Agyunk képes megálljt parancsolni nekünk, mielőtt a kelleténél többet akarnánk enni – mégpedig egy bonyolult idegi folyamat révén, melyet egereknél mutattak ki a tudósok.
Az evolúcióval agyunkban bonyolult mechanizmus alakult ki, mely az evés által kiváltott örömérzettel motivál bennünket rá, hogy táplálékot vegyünk magunkhoz – ami persze elengedhetetlen a túlélésünkhöz. Amerikai kutatók nemrég felfedeztek egy hasonló agyi mechanizmust, mely éppen az ellenkező célt szolgálja: visszafogja a késztetést, amit az étel láttán annak elfogyasztására érzünk. A Neuron folyóiratban megjelent kutatásról a Medical News Today számol be.
Agyban dől el, mennyit eszünk
Egykoron úgy hitte a tudomány, hogy az evési ösztön reflexszerű módon működik – az ételek illata és látványa egyszerűen mozgásba hozza emésztőrendszerünk működését. Régen kiderült már azonban, hogy ennél jóval bonyolultabb folyamatok játszódnak le bennünk, mikor táplálékra bukkanunk, ezek legfőbb irányítója pedig agyunk, mely idegsejtjeinek segítségével továbbítja oda-vissza a szükséges ingereket. A tudósok mindeddig azonban csupán találgathattak, pontosan mely neuronok játszanak szerepet ebben a folyamatban.
A New York-i székhelyű Rockefeller Egyetem kutatói most úgy vélik, megtalálták azokat az idegsejteket, melyek akkor aktivizálódnak, ha agyunk azt kívánja közölni velünk, hogy egy adott ételt nem szabad vagy nem érdemes elfogyasztanunk. A szakemberek szerint az általuk felderített idegi mechanizmus egyfajta „ellenőrzőpontként” szolgál, mely összeköti az ételekre adott érzékszervi reakciókat elménk „döntésével”, miszerint megegyük-e vagy sem a szóban forgó táplálékot.
Mint egereken végzett kísérletekből kiderült, a mechanizmus során a hippokampuszban található dopamin 2 receptorok (hD2R neuronok) lépnek működésbe. Agyunknak ez a része többek közt az érzelmeink szabályozásában, illetve emlékezetünk működésében is fontos szerepet játszik. Mikor a tudósok mesterségesen stimulálták az egerek agyában található hD2R idegsejteket, az állatok kevésbé voltak képesek visszaemlékezni a korábban általuk már megismert étellelőhelyekre hollétére, így nem tudták újra felkeresni azokat. A kutatók által igen bonyolult idegi folyamatként leírt mechanizmus tehát képes megóvni bennünket a túlevés veszélyeitől, hiszen a kellő esetben megálljt parancsol számunkra.
Ez a képesség különösen fontos annak tükrében, hogy az elhízás napjainkban népbetegségnek számít a nyugati világban. Sokan nem képesek megállni, hogy többet egyenek, mint amennyi szervezetük jóllétéhez szükséges, ezért hamar és könnyen pluszkilókat szednek fel, melyek a szív- és érrendszeri betegségektől a diabéteszen át számtalan egészségügyi probléma kockázatához járulnak hozzá jelentősen. A kutatás vezetője, dr. Estefania P. Azevedo biokémikus szerint a táplálkozással kapcsolatos agyi folyamatok jobb megértése segíthet, hogy könnyebb megoldásokat találjunk az elhízás kezelésére. Természetesen addig még számos kísérletet kell elvégezniük a tudósoknak, az első áttörés azonban úgy tűnik, megtörtént.
