Hány volt szexpartner számít ideálisnak?

Egy friss felmérés eredményei szerint amikor meghatározzuk, hogy valakit kívánatos társnak találunk-e, számít, hogy korábban hány szexpartnere volt.

Az ezzel kapcsolatos érzéseink komplikáltak, és nemcsak a nemünktől, hanem a személyiségünktől és a párkapcsolati céljainktól is függenek. A témában végzett kutatásról dr. Justin Lehmiller az Indianai Egyetem oldalán számolt be.

Mindenki mást keres

A kutatásba 188 heteroszexuális felnőttet vontak be. Online és egyetemi kampuszokon kérdezték őket arról, hogy hajlandók lennének-e szexuális kapcsolatot létesíteni bizonyos emberekkel, akikről többek között azt is lehetett tudni, hogy hány szexuális partnerük volt korábban. A résztvevők a szocioszexuális orientációjukkal, azaz az alkalmi szexre való nyitottságukkal kapcsolatos kérdésekre is válaszoltak. Ha valakinek a szocioszexuális orientációja korlátozás nélküli, az azt jelenti, hogy könnyen külön tudja választani az érzelmeit a szexualitástól, azaz nem szükséges érzelmileg közel kerülnie valakihez, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen vele.

Azért nem csak matek a vonzalom
Azért nem csak matek a vonzalomFotó: 123foto / Getty Images Hungary

Az eredmények alapján az emberek kisebb eséllyel feküdnének le azzal, akinek egyáltalán nem volt még szexuális partnere, mint olyannal, akiknek 1-6 közötti exe volt, azaz a szüzesség jelentős hátráltató tényezőnek tűnik. Azok kapcsán, akik 7-8 partnerrel voltak együtt, már visszaesik a hajlandóság, ők nagyjából a szüzekkel egy kategóriába esnek, a 8 partner felettiek esetében pedig drasztikusan csökkenni kezd a kedv. A lélektani határ a 15 vagy több partnernél húzható meg, velük az alanyok nem szívesen bonyolódnának kapcsolatba.

A mintázat hasonló volt a rövid és a hosszú távú kapcsolatok esetében is: a valamennyi partnerszám vonzóbb, mint a szüzesség, de csak egy bizonyos határig, utána már megint kevésbé kívánatos a személy. Rövid távú kapcsolatoknál persze nem vagyunk olyan szigorúak: amíg csak alkalmi szexről van szó, nem akadály a múltbéli partnerek magasabb száma sem.

A férfiak és nők értékelése hasonló volt a hosszú távú kapcsolatok tekintetében, míg a rövid távú párkapcsolatoknál a férfiak könnyebben elfogadták a magasabb számú partnert, mint a nők.

Végül azok, akiknek a szocioszexuális orientációja kevésbé korlátozott – azaz nem okoz problémát nekik az alkalmi, érzelmek nélküli szex – hajlamosabbak kapcsolatot létesíteni azokkal, akiknek több partnere volt, és a leginkább ők kerülik a szüzességet.

Nem jellemző mindenkire

Bár az eredmények figyelemre méltók, ne felejtsük el, hogy a kutatásban csak heteroszexuális fiatal felnőtteket kérdeztek. Más életkorral és szexualitással az eredmények is teljesen mások lehetnek, ráadásul az is befolyásolhatta a végeredményt, ahogy a tanulmány készítői közölték a résztvevőkkel az információkat, mivel a partnerszám-kategóriák az alábbiak szerint alakultak: 0, 1, 2, 3, 4, 5-6, 7-8, 9-11, 12-14, 15-18, 19-22, 23-30, 31-40, 41-50, 51-60, és 60+. Ahogy az látható, volt köztük önálló számmal ellátott kategória, de előfordult 2, 3, 8 vagy akár 10 számot tartalmazó csoport is.

Hogy a vizsgálatban mi az elrendezés oka, és hogy miért pont a 60 lett a legnagyobb partnerszám, nem teljesen világos. Azzal viszont, hogy ezt választották a legnagyobb számnak, a pszichológusok által horgonyhatásként ismert jelenséget idézték elő, ami alapján a 60 nagyon soknak, a középső kategóriák pedig átlagosnak tűnnek. Ez válthatta ki, hogy a középső kategóriákat meghaladva a résztvevők már hajlamosabbak voltak visszautasítani a kapcsolatot. Lehetséges viszont, hogy ez a szám magasabb lett volna, ha a skála „horgonya”, amihez viszonyítanak, 100+ vagy 1000+ lett volna. Lehmiller megjegyzi, hogy pont emiatt érdemes óvatosan levonni a következtetéseket, hiszen a kérdések befolyásolhatták a résztvevők nézeteit.

Mustra