Izgalmas időket élünk. A koronavírus-járvány gazdasági következményeit már a bőrünkön érezhetjük, sokaknak bizonytalanná vált a munkahelyük, másokat a változások arra sarkallnak, hogy átgondolják karrierjüket, újratervezzék a jövőt. De vajon hogyan érdemes ebbe belekezdeni? Milyen munka az, amit jó lenne végezni? Milyen a nekem való munka? Erről kérdeztük a szerkesztőség pszichológus szakértőit, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely alapítóit. Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Szalay Ágnes: Most lehetőséged van az összehasonlításra
Hát, érdekes kérdés ez most. A munkaerőpiaci helyzet heteken, sőt napokon belül 180 fokos fordulatot vett. Az elmúlt években a munkaerőhiányból fakadóan, az én értékrendem szerint, kedvező folyamatok voltak megfigyelhetők a munkahelyeken. Egyre fontosabb kérdés lett a megtartás, az, hogy hogyan válhat emberibbé, jobb hellyé egy munkahely. Mikor ezt írom, még nem látjuk, hogy mekkora gazdasági és társadalmi válságnak nézünk elébe, csak a kezdetén vagyunk. Az biztos, hogy aki most elveszítette a munkáját, bizonytalan időre állásidőre került, fél fizetést kap stb. – az nem azt érzi, hogy milyen munkában tudja legjobban megvalósítani önmagát, hanem azt, hogy bármit elvállalok, csak fizessenek. Éhesek a gyerekek. És a munkahelyeknél is változott a megtartás problémaköre: nem az a kérdés, hogyan tartsam meg a munkaerőt, hogy a rengeteg feladatot valaki megcsinálja, hanem hogyan tartsam meg úgy, hogy nincs feladat, és nem tudok miből fizetni nekik…
A címben feltett kérdés azt feltételezi, hogy van lehetőségem válogatni. Az előző bekezdésben leírt helyzetben kevés a választási lehetőség. Mégis, el lehet képzelni, sőt talán tipikus is lesz egy olyan forgatókönyv, amikor igenis érdemes tudatosnak lenned abban, hogy milyen munka való neki, és nem csacsimódon rábólintani mindenre, ami adódik. Lehet, hogy lesz olyan időszak, amikor hirtelen kell pótolni a cégeknek azt a munkaerőhiányt, amit most, szükségből kialakítottak, és igenis lesz hiány a munkaerőből. Másrészt pedig mindenki, aki megtartotta a munkahelyét, az is gyökeresen más körülmények között dolgozott idén tavasszal, mint bármikor eddig. Az ebből szerzett tapasztalatokból pedig érdemes okulni. Abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy nem ugyanúgy fogunk dolgozni a járványhelyzet után, mint előtte. Egy ilyen drasztikus átállás, mint a mostani, nem múlik el nyomtalanul. És azt is hiszem, hogy a munkatársaknak jelentősebb beleszólása lehet abba, hogy miket tartunk meg a most kialakult rendszerből. Hogy csak egy példát mondjak, szerintem a home office lehetősége meg fog nőni, főleg a családosoknál.
Na de akkor mit tegyél ehhez hozzá a magad szempontjából? Hogy számodra jó legyen a munkahely. Szerintem három dimenziót érdemes vizsgálnod ahhoz, hogy eldöntsd, mi a jó munka neked. Most van összehasonlítási alapod, az általános gyakorlat és a járványhelyzet között. Ezáltal láthatod azt is, hogy mik az igazi változást, a jelentős különbséget okozó dolgok. A vizsgálandó három dimenzió: a munka fizikai jellemzői (távolság, épület, munkahely állapota, környék, pénz stb.); a munkahelyi hangulat, cégkultúra, a mód, ahogy viszonyultok egymáshoz (ellenséges, félelemkeltő, vagy támogató, bajtársias). Végül pedig a munka maga, amit végezned kell (értesz hozzá, érdekel, szereted csinálni, jó vagy benne stb.?). Nézd meg azt, hogy melyik hogyan változott meg, ha például home office-ban dolgoztál, és ez a változás milyen változást hozott benned. A hatékonyságod, kedved, energiaszinted, hangulatod hogyan változott? Mondjuk, ha csökkent az általános napi stresszed, mi jut eszedbe először. Régen mi okozta a stresszt, ami most nincs? Mi hiányzik a legjobban az egyes dimenziókban? Ha alaposan végignézed minden egyes jellemzőjét a munkádnak a három dimenzió mentén, ki fog alakulni benned a kép, hogy mi számít neked a legtöbbet a munkában, és hogy milyen az a munkahely, ami leginkább meg tudja adni azt, amire szükséged van.
