Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem minden kapcsolat menthetetlen. Ugyanakkor minden kapcsolatnak van egy íve: a kezdeti eufória átvált valami másba. Sokszor egy lényegesen rosszabb dologba, ami előbb-utóbb szakításhoz vezet. Sokan ilyenkor elsietik a szakítást, így későn jönnek rá, hogy jobb lett volna megmenteni a kapcsolatot. Ha nem szeretnél így járni, akkor itt van öt tanács, hogy mivel próbálkozz, mielőtt véget vetsz egy szerelemnek.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Tündének nincs szerencséje a szerelemben. Abban még jó, hogy találjon olyan jelölteket, akiknek van kedvük hosszabb kapcsolathoz, de 1-2 év után mindig kiderül, hogy az illető mégsem jó. Tünde szereti az érzékeny, férfias pasikat. Volt már neki kalandor barátja, aki hol a Himalájában volt, hol a tengeren hajózott a vitorlásán. Vele eleinte buli volt az élet, fantasztikus élményeik voltak a Karib-tengeri búvárkodástól az erdei bivakolásig. De később kiderült, hogy komolytalan és megállíthatatlan a fickó. Tünde azért szeretett volna egy állandó lakást, normális életet. A következő srác ilyen volt. Szép lakással, állandó munkahellyel. Érzékeny volt és figyelmes. Csak unalmas a végtelenségig. És semmi ambíció nem volt benne. Jött a felső vezető, aki menő volt, határozott és intelligens, vele elég jól mentek a dolgok. Egész addig, míg ki nem derült, hogy annyi a dolga és a hobbija, hogy nem nagyon marad benne idő az együttlétre. Különben is azt várta, hogy a nő nyugodt hátországot biztosítson neki, meleg vacsorával. Tünde erre nem érezte alkalmasnak magát.
Mindegyik partnerét ő hagyta ott. Egy idő után érezte, hogy nem stimmel a kapcsolat, kielemezte, mi a baj, majd lépett. A mostani barátja, Géza, másképp indult. Ismerőseik szerint is jól illenek egymáshoz, még hasonlítanak is. Géza ambiciózus vállalkozó, de a magánélete is fontos neki. Megfelelő mennyiséget dolgozik, hasonló az érdeklődési köre, sportos is, művelt is, jól elvannak együtt. Tünde maga sem akarja elhinni érzéseit: egy ilyen ideális pasi mellett mégis elégedetlenkedni kezd. Valahogy elszürkült a dolog, meg keveset beszélgetnek igazán izgalmas témákról, a szex is ritkább. Tünde megint az elemző fázisba került, elkezdte indokolgatni magának, hogy miért fogja Gézát is otthagyni. De kisebb beleéléssel tervezi a szakítást, mint korábban. Ő maga is érzi, hogy ha van lelki társ (nincs, de ha mégis), akkor az övé Géza lehet. Miért nem jó vele? Vagy Tünde maga alkalmatlan egy házasságra? Elhatározta, hogy most az egyszer megpróbál tenni valamit, változtatni valamin, mielőtt kimondaná a végső szót. De mit tegyen?
Lisa Firestone klinikai pszichológusnak nagy jártassága van a párkapcsolati konfliktusok terén, tapasztalata szerint a következőket érdemes megpróbálni.
Két előfeltevés
Az első, hogy kettőn áll a vásár, egy kapcsolat (nem) működésében fele-fele arányú felelősségetek van. Ha a másik nem teszi bele a maga részét, az még nem ment fel téged az alól, hogy a magad ötven százalékának a száz százalékát beletedd. Vagyis, hogy a kapcsolat szempontjából a legjobb önmagad legyél. Néha azért nem sikerül a legjobbat adni, mert vannak benned olyan félelmek, hiedelmek (pl. hogy engem nem lehet szeretni), amik azt okozzák, hogy ön- és kapcsolatsorsrontó módon viselkedj. Ezeknek érdemes utánajárni: megkeresni, hogy a kapcsolat romlásából mennyi van a jelen helyzetben, és mennyit hozol magaddal a múltból.
A másik, hogy lehet, az aktuális személy tényleg nem alkalmas jó pár alkotására. Lehet, hogy így is, úgy is szakítás lesz a vége. De ettől még érdemes megpróbálnod legyőzni a védekező mechanizmusaidat, őszinte szeretetet, figyelmet adni, és megmutatni sebezhetőséged a célból, hogy meglegyen köztetek az intimitás. Lehet, hogy nem ő lesz az igazi, de te magad érzelmileg fejlődsz, megteszel minden tőled telhetőt, és próbálkozásod hasznos tanulás és tapasztalat lesz későbbi kapcsolataidhoz. Na de mit próbálj meg?
Keresd meg, hogy mi hozott titeket össze
Lehet, hogy rossz okból kerületetek össze. Talán csak azt vártad tőle, hogy fejlődsz majd mellette, élményekhez jutsz, vagy megment a vacak élethelyzetedből. Ugyanezek az okok később már nyomasztók lehetnek. Ő egy megmentő, de te úgy érzed, már nem kell megmenteni téged, zavar, hogy állandóan a megoldandó problémát látja benned.
