stigma - Dívány

Sonali Beaven pszichológia és gender studies szakos hallgató az Egyesült Államokban. Mint mondja, amióta az eszét tudja, depressziós, így ez az állapot mélyen összefonódik az identitásával. Élete nagy részében ezért nemcsak a nehézségeit szégyellte, hanem végső soron azt is, aki ő valójában. Ez a mentális betegségek körüli stigmák egyik tragikus következménye. A megbélyegzés miatt azt hitte, egyedül van a problémáival, és el kell rejtenie a tüneteit, hogy másoknak jobb legyen. De ma már egészen máshogy vélekedik a kérdésről.

Az elhízás és az elhízással összefüggő betegségek már a járványt megelőzően is komoly közegészségügyi problémát jelentettek a legtöbb országban, ám a koronavírus megjelenése tovább rontott a helyzeten. Kutatások szerint mind a súlygyarapodás, mind a rendszertelen étkezés előfordulási gyakorisága megugrott a pandémia kirobbanása óta. Szóval ha rád is felszaladt jó pár kiló, tudd, hogy nem vagy egyedül. De mit lehet tenni? Hogyan érdemes elkezdeni változtatni, hogy biztosan sikerrel járj?

Teljesen természetes, hogy bizonyos emberektől félünk. Ám ezeknek az embereknek a köre társadalomról társadalomra változik. A világ nagy része a szenvedés miatt nem az egyént okolja, hanem a családot, az istent, az ártó szellemeket, a karmát, a háborút, a szegénységet vagy a bántalmazó kapcsolatokat. Az, hogy minden sikerért, kudarcért, nehézségért a személyt magát tesszük felelőssé, az emberek közti különbségek magyarázatának speciálisan nyugati módja. Így nem véletlen, hogy mindazok, akik mások támogatására szorulnak vagy kevésbé teljesítőképesek, szégyellik a problémáikat ahelyett, hogy bátran segítséget kérnének.

A macskás nő az utca utolsó, romos házában, a világtól elidegenedett, alkoholista nyomozó vagy a halálos terveit szövögető őrült. Az elmúlt évtizedekben magányos farkasok egész garmadáját ismerhettük meg az amerikai filmekből. Bár a figurák változnak, az üzenet elég egyértelmű: ha túl sok időt töltesz egyedül, akkor biztos valami nagy baj van veled, nem véletlenül maradtál magadra. Ezekkel a képekkel a fejünkben nem is csoda, ha rossz érzéseink vannak a magánnyal kapcsolatban. Te hogyan viszonyulsz hozzá?

Amikor 1996-ban megjelent Helen Fielding fergeteges humorú könyve, a Bridget Jones naplója, milliók zárták szívükbe a címben szereplő csetlő-botló karaktert. A történet hatására egyre-másra születtek az úgynevezett chick-lit irodalomhoz sorolható szövegek, amelyek könnyed stílusban igyekeztek bemutatni a modern női létformák mibenlétét, köztük a szingliséggel kapcsolatos kérdéseket. Történt változás ez utóbbi jelenség megítélésében az elmúlt évtizedekben? Hogyan érezné magát Bridget Jones, ha 2020-ban pottyanna közénk?

Milyen reakcióid vannak, amikor megtudod, hogy az egyik ismerősöd szorongásoldót, hangulatjavítót vagy antipszichotikumot szed? Sokan ösztönösen megijednek, megpróbálják lebeszélni a másikat, vagy elkezdik megváltoztatni a róla alkotott véleményüket: őrültebbnek, gyengébbnek, kevésbé beszámíthatónak gondolják ezután. A gyógyszerszedés miatti megszégyenítés és tabusítás viszont különösen problémás lehet. Egy mániás depresszióval diagnosztizált nő nyílt levélben mondja el, miért.

Egy részeg fazon beesik a tetoválószalonba és másnap arra ébred, hogy valami vállalhatatlan ábrát varratott magára. Az amerikai filmek rogyásig ismételt poénja meglehetősen távol áll a valóságtól. A legtöbb ember ugyanis sokkal meggondoltabban választ mintát, hiszen jó eséllyel élete végéig a bőrén fogja viselni. Mik azok a pszichés mozzanatok, amelyek gyakran ismétlődnek egy-egy tetoválás történetében?

Amikor körbenézünk, könnyen azt gondolhatjuk: mennyi pszichopata ember van a világban! Másokat manipuláló politikusok, mindenkin átgázoló cégvezetők, életeket kioltó gyilkosok. A pszichopátiáról azonban számos tévhit él a fejekben, és korántsem mindenki pszichopata, aki morálisan elítélhető viselkedéseket tanúsít.

Úgy tűnik, a híreket úgy jegyezzük meg, ahogy az az előzetes sztereotípiáinknak megfelel.

Egy maszkmester segítségével pár napra kipróbáltam milyen, ha látványos, de nem fertőző bőrbetegséggel kéne élnem a mindennapjaimat. A környezet negatív reakciójától nem lepődtem meg, de a bennem lezajló gyors, pszichés változásoktól annál inkább. Emberkísérlet.

Egyik ismerősöm Ramónának keresztelte a lányát, majd három év múlva úgy döntött, inkább legyen Cintia. Ez még a szolid választások közé tartozik, terjed az Eperke, Csendike keresztnév, és már engedélyezik a Szüvellőt is. Anyám, borogass!

A túlsúly olyan stigma, ami már önmagában is elhízáshoz vezethet.