Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Újabb fejezet az ujjropogtatás ellentmondásos történetében. Szerencsére csak kétféle elmélet létezik...
A melletted ülőket őrületbe kergető, indokolatlanul élvezetes ujjropogtatás a tudósokat is régóta foglalkoztatja. Annak ellenére, hogy már 1947-ben eldőlni látszott a jelenség okait kutató vita, tulajdonképpen máig tisztázatlan, pontosan mi okozza a reccsenéseket. A Science Alert szerint ugyanis akárhányszor úgy tűnik, hogy eldőlt végre a dolog, mindig előbukkan egy újabb szkeptikus, aki megkérdőjelezi az reccsenéskutatás úttörőit.
Az ujjropogtatás okai. Első fejezet.
Az 1947-es, röntgenes kutatást brit tudósoknak köszönhetjük egyébként. Az ő kutatásuk a szinoviális vagy ízületi folyadékból kiváló gázbuborékok kipukkanását tette felelőssé a reccsenésekért. Szerintük az ujjak hátrafeszítésekor keletkező tér miatt kialakuló nyomáskülönbség hatására gázbuborékok keletkeznek az ízületek között, ezt halljuk tehát amikor valaki recsegtetni kezdi az ujjait. Ezt a magyarázatot közel 25 évig senki sem vonta kétségbe. Egészen 1971-ig.
Az 1971-ben napvilágot látott kutatás szerint ugyanis nem a buborékoknak a folyadékból való kiválása, hanem épp ellenkezőleg, a buborékok kipukkanása felelős a ropogásért. A továbbra is a buborékok keletkezése mellett kardoskodó tábor ezután MRI- és ultrahangos vizsgálatokat is bevetett, hogy bebizonyítsák, igenis nekik van igazuk. Sikeresen, ugyanis ezek a vizsgálatok is a felszabaduló térbe berobbanó gázbuborékokat tették felelőssé a reccsenésekért.
Az ujjropogtatás okai. Második fejezet.
Szerencsére továbbra is csak két tábor létezik, a legújabb, matematikusok által létrehozott modell ugyanis megint a buborékok kipukkanásában látja a megoldást. A kutatók ezúttal egyenletekkel írták le az ízületek geometriáját és a szinoviális folyadékkal történteket. Ezután felvették a saját ujjaik ropogtatásakor keletkező hangokat is, majd összehasonlították az egyenleteket és a folyamat során létre jövő hanghatásokat.
Ők ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kipukkanó buborékok felelősek a zajokért, ennek pedig az ízületi folyadékban a reccsenés után is megtalálható buborékok sem mondanak ellent, a hanghatásokhoz szerintük a buborékok részleges kipukkanása is elegendő ugyanis.
Vajon mit lép az ellentábor?!
