Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kapcsolat komolyra fordulása nem mindig zökkenőmentes. Van, hogy minden a lehető legsimábban megy, de sokszor mi magunk vagyunk a kerékkötői annak, hogy mindenki számára pozitív változás legyen az elköteleződés.
Igen, igaz, hogy a pasikkal is nagyon nehéz, de a Prevention most 9 olyan túlzó elvárást gyűjtött, mellyel a nők amortizálják a komoly(odó) kapcsolatot.
Válassz: anyád vagy én!
Akár anyósod személyisége, akár párod „túlzott lojalitása” bosszant, ha fontos számodra a kapcsolat, jobb, ha megpróbálsz túllépni az apróságokon, és inkább abba fektetsz energiát, hogy jóban legyél a pasid anyukájával.
Egyrészt: ő az idősebb, így kisebb az esélye, hogy tud/akar még változni. Másodszor, a párod számára ő nagyon fontos személy, aki ráadásul megszokta, hogy főszerepet játszhat a fia életében. Próbáld megérteni, hogy ezt nagyon nehéz elengedni. Harmadrészt, ahogy April Masini párkapcsolati szakértő fogalmaz:
ha sok a konfliktus, az nem a párod és az édesanyja, hanem a te és a párod közti kapcsolatot fogja rombolni.
Szóval azokban a helyzetekben, amikor igazából nem annyira fontos, kinek van igaza, próbálj inkább engedni. Szeret előre, a férjed mellé ülni, ha hárman autóztok? Üljön csak, ez legyen a legsúlyosabb pozícióvesztésed az életben! (Amúgy is, biztos tudod, hogy miért hívják anyósülésnek a vezető melletti helyet.) Ha kevésbé jelentékeny ütközetekben engeded győzni, egy csomó felesleges idegeskedést megelőzöl. Ha viszont valamilyen komoly kérdésben különböztök nagyon, vagy úgy érzed, anyósod túl nagy szerepet kap a közös életetekben, beszélj erről először négyszemközt a pároddal, és együtt keressetek megoldást.
Csak hallgass meg!
Létkérdés, és a kapcsolat alapvető feltétele, hogy számíthass a párodra, és támogasson, amikor szükséges. De ha éppen csak ventilálnál egy idegesítő kolléga miatt, lehet, hogy jobban teszed, ha felhívod az egyik barátnődet. A nők és a férfiak ugyanis különböző elvárásokkal és módokkal kommunikálnak egy-egy problémás helyzetben – mondja David Benett randiguru. Míg a pasik rögtön megkeresnék a probléma forrását, és megoldást igyekeznek találni, a nők sokszor csak a feszültséget szeretnék levezetni, és érzelmi támogatásra vágynak. Míg te azt várod el a párodtól, hogy csöndben hallgasson meg, ő megoldásokkal hozakodna elő. Az eredmény? Te úgy érzed, nem hallgattak meg, ő pedig, hogy nem tud segíteni. Ez mindkettőtök számára frusztráló, és árt a kapcsolatnak.
Rá se merj nézni másra!
Most őszintén, te nem szoktad megnézegetni a reggeli villamoson mobilozó szakállas startup-huszárt? Vagy az edzőteremben a hozzád egyébként túl fiatal crossfites srácokat? Na ugye. Gondolsz ilyenkor arra, hogy a te pasidnak is így kellene kinéznie, vagy hogy de lecserélnéd őt valamelyikre? Ugye, hogy nem? Hidd el, ő is hasonlóképpen van vele, azzal a nehezítéssel, hogy férfiként még fogékonyabb a vizuális ingerekre, és előfordul, hogy nincs is tudatában, hogy megnézett volna valakit. Amíg ez ártatlan nézelődés, és leginkább is akkor történik, amikor nem vagy ott, nincs vele baj. Ha viszont a társaságodban forgolódik – ráadásul leplezetlenül – más lányok után, nyíltan flörtöl, vagy hasonló, akkor ott probléma van, de hidd el, nem veled. Ez a viselkedés a tisztelet teljes hiányáról tanúskodik, és ez sokkal nagyobb gond, mint az, ha néha ottfelejti a szemét egy formás lábon.
Jaj, hagyd már ezt a gyerekes hülyeséget!
A magam részéről kevés szexibb dolgot tudok elképzelni, mint egy olyan férfit, akinek van hobbija, sőt akár mániája. Mindegy, hogy a nyolcvanas évek Bundesliga-csapatai, a Marvel-képregények, a fotózás, a futás, a steampunk vagy a tereprali érdekli, én azt mondom, jó, ha van valami, amiért őszintén lelkesedni tud. Emlékszel, amikor a Tanár úr kérem-ben a srác napokig készül, üveget kormoz, hogy megfigyelhesse a napfogyatkozást, de amikor meg akarja osztani az élményt a szomszéd szobában beszélgető kiscsajokkal, azok simán kinevetik? Szegény…
Ha kifogtál egy ilyen bogaras férfit, hagyd, hadd merüljön el néha a kis világában – addig legalább te is azzal tudsz foglalkozni, ami téged érdekel. Sőt, bizonyos időközönként még rá is kérdezhetsz, mi újság arrafelé. (Ennél nagyobb érdeklődést színlelni azért felesleges volna.)