Sákovics Diana: A lényeg, hogy tudd, számodra mi igazán fontos
Az, hogy milyen a neked való munka, attól függ, hogy számodra mi a fontos, téged mi tesz boldoggá a mindennapokban. Ez azonban gyakran különbözik attól, hogy mit hiszel a boldogság forrásának. Például álmodozhatsz magasabb beosztásról, több hatalomról, megbecsültségről, több pénzről, de a vezetéssel járó felelősség, a folyamatos multitasking és a magányosság érzése a mindennapokban összességében rosszabb életminőséget is eredményezhet számodra.
Éppen ezért fontos, hogy a munkád ne a külső elvárások, ne mások által fontosnak tartott szempontok alapján válaszd, hanem figyeld meg magad, hogy mitől vagy jól, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit és hogyan szeretsz csinálni, mi ad neked és mit viselsz nehezen. Ha megvannak a válaszok, de mégsem tudsz lépni, mert valami visszatart, mert úgy érzed, másra kellene vágynod, vagy rájössz, hogy számos dolgon változtatnod kellene, de nem megy, akkor érdemes coachoz vagy pszichológushoz fordulnod. A friss, külső nézőpont rengeteget segít abban, hogy eligazodj az összevisszaságban, hogy megoldd az elakadásod.
Milanovich Domi: Nem kell a szüleid életstratégiáját ismételned
Erről gondolkodni egy világjárvány idején bizonyos értelemben kiváltság, hiszen több tízezer ember vesztette el egyik napról a másikra a teljes bevételét, és került kilátástalan anyagi helyzetbe. Ugyanakkor az „örülj, hogy egyáltalán van munkád” típusú szemlélet is túl mélyen belénk ivódott, és fontos felismerni azt, hogy igenis lehetnek elvárásaink egy munkahellyel kapcsolatban, már csak azért is, mert az időnk legnagyobb részét ott töltjük. A mostani krízis pedig jó alkalom lehet arra, hogy sorra vegyük, mi is számít nekünk igazán az életben, hol tartunk a pályánkon, hova szeretnénk eljutni, mi tenne igazán boldoggá minket.
Léteznek olyan kérdések, amelyekkel inspirációt szerezhetsz, és jobban körvonalazni tudod a számodra ideális munkahely képét – én ezeknek a megválaszolásával kezdeném. Elsőre talán távoli indításnak tűnik, de önismereti szempontból is hasznos lehet végigmenni rajtuk. Ha van kedved, átbeszélheted mindezt egy barátoddal is, akiben megbízol, illetve érdemes jegyzeteket készítened arról, hogy mire jutottál.
- Mi az, amit a legjobban szerettél tanulni az életedben? Ami akár már kisgyerek korodban is elbűvölt, és az idők során sem kopott meg az érdeklődésed iránta?
- Milyen témákról szeretsz a legjobban beszélgetni a barátaiddal?
- Mi volt a legélvezetesebb munkád eddig? Miért?
- Miért mondtál fel a korábbi munkahelyeiden? Van valami, ami ismétlődő módon problémát jelentett számodra? Érdemes ezt a jövőben elkerülni?
- Amikor visszaemlékszel a munkahelyeden töltött legjobb napodra, amikor teljesen elmerültél a tevékenységeidben, miközben könnyednek, mégis hatékonynak élted meg magad, akkor miket csináltál? Mi volt jellemző arra a napra?
- Ha szabadon választhatnál, kinek a munkáját próbálnád ki egy napra?
- Mik a hobbijaid? Lehetne, vagy jó lenne pénzért foglalkozni velük?
- Mi az a munka, amit akár ingyen is végeznél, és fordítva: mi az a tevékenység, amit életed végéig is végeznél, ha kapnál érte valamennyi pénzt?
Előfordulhat, hogy a fenti kérdések sok értékes gondolatot indítanak el benned. Arra is érdemes felfigyelned, ha a válaszaidban visszatérő elemek, átfedések vannak. Következő lépésként én azzal folytatnám, hogy összeírom azokat a kritériumokat, amelyeket fontosnak tartok a leendő munkahelyemben (például rugalmasság, időbeosztás, utazások mennyisége, ki szól bele a munkámba, kikkel kell és lehet együtt dolgozni, mennyire van összhangban az értékeimmel); listát készítek az erősségeimről és arról, amiben fejlődhetnék; kikérném olyan emberek véleményét is, akik jól ismernek engem. Ha pedig kezd kirajzolódni előttem pár opció, akkor felkeresnék olyanokat, akik hasonló dolgokkal foglalkoznak, és beszélgetnék velük a tapasztalataikról.
