Az egyedüllét és a bezártság súlyos pszichés gondokhoz vezethet, akár börtönbüntetésről, akár egy hosszú, magányos utazásról, akár pusztán betegség miatti átmeneti otthonülésről van szó. És a home office terjedése miatt a probléma napjainkban csak súlyosbodik – vélik a szakemberek.
A szociális izoláció, vagyis az embertársaktól való elszigeteltség igen komoly károkat okozhat – állítja a a jelenség kutatásával foglalkozó dr. Terry Kupers pszichiáter, a Berkeley-ben található Wright Intézet oktatója. Manapság, amikor sokan otthonról dolgoznak, és szinte egyáltalán nem is érintkeznek másokkal a mindennapi tevékenységük során, a probléma különösen releváns – állítja a szakember az Elemental hasábjain.
Fölösleges folyton a cseten lógni
Számos oka lehet annak, ha valaki hosszabb-rövidebb időre elszigetelődik másoktól. Idősebb korban, szeretteik elvesztése után sokan minden idejüket otthon töltik, magányosan, de az izoláció a büntetésüket töltő raboknál is súlyos lelki tehernek számít – Kupers éppen ezért kétségbe vonja a börtönök rehabilitációs hatásait. A legnagyobb kihívást azonban jelenleg az információs technológia révén átalakuló társas kapcsolatok és munkavállalói szokások jelentik.
A pszichiáter szerint elengedhetetlen, hogy napi szinten érintkezz közvetlenül, személyesen más emberekkel. A közösségi média az eddiginél jóval nagyobb lehetőséget biztosít a kapcsolattartásra, de
az online interakció nem helyettesíti a személyes találkozást.
Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem pszichológiaprofesszora a gyorskajákhoz hasonlítja az internetes kommunikációt: egy ideig úgy érezheted, hogy kielégíti az igényeidet, de hamarosan rájössz, hogy messze nem olyan tartalmas, mint gondoltad.
Napi négy órát kellene társaságban tölteni
Az elszigetelődés első mentális tünete a szorongás – magyarázza Kupers. A huzamosabb ideig elszigetelt emberek idegeskedni kezdenek, pánikrohamaik lehetnek, a kedélyállapotuk és az önbizalmuk leromlik, a paranoia és a lelki instabilitás viszont megnő. Mindennek biológiai okai is vannak, hiszen a törzsfejlődéssel az emberi agy úgy alakult ki, hogy folyamatosan igényli a másokkal való társas interakciót, annak hiányában pedig feszültségérzet és riadtság alakul ki benne.
Holt-Lunstad szerint őseink megtanulták, hogy a közösség más tagjaival összefogva könnyebben védhetik meg magukat a környező veszélyforrásokkal szemben. Kutatásai során ő többek között arra az eredményre jutott, hogy az izoláció növeli a korai halál esélyét is, ugyanis az elszigeteltség és a magány az immunrendszer védelmi képességét is csökkenti, és hozzájárulhat számos egészségügyi probléma, köztük a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához.
Ha szeretnéd elkerülni ezeket a veszélyeket, a legegyszerűbb és leghathatósabb megoldás természetesen, ha folyamatosan találkozol másokkal, társaságba jársz és hús-vér emberi kapcsolatokat tartasz fenn. Kupers szerint azonban az se jó, ha életed minden pillanatát mások társaságában töltöd. Fontos, hogy mindig szakíts időt saját magadra, legyenek a napnak olyan időszakai, amikor egyedül lehetsz. A pszichiáter azt tanácsolja, naponta tölts minimum négy órát a barátaid, szeretteid körében, de ez az arány természetesen egyénenként változhat. Kísérletezz, és próbáld meg belőni, hogy mennyi időre van szükséged mások társaságában, és mennyit szeretnél egymagadban tölteni.
