Fáradt vagy nagyon? Aha, de mindjárt itt a hétvége, majd kialszom magam!
Ismerős? Hét közben ott a munka, ott vannak az otthoni teendők, este pedig ott vannak a sorozatok, a közösségi média, a "még ezt megnézem!" kattintások. Reggel pedig a csoszogás, a zombifej a tükörben, a kapkodás, hogy beérj a munkába, hogy a gyerek ne késsen a suliból. Aztán megjön a szombat, a hétvége, a messiás, amikor vége az ébresztőóra diktatúrájának, amikor végre később kelsz, mint a nap. A hétfőtől péntekig felhalmozott adósságot azonban nem lehet két óriási alvással kompenzálni: ha összeadod a napi alvásmennyiségeket és elosztod héttel, csak a kockás papíron jön ki a matek.
Higgy az állatoknak!
Az alvásadósság kifejezés ugyanis eredendően téves. Nem úgy működik ez, mint a bankban, különösen a futamidő tekintetében nem. Ha valamelyik nap nem sikerül tehát kipihenned magad, nem fogod tudni öt nappal később "lealudni" a tartozást. Törleszteni legkésőbb aznap este tudsz, ezek még hellyel-közzel kiegyenlítődnek, a tartós alvásmegvonás azonban más tészta. Az alvást szabályozó belső folyamataink ugyanis nem olyan rugalmasak, mint a képzeletünk. Az alvás-ébrenlét nem egy tartály, ami töltődik, majd kiürül, hanem egy bonyolult szabályozás alatt álló belső ritmus. Ami a rendszertelenségtől nem hogy helyreállna, de csak még inkább szétesik. Az altatókkal, illetve - a másik oldalon - a stimulánsokkal és mesterséges fényekkel (képernyőkkel) eközben egyre távolabb kerülünk belső ritmusunktól. Egyre kevésbé érezzük, hogy mire lenne ahhoz szükségünk, hogy minél teljesebben ki pihenjük magunkat. Természetes működésünk ugyanis meglehetősen egyértelműen szabályozza az alvás és ébrenlét váltakozását, ez pedig ma is jól megfigyelhető az állatoknál. A patkányok például soha nem próbálják utólag kipihenni magukat egy előzetes (mesterséges) alvásmegvonást követően. Persze nem is szednek altatót, és nem nyeli be őket sem a Facebook, sem a Youtube.
A szenvedő agy
Az élmények szintjén talán senkinek sem kell bemutatni az alváshiány tüneteit. Minél fáradtabb az ember, annál alacsonyabb színvonalon működik például a figyelme és a rövid távú memóriája. Előbbi szétszórtságban, koncentrációs nehézségekben, lassabb és pontatlanabb reakciókban jelenik meg, erre az a sok pihenésre buzdító tábla az autópályák mentén. Utóbbi főként a tanulásra és a megértésre vonatkozik. Az, hogy fáradtan "kevésbé fog az agy", nem olyan meglepő, a kutatások azonban azt mutatják, hogy bizonyos agyterületek (elsősorban a prefrontális és a parietális kéreg) kompenzálni igyekeznek ezt a visszaesést. Vagyis "túlpörög" az agyunk, ami által teljesen rá tudunk fókuszálni bizonyos dolgokra, ebből azonban hosszú távon alig marad meg valami. Az ilyen állapotban megbeszélt dolgok például többször felejtődnek el, ami igen kellemetlen helyzetekhez vezethet.
Ha fáradt vagy, menj aludni!
Könnyű ezt mondani, bármennyi feladat vagy érdekesség vár azonban esténként, sokkal érdemesebb a testedre hallgatni. Mindannyian kifinomult belső szabályozással élünk, szervezetünk tehát nagyon is pontosan megmondja, mikor és mennyit érdemes aludnunk ahhoz, hogy testileg és szellemileg is fittek maradjunk. Ez a határ persze messze kitolható, bármikor fenn tudunk lenni még akár órákat is, alvásigényünket azonban nem lehet ilyesmi "edzéssel" csökkenteni. Saját egyedi alvásigényünk ugyanis jórészt genetikailag meghatározott: rá lehet szokni, hogy keveset aludjunk, ugyanazt a kipihentséget azonban nem fogjuk tudni egy-két-három óra mínusszal elérni. Vagyis alvásadósságot fogunk felhalmozni. Testünk jelzései ezzel szemben biztos támpontok ahhoz, mikor keljünk vagy feküdjünk, feladatunk csak annyi, hogy hagyjuk őket működni. Ne csapjuk be stimulánsokkal és altatókkal, mesterséges fényekkel és redőnnyel, ébresztőórával vagy telefonnal. Érdemesebb ezekkel inkább lefekvésre figyelmeztetni magad, és ha rendszeresen alszol, a felkelés jön majd magától.