Még egy dolgot érdemes hangsúlyozni továbbá, ami szerintem sokszor az önmegvalósítás útjában áll: a legtöbben egészen kicsi korunktól fogva elsajátítottunk különböző tanításokat a minket körülvevő felnőttektől arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehet boldogulni a világban. Az általuk leszűrt életigazságokkal konkrét intelmek formájában is találkozhattunk, de lehet, hogy csak burkoltan, a viselkedésükkel, a sorsukkal fejezték ki azt. Bár fontos tanulni mások tapasztalataiból, azt is lényeges észben tartani, hogy te egy független emberi lény vagy, akinek nem kell a szülei életstratégiáját ismételnie. Sokszor még felnőttként is ott él bennünk a gyermek-énünk, aki baromi nehezen mond ellent a szüleinek. Néha azonban választani kell: a szüleid világképéhez akarsz lojális lenni, vagy a mélyen megélt, autentikus, belső késztetéseid kibontakoztatásához.
Csonka Balázs: Tudj büszke lenni a munkádra
Nem vagyunk könnyű helyzetben ezzel a kérdéssel, hiszen a munka egy olyan dolog, amit az emberek többnyire nem szeretnek csinálni. Azért munka. Popper Péter annak idején rendkívül frappánsan úgy fogalmazott, hogy ő még soha nem látott olyan tüntetést, ahol a tömeg azt követelte volna, hogy többet kelljen dolgozni. A munka tehát egy olyan tevékenység, amit alapesetben nem csinálnánk, de így-úgy mégis rávesszük magunkat, és ebben a kérdésben ez az így-úgy a legfontosabb.
Ezen belül aki olyan szerencsés, hogy a hobbija egyben a munkája is, vagy akinek nem is munkája, hanem hivatása van, valószínűleg kisebb eséllyel olvas el egy cikket arról, milyen a neki való munka. Akinek viszont mindez kérdés, onnan érdemes elindulnia, mi motiválja őt abban, hogy munkát végezzen. Milyen céljai vannak vele, milyen jelentést tud adni a munkájának, túl azon, hogy pénzt kap érte. (Ha valaki csak a pénzért dolgozik, tovább lehet menni, és megkérdezni, mire akarja fordítani ezt a pénzt, milyen értéket akar belőle teremteni, mik a tervei a pénzével, illetve tud-e más értéket találni abban, amit csinál.) Hogy ez az egész valamivel kevésbé hasson elvontnak, érdemes kicsit visszaugranunk az időben.
Magyarországon hosszú évszázadokon át javarészt fölművelésből éltek az emberek, az ipari tevékenységekhez pedig csak egy szűk kisebbség értett. Ipari munkát végezni tehát szakértelmet jelentett, egyszersmind kiemelte a társadalomból az illetőt és családját, ami még a gyakoribb családnevekben is tetten érhető (Kovács, Szabó, Molnár, Varga stb.). Később a tömegtermelés térnyerésével a szakértelem egyre kisebb szerepet játszott az iparban, az itt dolgozók sem képzettségükre, sem termékeikre nem tudtak büszkék lenni, ráadásul semmi nem volt az övék, érthető módon elidegenedtek a munkájuktól. Napjaink magyar társadalmában a munka megítélését nagyon gyakran éppen ez a mentalitás határozza meg, bár hazánkba teljes fényével csak a huszadik század második felének erőltetett iparosításával érkezett meg. Egyszerűen nem tanultunk meg büszkék lenni a munkánkra, ez pedig gyakran a munka minőségében is visszaköszön, mert elidegenedni, disszociálódni viszont megtanultunk a munkától. Megtanultunk úgy dolgozni, hogy nem vagyunk ott teljesen, hogy nem akarjuk a lehető legjobban megcsinálni, hogy nem akarunk büszkék lenni rá.
A neked való munka szerintem az, ahol ez mind nincs, és ez messze nem csak a munkán múlik. A neked való munka az, amit jól akarsz megcsinálni és amire büszke tudsz lenni – a jó munkahely pedig az, ami megadja neked a lehetőséget, hogy így állj a feladataidhoz.
