Amikor zsebre dugott kézzel, dideregve indulok haza a munkahelyemről, nem mindig osztom Petőfi lelkesedését az ősszel kapcsolatban. Hamar sötétségbe borul a város és az ember kedve, a hideg még kényelmetlenebbnek érződik ilyenkor. Ezzel az élményemmel persze nem vagyok egyedül, de most a világon első ízben tudományos kísérlet is feltárta a háttérben húzódó folyamatokat.
Bár az elektromos fény hőérzetre gyakorolt hatását már több kutatás vizsgálta, eddig nem született olyan tanulmány, ami a természetes fény hatását igyekezett volna górcső alá venni. Ebben hozott változást most egy svájci kutatócsoport munkája: a világon elsőként kontrollált kísérleti körülmények között nézték meg, hogy miként reagálunk a hidegre és a melegre a napfény által történő megvilágítás különböző szintjei mellett.
Kellett egy speciálisan megtervezett szoba
Giorgia Chinazzo és munkatársai egy olyan helyiséget alakítottak ki, ahol egyrészt precízen tudták szabályozni a hőmérsékletet, másrészt a hatalmas ablakokra képesek voltak olyan szűrőket tenni, amelyekkel variálni tudták a napfény erősségét. A hőmérséklet 3 szintjével (19, 23 és 27°C) dolgoztak, a megvilágítást pedig 130 lx, 600 lx, 1400 lx-ra állították be. A lux (jele: lx) a megvilágítás nemzetközileg elfogadott mértékegysége (1 lx az a megvilágítás, amelyet 1 lumen fényáram 1 m²-en létrehoz). Ezenkívül különböző szenzorokat is használtak a tudósok, amikkel minden egyes résztvevő körül, illetve a testük több pontján is mérni tudták a hőmérsékletet.
Mi történt a kísérletben?
A vizsgálatba összesen 84 főt (42 férfit, 42 nőt) vontak be a kutatók. A résztvevők azt a feladatot kapták, hogy a szobában 30 percen keresztül adminisztratív feladatokat oldjanak meg. Ezt követően megkérdezték tőlük, hogy mennyire találták hidegnek vagy melegnek a helyiséget, milyen mértékben volt számukra kényelmetlen, illetve elfogadható a hőmérséklet. A szubjektív beszámolókon kívül fiziológiai méréseket is végeztek a termikus testi válaszok feltérképezésére.
A napfény szintje a szubjektív megélésünkre hat
A kísérlet eredményei szerint a fény eltérő szintje nem befolyásolta, hogy milyen hőmérsékletet mértek a résztvevők testének különböző pontjain, és azt sem, hogy a személyek mennyire érezték hűvösnek vagy melegnek a helyiséget. Azt azonban igen, hogy egy adott hőmérséklethez miként viszonyultak. Amikor gyenge volt a fény szintje, akkor a 19°C-os hőmérsékletet szignifikánsan kényelmetlenebbnek és kevésbé elfogadhatónak találták az emberek, mint amikor erős volt a fény szintje. Ez rímelhet arra a hétköznapi tapasztalatunkra, miszerint teljesen másképp éljük meg az őszi 19°C-os hőmérsékletet szikrázó napsütésben vagy borús időben. 27°C-nál viszont megfordult ez az összefüggés: gyenge napfénynél pozitívabb értékeléseket adtak a megkérdezettek a meleg hőmérsékletre, mint erős napfény esetén.
Ha felhős az ég, nem kell annyi légkondi
A fentiekhez hasonló kutatások azért is hasznosak, mert fontos gyakorlati relevanciával bírnak, főként építészeti, életmódbeli és energiatakarékossági szempontokból. A kísérlet tanúsága szerint úgy tűnik, hogy a megvilágítás, illetve a napfény erőssége képes némileg kiegyensúlyozni a hőérzetünket. Felmerül például, hogy a nyári időszakban a légkondi folyamatos járatása helyett nem lenne-e érdemes némileg a fényből visszavenni. A nagy ablakokkal rendelkező, olykor fényárban úszó irodahelyiségeket pedig talán nem kell annyira fűteni, mint a sötétebb fekvésű munkahelyeket.
