent a cső. Az eredmények tehát azt jelzik, mintha az emberek zsigerileg egyfajta erőt tulajdonítanának a tekintetnek, amellyel meg lehet tartani vagy fel lehet dönteni tárgyakat. Innen talán már csak egy ugrás, hogy elhiggyük a Mátrix című film híres kanálhajlítós jelenetét (amikor az illető a szemével, a tudatával görbíti be az evőeszközt) vagy a szemmel verés babonáját. Mindenesetre addig, amíg többet nem derít fel a tudomány, jobb, ha a kezedet is használod, amikor felborulni látszik valami.
