A mosogatás jót tesz neked. De nem mindegy, hogyan csinálod.

Roppant nyomasztó tud lenni a koszos és egyre büdösödő edényekből, tányérokból álló halom a mosogatóban. Sokan mérsékelten vágynak csak arra, hogy az ebéd utáni jóllakott hátradőlés helyett megragadják a mosogatószivacsot, és akkurátus sikálásba kezdjenek. Némelyek azt gondolják, hogy az életben elkövetett bűneikért az örökös mosogatási kényszer a kegyetlen büntetés. Pedig – nem brit, hanem amerikai – tudósok kimutatták, hogy a mosogatás kiváló stresszoldó program lehet: megnyugtat, ellazít, és egy jó mosogatás után már sokkal napsugarasabbnak látod a világot. Még nem tapasztaltad ezt? Ha nem, akkor az azért van, mert nem jól csináltad. Akkor válik ugyanis a mosogatás négycsillagos wellness-hétvégévé, ha beleviszel egy kis mindfulnesst.

Én például nem utálok mosogatni. Ha választani kell a porszívózás vagy a mosogatás között, gondolkodás nélkül az utóbbit választom, jobban vonz a forró víz és a mosogatószivacs, mint a poros zúgás. Kifejezetten megerősített ebben, hogy Agatha Christie-ről, nagy példaképemről is tudható, hogy mosogatás közben találta ki, milyen újabb csavarral terelje a gyanút Maryről Elinorra. Elkezdtem én is gondolkodásra, problémamegoldásra használni a mosogatást. Így is működik. De mindjárt kiderül, hogy ez tévút, nem az a tudatos jelenléttel átitatott mosogatás, aminek áldásos hatására bizonyítékokat találtak a kutatók.

A floridai egyetemen hallgatókat kértek arra, hogy mosogassanak. Azonban mielőtt elkezdték volna, kicsit átmosták az agyukat is. A fele csapatnak egy hosszabb szöveget mondtak el a mosogatás technikai ismérveiről. A másik felének viszont a szöveg a mindfulness-mosogatásról szólt. Hogy ez micsoda? Hát, mint általában a mindfulness: arra koncentrálj, hogy mentálisan teljesen legyél jelen a pillanatban, abban a tevékenységben, amit éppen csinálsz. Ilyenek voltak benne:

Mosogatás közben az ember csak mosogasson. Ez azt jelenti, hogy miközben mosogatsz, teljes mértékben legyél tudatában annak, hogy te most mosogatsz.

Elsőre ez kissé hülyeségnek tűnik. Miért fordítsak ennyi figyelmet egy ennyire egyszerű dologra? De éppen ez a lényeg! Az a tény, hogy itt állok és mosogatok, maga a csodálatos valóság. Teljesen önmagam vagyok, követem a légzésemet, tisztában vagyok a jelenlétemmel, és tisztában vagyok a gondolataimmal és cselekedeteimmel. Nem fordulhat elő, hogy öntudatlanul ide-oda hányódjak, mint egy üres flakon, amit dobálnak a hullámok.

Adam Hanley, aki ezt az egészet kitalálta, arra volt kíváncsi, hogy vajon elérhető-e a tudatos jelenlét állapota az ilyen teljesen hétköznapi tevékenységek közepette, mint a mosogatás. És lássuk a mindfulness csodáját: igen!

Azok a résztvevők, akik a tudatos jelenlétre buzdító mosogató-szövegre lettek beindítva 25 százalékkal inspiráltabbnak és 27 százalékkal kevésbé stresszesnek érezték magukat a mosogatás után, mint előtte. Tehát még egyszer: inspiráló(!) volt számukra a mosogatás(!), mert arra figyeltek, hogy hogy simogatja kezüket a víz, milyen illata van a mosogatószernek, milyen tapintású a pohár. Nem pedig máshol járt az eszük, és automatikusan csinálták, amit kell, azon dohogva, hogy jobb dolguk is lenne. A másik társaság, akik nem tudták, hogy tudatosan kellene jelen lenniük, semmilyen pozitív változással nem jöttek ki a mosogatásból, ugyanolyanok maradtak, mint előtte.

Az ember napjai tele vannak olyan tevékenységekkel, amiket csak úgy csinál, mert kell, és messze van már attól, hogy élvezetet leljen bennük. Ha a mindfulness csak annyit ad, hogy ezeket a dolgokat élvezhetővé, netalántán megnyugtatóvá teszi, már megéri. De akik gyakorolják, állítják, hogy ennél sokkal többet tud. Mindenesetre igyekezni fogok ezentúl tudatos jelenlétben mosogatni, vagy elmegyek végre egy mindfulness tanfolyamra.