De az is lehet, hogy jó okokból vagytok együtt, a közös érdeklődés, a vonzalom, az egymásrahangoltság egyszer megvolt. Az idő múlásával viszont elfeledkeztetek róla. Ilyenkor érdemes tudatosan felidézni, mik voltak azok a dolgok, amiért beleszerettél, és megpróbálni ezekre fókuszálni. Lehet, hogy megváltozott, már nem olyan, de az is lehet, hogy te vagy az, aki elkezdte ezeket a pozitív dolgokat adottnak venni. Már nem értékeled eléggé a jó tulajdonságait. Ha így van, akkor a kezdeti érzések visszaidézése segítheti újraéleszteni a szenvedélyesebb érzéseket.
Törd meg a rutint
Az egymáshoz való viszonyulás és kapcsolódás rutinját. Robert Firestone pszichológusnak van egy kifejezése: fantáziakötelék. Ezt a párok kapcsolódási formájára használja. Minden pár, kisebb vagy nagyobb mértékben kialakít olyan viselkedéseket, szerepeket egy kapcsolatban, amik rutinná válnak. Kialakul, hogy egyikük a programajánló, másikuk a mosogató, minden este kölcsönösen elhangzik a „hogy vagy” kérdés, és mindig az Adrián nyaralnak. Ez különbözik a másikra való igazi odafigyeléstől, mert automatikus. Kialakul egy „mi”-identitás a közös rutinjainkból, ami nem baj, csak akkor, hogyha ezzel együtt kiveszik az én és te, a két egyedi személyiség, akiknek vannak a másik számára vonzó tulajdonságaik.
Ebből a rutinból ki lehet lépni, illetve lehet azt csökkenteni, hogy az életünk mekkora részét uralja. Elég egy embernek változtatni a saját megszokott viselkedésén, rutinjain, a másik is rögtön módosítani fog. Ezzel újra vissza lehet térni ahhoz, hogy ne egy öreg bútordarabnak lásson a párunk, hanem újra visszanyerjük a kapcsolatban azt az önálló személyiségünket, amit megszeretett.
Határozd meg, hogyan befolyásolja a múltad a jelenedet
Minden ember a gyerekkorában látott, a szeretet működéséről kapott mintáit ismételgeti felnőttként. Ha valakit a szülei nem jól szerettek, ha azt tapasztalta meg, hogy a szeretet bántás vagy csalódás, akkor ezt fogja felnőttként is átélni. Vagy maga viselkedik ennek megfelelően, vagy a partnerét választja ki úgy, hogy igazolódjanak a hiedelmei, például, hogy egy férfiben sem lehet megbízni, vagy minden nő kurva. Ha a partneredben hibákat látsz, akkor vizsgáld meg, hogy ezek az észlelt hibái hogyan igazolják mély hitedet a kapcsolatok működéséről. És esetleg mennyi az, amit tényleg ő produkál, és mennyi az, amit te vetítesz bele.
Ismerd fel az intimitástól való félelmedet
Akármennyire is vonzó dolog a szerelem, sokan félnek igazán belemenni. Tartanak attól, hogy olyan kiszolgáltatottá válnak, hogy nagyon megsebezheti őket a másik. Ha valaki tart az intimitástól, akkor ahogy mélyülne a kapcsolat, úgy kezd el egyre jobban kihúzódni belőle. Veszekedést kezdeményez, elfordul az együttléttől, minimum visszaszorítja magában azokat a tulajdonságait, amiket a másik a legjobban szeret benne.
Keresd meg, hogy mik azok, amiket régen csináltál vele, most meg már nem. Nem öltözöl fel szépen? Nem csinálsz vacsorát, ha későn jön? Elkezdtél veszekedős lenni? Ha azt mondja, szép vagy, megvonod a vállad és elfordulsz? Amint azonosítottad magadban ezeket a dolgokat, kezdj tenni ellenük. Erősítsd magad, hogy viszonozni tudd az intimitást, nézz a szemébe, fogadd szeretettel, amit felkínál. (És közben dolgozz magadon, hogy feltárd és elengedd az intimitástól való félelmednek az okait.)
Tedd le a fegyvert
Ahogy múlik az idő, és szaporodnak a más szokásokból, elvárásokból adódó konfliktusok, úgy lehet egyre vonzóbb, hogy felépítsünk magunkban a másikról egy vádiratot. Ő, aki mindig földre dobja a zokniját, aki sosem kérdezi meg, hogy vagyok, aki állandóan a tévét bámulja, aki nem érti meg a legegyszerűbb dolgokat sem. Ha aztán adódik valami mozzanat, ami beleillik a vádbeszédünkbe, akkor rögtön ugrunk, és a fejéhez vágunk mindent, megszokott, nagy veszekedéssé vagy magunkban puffogássá alakítva az együttlétet.
A kapcsolat érdekében el kellene engedni ezt a bűnlajstromot. Jobb lenne az adott helyzetre figyelni, arra reagálni, amit a másik valóban mond, és nem arra, amit képzelünk mögé. Dan Siegel COAL-attitűdnek hívja ezt: kíváncsi (curious), nyitott (open), elfogadó (accepting) és szerető (loving). Ha ilyen hozzáállással viszonyulunk a párunkhoz, nagy az esély, hogy ő is leteszi a fegyvert, és átveszi tőlünk ezt az attitűdöt. De ha nem is, magunknak tettünk egy szívességet, mert a keserű, vádló önmagunk helyett egy sokkal boldogabb, elégedettebb arcunkat éltük meg, ami már önmagában sok fokozattal javít a kedvünkön.