Ha viszont a hobbi a családi élet rovására megy, és mondjuk, a gyerekekkel/veled töltött idő sínyli meg a geekséget, akkor lépj közbe, hívd vissza a földre.
Változz meg!
Ha már együtt vagytok egy ideje, könnyen lehet, hogy a párod bizonyos bosszantó tulajdonságai egyre jobban zavarnak. Képtelen tartani magát a megbeszélt időpontokhoz, folyton csak a fociról tud beszélni? Na igen, ezek tényleg zavaró dolgok, de gondolj bele, nem épp azért zúgtál-e bele, mert mindig meglepett a spontaneitásával, vagy mert olyan cuki volt sportcuccban? Ha így van, próbáld meg elfogadni, hogy a bosszantó dolgok olyan személyiségjegyeihez köthetőek, melyeket egyébként szeretsz. Ne akard mindenáron megváltoztatni! Már csak azért sem, mert könnyen jöhet a népszerű forgatókönyv: a vad motorost decens, öltönyös családapává szelídíted, aztán meg rájössz, hogy ez annyira unalmas, hogy inkább lelépsz egy szilaj motorossal. Nem túl fair dolog. Hát nem sokkal szimpatikusabb Billy Joel hozzáállása ebben a szuperszép dalban?
Jaj, de nem bírom a haverjaidat!
Lehet, hogy már megismerkedésetekkor volt olyan barátja, aki nagyon idegesített. Vagy azért, mert úgy gondoltad, rossz hatással volt rá, vagy azért, mert egyszerűen ki nem állhattad a srácot. Ne hidd, és főleg ne várd el, hogy azzal, ha szorosabbra fűzitek a kapcsolatotokat, majd kizár az életéből embereket. A pasidnak éppúgy szüksége van a barátaira, mint neked, és hidd el, lehet, hogy ő is falra mászik egy-két barátnődtől.
Az már nehezebb helyzet, ha a pasidnak egy nagyon közeli lány barátja van, ez mondjuk, nem csoda, ha zavar kicsit. Sokan gondoljuk úgy, hogy ha egy férfi és egy nő olyan szuperül kijönnek egymással, hogy évek óta barátok, akkor már éppen járhatnának is, és ezeknek a kapcsolatoknak egy részében tényleg felmerül, hol az egyik, hol a másik fél által, hogy jó lenne valami. De nem mindig, és ezt tartsd tiszteletben azzal, hogy nem vádaskodsz. Ha azonban úgy érzed, hogy átlépnek bizonyos határokat, vagy kellemetlenül érzed magad, beszélj erről a pasiddal.
Emlékezz minden pillanatra!
Lehet, hogy te még azt is meg tudod mondani, milyen zoknit viselt, vagy ki ült mellettetek az étteremben, ahol az első randitok volt, de ő valószínűleg csak arra emlékszik vissza, hogy akkor és ott zúgott beléd teljesen. És ez nem azért van, mert számára kevésbé fontos ez az esemény, hanem azért, mert a nőkben jobban megmaradnak az érzelmekkel átszőtt események emlékei, mint a férfiakban. Én például egy csomó nekem fontos esemény kapcsán emlékszem arra, hogy mi volt rajtam, pedig annyira nem érdekel a ruházkodás. Ha vannak olyan események/helyszínek a közös múltatokban, melyek neked nagyon fontosak, de neki valamiért nem akadtak be annyira, ne haragudj rá, hanem beszélj neki arról, miért számítanak neked sokat ezek a dolgok, és írd be a naptárba is, hogy megemlékezhessetek róla.
Mindenhol együtt kell lennünk!
Persze az elvárható, hogy ha most jön ki a moziban egy film, melyet évek óta vársz, akkor elkísér, és osztozik az örömödben, de ha abszolút nem érdekli a sci-fi, ne kelljen már filmklubokba kísérnie. Biztos van más, akivel osztozhatsz ezen a szenvedélyen. És egyébként is: Ramani Durvasula párkapcsolati szakértő szerint jó megteremteni a lehetőséget, hogy néha hiányozzunk egymásnak. Amikor te a moziból, ő meg a gamertalálkozóról jön haza este, mindketten egy felvillanyozott és élményekkel teli partnert kaptok, és egy csomó témát, melyet át lehet beszélni. Ha mindenhol együtt lógtok, ez kevésbé van meg.
Legyél csak te felnőtt!
Nem, egy kapcsolatban egyik fél sem teheti meg, hogy gyerekesen kezelje a problémákat. Ha valami bajod van, és passzív-agresszív stílust veszel fel, játszmázol, azzal se magadat, se őt nem tiszteled, így nem is juttok közelebb a megoldáshoz. Az olyan gyerekes dolgok helyett, mint „nem szólok hozzád”, vagy „amíg nem találod ki, mi bajom, nincs szex” legyél asszertív, ha arról szeretnél vele beszélni, hogy mi bánt. Valahogy így: „Amikor napközben nem veszed fel, mindig nagyon aggódom, hogy történt veled valami, és ettől nagyon feszült leszek. Légyszi, figyelj, hogy ne hagyd lehalkítva a telefont, akkor hallod, ha hívlak!”. Ennyi, és még csak a szexet se kell megvonni. Nem egyszerűbb így?
