Az emberi agy a világ legjobb szuperszámítógépe, melyben százmilliárd idegsejt munkálkodik, hogy feldolgozza az őt érő ingereket, benyomásokat, formálja és elraktározza az ember emlékeit. Egy súlyos megrázkódtatás azonban felrúghatja a rendszer normális működését, ami testi és lelki téren is komoly, akár évekig tartó károkat okozhat.
Vannak gondolkodók, akik a jelenüknek beszélnek, míg mások elképzelései csak jóval a haláluk után válnak igazán relevánssá. Közéjük tartozik Wilhelm Reich is, a pszichológia történetének egyik legmegosztóbb figurája. Sigmund Freud ígéretes tanítványaként indult, pár évtizeddel később viszont börtönben végezte áltudományos nézetei miatt. Ő alkotta meg a szexuális forradalom kifejezést, hitt az orgazmus gyógyító erejében, és egy telefonfülke-szerű készüléket is létrehozott a rák kezelésére. Mindvégig a test érdekelte: a test, amelyre erősen hatnak az érzelmeink és a minket körülvevő politikai-gazdasági rendszerek. Mit tanulhatunk tőle a #metoo-mozgalom, a Black Lives Matter és a Covid korában? Reich kalandos életéről Olivia Laing írt csodálatos cikket a Guardianen.
Populáris pszichológiai cikkek kedvelt témája az öngondoskodás. Nap mint nap olvashatunk arról, hogy teremtsünk énidőt, legyünk jók magunkhoz, figyeljünk oda a testi, kognitív, érzelmi és társas szükségleteinkre. Pihenjünk, sportoljunk, vegyünk forró fürdőt, jutalmazzuk, kényeztessük magunkat. Bár mindez rendkívül fontos, de korántsem elégséges feltétele a lelki egészségünk növelésének, megőrzésének. Gyakran ugyanis olyan problémáktól szenvedünk, amelyek egészen más típusú beavatkozásokat igényelnek.
A vadon élő állatok gyakran vannak kitéve életveszélynek, mégsem látni rajtuk a trauma jeleit. Miután elszaladtak a ragadozó elől, kiremegik magukból a feszültséget, majd legelésznek tovább, mintha mi sem történt volna. Bár kulturálisan nem túl elfogadott, a remegés az embereknek is jót tesz, nem csak a gazelláknak. A stressz-, feszültség- és traumaoldó gyakorlatok (röviden TRE) nevű módszer során különféle izomcsoportok nyújtásával és aktiválásával olyan vibrálást lehet kiváltani a testben, amely lehetővé teszi a bennrekedt stressz oldását a nehéz emlékek felidézése nélkül. Mennyi ideig tart megtanulni a technikát? Hogy néz ki egy foglalkozás? Kiknek ajánlott, és van-e, akinek kevésbé? Erről kérdeztem a TRE minősített providerét, a hazai képzés koordinátorát, Sólyom Annát.
Vannak történeteink, amelyekről nem szeretünk beszélni, amelyekről igyekszünk inkább megfeledkezni, hogy védhessük ezzel magunkat és a gyerekeinket. A titkolózás azonban nem segíti begyógyítani a sebeket, és végképp nem védi a gyerekeket. Az elzárkózás eltaszítja őket tőlünk, minket magunkat pedig bezár a múltba, és nem engedi, hogy feldolgozzuk a történteket.
Nemcsak az édesanyákat, de a gyerekeket is érheti olyan traumatikus élmény születéskor, amely kihatással lehet a fejlődésére és a környezetével való kapcsolatra is. Ezek a babák általában sírósabbak, sokszor félnek érthetetlen dolgoktól, gyakran felébrednek éjszakánként, vagy agresszívvé, kezelhetetlenné válnak. Arra van szükségük, hogy az átélt traumát feldolgozhassák. Ebben pedig mi segíthetünk nekik.
Nők milliói esetében fordul elő, hogy bármennyire is várják gyermekük születését, a szülés végül óriási traumát jelent a számukra, sőt az ebből fakadó probléma tüneteit akár évekig is figyelmen kívül hagyják.
Traumatikus események hatására általában szorongást, kétségbeesést élünk át. A traumát követő időszakra jellemző a levertség, gyakran depressziós tünetek és alvászavarok jelentkeznek. Poszttraumásstressz-szindrómáról (PTSD) akkor beszélünk, ha a tünetek elhúzódnak, és akár még 4 héttel az eseményt követően is fennállnak.
Előfordul, hogy egy helyszín, egy illat, egy hang váratlanul borzalmas emlékeket idéz fel bennünk. Ilyenkor egy pillanat alatt elhatalmasodhatnak rajtunk azok az érzések, amelyeket a fájdalmas élményeink során átéltünk. Hogyan lehet elérni, hogy a múltunk ne kísértsen minket tovább a jelenben? Egy 30 évvel ezelőtt leírt traumafeldolgozási módszer többek között a szemmozgások szerepét tárta fel a gyógyulásban. Az EMDR-terápiáról a módszer egyik alkalmazójával, dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológussal beszélgettem.
Egy részeg fazon beesik a tetoválószalonba és másnap arra ébred, hogy valami vállalhatatlan ábrát varratott magára. Az amerikai filmek rogyásig ismételt poénja meglehetősen távol áll a valóságtól. A legtöbb ember ugyanis sokkal meggondoltabban választ mintát, hiszen jó eséllyel élete végéig a bőrén fogja viselni. Mik azok a pszichés mozzanatok, amelyek gyakran ismétlődnek egy-egy tetoválás történetében?
A szexuális zaklatási ügyek kapcsán három hullámban szokott tetőzni bennem a szomorúsággal vegyes felháborodás. Az erőszakos tettektől való viszolygásomat tovább súlyosbítják az elkövetők vállalhatatlan reakciói, majd a velük mégis szolidaritást mutató kommentek sokasága. Hogyan tudott volna Kiss, Marton, KERO, Kenderesi vagy éppen Vári úgy bocsánatot kérni, hogy az valóban az igazság helyreállítását szolgálja?
A traumák egyértelműen hatással vannak életünkre, nem mindegy azonban, hogy milyen értelemben. Vannak, akiket egy traumatikus esemény lelkileg teljesen megtör, de az sem ritka, hogy az érintett életébe pozitív változásokat hoz egy krízishelyzet vagy tragédia. Ezt a jelenséget nevezték el a tudósok poszttraumás növekedésnek. De mitől függ, hogy kinél milyen következményekkel jár egy szerencsétlenség?
