Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Utcai cipőben a lakásban járkálni nemcsak illemtani, kulturális vagy kényelmi kérdés, ha arra gondolunk, hogy mennyi koszt és kórokozót csempészhetünk be így az otthonunkba. De tényleg, mennyit? Eleget ahhoz, hogy megbetegedjünk ettől a sokak által helytelennek tartott szokástól?
Engem arra neveltek, hogy a lakásban a papucs és a mamusz a barátom, de senki nem csinál otthon nagy ügyet abból, ha vissza kell szaladnia, mert elfelejtett valamit; simán átgázolunk a szőnyegen is - feltéve, hogy nem sáros a lábbelink. De az vajon mennyire ártalmas az egészségre, ha valaki megszokásból, életvitelszerűen utcai cipővel mászkál az otthonában? Ennek jártunk utána.
Az Arizonai Egyetemen végzett laboratóriumi vizsgálatok szerint kilencféle baktériumtörzs és átlagosan összesen 421 ezer baktérium élősködik egy cipő külső felületén, elsősorban a talpán. Ezek között akadnak az emberi szervezetre ártalmas kórokozók is, mint például a már sokat emlegetett E.coli, ami bélbetegségeket, hasmenést és - ritkán ugyan, de - agyhártyagyulladást is okozhat. Az E.coli kedvelt búvóhelye a madár- és kutyaürülék, és persze a nyilvános mosdókban is begyűjthetjük azt, de emellett a kutatók a húgyúti fertőzésekért felelős Klebsiella pneumoniae, valamint a légúti fertőzést kiváltó Serratia ficaria törzset is kimutatták a cipőkön. Egy másik tanulmányból kiderült, hogy a cipőtalpakon élősködő baktériumok között a meticillin hatóanyagú antibiotikumoknak ellenálló Staphylococcus aureus és Clostridium difficile, valamint multidrog-rezisztens Gram-negatív baktériumok is találhatók.
Ez így elég ijesztően hangzik, én mégsem lettem soha beteg azalatt a két év alatt, amíg külföldön egy olyan háztartásban éltem, ahol mindenki utcai cipővel rohangált a lakásban. Akkor most mennyire megalapozottak a kórokozók és fertőzések miatti félelmei a Ne gyere be cipővel! álláspontot képviselők táborának? Erről kérdeztük dr. Barcs Istvánt, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszékének vezetőjét, aki szerint óvakodnunk nem kórokozóktól, nem mikrobáktól (főleg nem minden mikrobától), hanem a fertőzés lehetőségétől kell. Először azonban érdemes tisztába tenni néhány fogalmat.
A baktérium (vagy mikroba) nem kórokozó
“A mikrobák túlnyomó része az ember szempontjából semleges, így nem is veszünk róluk tudomást. Nagyon sok – emberi szempontból – hasznos mikrobáról is tudunk; ilyenek az élelmiszereink előállításához vagy érleléséhez használt baktériumok, például a tészta kelesztését, az alkoholos erjedést végző élesztőgombák, a tejsavbaktériumok vagy a nemespenész. De ilyenek a gyógyszeripar által használt probiotikumok és a szervezetünkben élő, minket védelmező baktériumok is. Ártalmasnak a mikrobáknak csak egy kis része számít, például megromlik tőlük valamilyen élelmiszer, korróziót okoznak, károsítják a növényeket, és persze megbetegíthetnek minket, illetve a tenyésztett vagy vadon élő állatokat. Minden kórokozónak van úgynevezett gazdaspektruma, azaz élőlények egy adott csoportja, amelyeket az képes megbetegíteni. Van olyan, amelyik egyetlen fajban (pl. csak a dohánylevélben, csak a sertésben vagy csak az emberben), és vannak olyanok, amelyek több gazdában is el tudnak szaporodni” - magyarázta dr. Barcs István, az említett kutatások kapcsán pedig kifejtette:
"Az E. coli nemcsak veszedelmes kórokozó lehet, hanem az ember egészséges bélflórájának egyik legfontosabb összetevője is, hiszen fontos szerepe van a kórokozó baktériumok megtelepedésének megakadályozásában. Elsősorban tehát "jóbarát", néhány törzse lehet ellenség és nem tudjuk, hogy a cipőtalpon melyikből találtak a kutatók néhányat. A cipők talpán egyébként kilencnél jóval több baktériumtörzs is előfordulhat, amikkel lépten-nyomon érintkezünk, mégsem betegszünk meg azoktól. Az arizonai kutatók valószínűleg kimondottan ezekre a baktériumtörzsekre vadásztak, ám feltételezhetően azt már nem vizsgálták, hogy a megnevezett baktériumfajok emberpatogén törzseit fedezték-e fel vagy sem. Rémisztgethetnek tehát a légúti fertőzések vagy az agyhártyagyulladás veszélyével, ezek a tényként kikiáltott információk sokszor nem fedik le a teljes igazságot, hiszen a cipő talpától senkinek nem lett még tüdőgyulladása."
Felesleges ennyit aggódni?
“Azt is fontos tudni, hogy a fertőzések kórokozói ugyanazon az úton jutnak a szervezetbe, amin keresztül a betegből távoznak, és más behatolási kapun keresztül rendszerint nem képesek fertőzést okozni. Tehát a légúti kórokozókat be kell lélegezni (cseppfertőzés), a hányásos-hasmenéses betegségek kórokozóit pedig lenyeljük és azok a széklettel vagy a hányadékkal távoznak. Másképp, más úton nem fertőznek” - fűzte hozzá a szakember, aki szerint utcai cipővel leginkább csak piszkot viszünk haza.
“Ahol a környezet tiszta, ott kevesebb a kosz, ahol viszont nem takarítják az utcákat vagy esik az eső és sár van, ott természetesen több. Emberre veszélyes fertőzést hazahordani ilyen módon elég valószínűtlen; ahhoz bele kellene lépni egy olyan, viszonylag friss ürülékkupacba, amit egy szalmonellás vagy vérhasban szenvedő ember hagyott a járdán, aztán a frissen összekent cipővel össze kellene járkálni a konyhát, majd egy, a konyhapadlóra leejtett vajaskenyeret elfogyaszatni. És még ebben az esetben sem nagy az esélye a fertőződésnek” - mondta dr. Barcs István. Ami viszont sokkal sanszosabb, az az, hogy macskában vagy kutyában élősködő parazita petéjét visszük haza a cipőtalpunkon, ezért is ajánlott a háziállataink rendszeres féregtelenítése.
A lényeg tehát, hogy emberi székletet nem sűrűn hordunk be az otthonunkba, így az utcai cipővel összejárkált padlótól sem fogunk megbetegedni. “Az alapvető tisztításon túl felesleges fertőtleníteni minden olyan felületet, ahova nem kerülhetett az ember (vagy esetleg háziállat) számára veszélyes baktérium, vírus vagy parazita. Természetesen más a helyzet, amikor kisgyerek csúszkál otthon a földön, de olyankor is elegendő a gyakori tisztítószeres felmosás. Ennél még speciálisabb a helyzet, ha valaki trágyát lapátol az udvaron és netán a szennyezett gumicsizmájában sétálgatna a lakásban, hiszen az állatok ürülékben előfordulhat szalmonella is. Ebben az esetben indokolt az alapos tisztítás és a fertőtlenítőszer használata, és persze akkor is, ha a családban valaki olyan heveny hasmenéses tüneteket produkál, amit a vírusos hasmenések okozhatnak” - összegezte a szakember.
