Egy részeg fazon beesik a tetoválószalonba és másnap arra ébred, hogy valami vállalhatatlan ábrát varratott magára. Az amerikai filmek rogyásig ismételt poénja meglehetősen távol áll a valóságtól. A legtöbb ember ugyanis sokkal meggondoltabban választ mintát, hiszen jó eséllyel élete végéig a bőrén fogja viselni. Mik azok a pszichés mozzanatok, amelyek gyakran ismétlődnek egy-egy tetoválás történetében?

Nickola Pandelides kanadai tetoválóművész pár éve azt tapasztalta, hogy egyre több kliens érkezik hozzá egy elsőre speciálisnak tűnő kéréssel: úgynevezett cover-up tetoválásokat szeretnének, amelyek elfedik a csuklójukon vagy más testrészeiken található hegeiket. Hogyan reagált Nickola erre az igényre? A York Egyetem pszichológiaprofesszorával készített cikkében szó esik az önsebzésről és arról is, hogy miként tud segíteni az újrakezdésben egy tetoválás.

#1 Miért teszi ezt magával?

Bár az emberek sokféle okból követhetnek el önsértést, az öndestrukciós viselkedés rendszerint a megélhetetlen érzések elkerülésére tett kísérlet. Amikor a személyt hirtelen elárasztja a düh, a szomorúság vagy éppen a szégyen érzése, akkor sürgető vágy léphet fel arra, hogy a kezelhetetlen állapotot átmenetileg valami mássá alakítsa át. A vagdosás hatására létrejövő fizikai fájdalom egyrészt eltereli a figyelmét a pszichés fájdalmáról, másrészt újra kontrollt ad a kezébe: ő tudja adagolni és irányítani a negatív élményt, majd képes bekötözni, meggyógyítani a sebeket. 

#2 Hegeket viselni komoly stigmát jelent

Még mindig elterjedt az a téves nézet, hogy a tinédzserek pusztán feltűnési viszketegségből falcolják magukat. Persze az érzelemszabályozási nehézségek és a feldolgozatlan negatív emlékektől való szenvedés valóban figyelmet igényel a környezet részéről, hiszen ilyenkor elengedhetetlen, hogy a személy minél előbb megfelelő támogatást kapjon. A csuklón, nyakon, lábszáron maradó hegek azonban még évek múltán is odavonzzák a tekinteteket: az emberek a fejüket csóválják, ítélkeznek, beszólnak vagy sajnálkoznak. „Abnormális” dolognak tartják, hogy valakinek az élete egy bizonyos szakaszában pszichés problémái voltak. Ezzel a hozzáállással viszont csak tetézik az illető bajait, akinek így már a megbélyegzés negatív hatásaival is szembe kell néznie. 

A tetoválás segít, hogy felszabadultabb lehessen
A tetoválás segít, hogy felszabadultabb lehessenFotó: Hinterhaus Productions / Getty Images Hungary

#3 Újrakezdést jelenthet a tetoválás 

„Azért határoztam el, hogy szeretnék egy cover-up tetoválást, mert sokat szégyenkeztem a hegeim miatt, és hosszú időn keresztül bűntudatom volt azért, amit magammal tettem. Egy ideig próbáltam karkötőkkel eltakarni őket, de azokat mindig le kellett vetni” – számolt be döntése hátteréről az egyik érintett. A tetoválás sokaknak segít abban, hogy megbocsássanak önmaguknak, újrakezdhessék az életüket. A tetkó persze nem teszi semmissé az addig történteket, de utána nem kell vadidegeneknek magyarázkodni. A személy ismét képes lesz valami csodaszépet is látni, amikor a saját csuklójára néz. Ez egyfajta visszatartó erő is lehet, hogy egy esetleges újabb falcolással ne tegye tönkre az ábrát. Ezért indította el Nickola a New Moon nevű kezdeményezést, amelyben tetoválóművészek ingyenesen készítenek mintákat olyanok számára, akik egykoron vagdosták magukat. 

#4 A növekedés és a változás szimbóluma

Sokan úgy tartják, hogy a tetoválásuk elkészíttetése a gyógyulási folyamatuk fontos mérföldköve. Vannak olyanok, akik azokat a legfontosabb értékeket varratják magukra, amelyek a legsötétebb pillanatokban segítettek nekik, hogy kitartsanak és az életet válasszák. Ilyenek lehetnek például a szabadsághoz, a kompetenciához vagy az emberi kapcsolatokhoz köthető szimbólumok. Ezentúl bármikor ránéznek a tetoválásra, erőt meríthetnek a további küzdelmekhez, hiszen újfajta prioritásokkal gazdagodtak, azaz növekedni tudtak egy trauma hatására. 

Tanulni tudott mindabból, amin keresztülment
Tanulni tudott mindabból, amin keresztülmentFotó: Justin Case / Getty Images Hungary

#5 Láthatóvá teszi a megtett utat

Olyan kultúrában élünk, amelyik sok tekintetben a tagadásra épül: nem veszünk tudomást a halálról, a bántalmazásról, az egyenlőtlenségekről. A legtöbb ember jobb szereti a homokba dugni a fejét, a gyászolókat messziről elkerüli, az erőszakért pedig az áldozatokat hibáztatja, hogy az igazságos világba vetett hitét megőrizhesse. Egy tetovált ember a kollektív szőnyeg alá söpréssel szemben sok kontextusban bátor kiállást hajt végre, mert a bőrén viseli a veszteségeit. Ezeket persze már jó eséllyel megdolgozta annyira, hogy a hozzájuk tapadó érzelmi töltés idővel átalakult. Az igazán fájdalmas részek a múlthoz tartoznak, viszont rengeteg értékes tapasztalatot lehet belőlük továbbvinni a jelenben.

Mustra