A távkapcsolat legtöbbször egy már működő partneri viszonyból alakul át. Az egyik fél munka, tanulás vagy más kötelezettség miatt elköltözik. A másik pedig marad. Otthon, a megszokott környezetben, csupa olyan dologgal körülvéve, amik előhívják a közös emlékeket, közös élményeket. De menni sem könnyebb. Az intimitás hiányát gyakorta elfedik az új ingerek, a szokatlan környezet, az alkalmazkodás kihívásai. A hétköznapok sodrásában úgy érződhet, hogy kevésbé kiszolgáltatott helyzet ez. Azokban a pillanatokban azonban, amikor a környezet elcsendesedik, ugyanolyan erővel jelenhet meg a negatív oldal, mint a másik fél esetében.
Nagyon fontos az is, hogy a kapcsolat milyen fázisában következik be a változás. Ahogy összejön a pár, kezdetben a szenvedély a legerősebb: a rózsaszín köd, a másik idealizálása és persze a vágy. A közös élmények, az együtt megélt pillanatok, a nagy beszélgetések, az érintések és a szex eközben az összetartozás, az intimitás érzését adják. A kapcsolat idővel mélyül, a szenvedély és az intimitás talaján pedig növekedésnek indul az elköteleződés. Ez pedig a párkapcsolatok leglassabban alakuló, ugyanakkor legstabilabb alkotóeleme. Az az érzés, ami a távolság ellenére is összetarthat egy kapcsolatot.
Távkapcsolatból párkapcsolat
Előfordul persze olyan is, amikor egy kapcsolat eleve távkapcsolatnak indul. Lehet ez online ismerkedés után, vagy egyszerűen csak úgy találkoznak, például egy rendezvényen, hogy amúgy más városban élnek. Ilyenkor a távolság miatt lassabban mélyül a kapcsolat, a két ember kisebb lépésekben, fokozatosan kerül csak közel egymáshoz. Ennek is megvannak persze a maga előnyei. Előbb-utóbb azonban, éppen az intimitás és az elköteleződés vágya miatt, egyre sürgetőbbé kezd válni a tényleges kapcsolat kialakítása, a több minőségi idő, a gyakoribb találkozások, az összeköltözés. Ilyenkor, ha nem sikerül áthidalni a távolságot, a kapcsolat fejlődése megreked, a közös jövő képe elveszik, nem tud kialakulni az elköteleződés.
Elköteleződés és jövőkép
Ha azonban az elköteleződés megvan, jó eséllyel túlélhető egy távkapcsolati periódus is. Ehhez pedig fontosak a stabil keretek, a közös jövőkép, és ápolni kell az intimitást is. A keretek adják a kiszámíthatóságot, tervezhetőséget, megbízhatóságot. Meg kell tudni egyezni abban, hogy milyen időtartamban vállalható ez a távolság, mit és hogyan tesznek egymásért, kinek mire van leginkább igénye. Sokkal könnyebb akkor is, ha vannak tervek azutánra is, hogy újra együtt lehetnek. Ezek egyfajta jövőbeli horgonypontot jelentenek, amibe utána kapaszkodni lehet. Új közös otthon, hosszabb közös nyaralás, gyermekvállalás, jobb lehetőségek az életben: valami, amire érdemes várni.
Az intimitás hiánya
Az intimitás kétségkívül a különlét idején legsérülékenyebb terület. Kevesebb a közös élmény, nehezebb a kommunikáció, nincs érintés, nincs szex. Utóbbi kettő pedig különösen fájdalmas. És nem is a testi élvezet miatt, hanem sokkal inkább azért, mert a kötődéshormonnak is hívott oxytocin nagyrészt a testi intimitásban termelődik. Az ölelés, a simogatás és főként az orgazmus ugyanis megsokszorozza a vér oxytocinszintjét, és ezzel egyfajta biológiai alapot teremt a kötődésnek. Ezért is fontos, hogy távolság ide vagy oda, a találkozások minél gyakoribbak, minél rendszeresebbek legyenek. Az együtt töltött idő minősége pedig ilyen esetben annál jobb lesz, minél kevésbé távolodtak el a pár tagjai egymástól. Minél több idő jut egymásra, annál kevesebb szükséges ahhoz, hogy újra közeledni tudjunk a másikhoz. Nem a valódi találkozásokkor kell tehát képbe helyezni egymást, hogy kivel mi történt az elmúlt hetekben, kinek milyen élményei voltak a főnökével vagy a barátival. Ez az idő a kapcsolatról, az összetartozásról szóljon.
Azt az igényt, hogy egymás életének részesei maradjunk, sokkal jobb, ha a hétköznapokban valósítjuk meg. Ennek a technikai feltételei jobbak, mint valaha: a telefon, a videóhívás, a chat, az email óriási könnyebbséget jelent. Csak használni kell. Rendszeresen.
A távkapcsolat buktatói
Ahogy más kapcsolatok, a távkapcsolat is igen gyakran a kommunikáción hasal el. Pontosabban annak hiányán: a ki nem mondott vágyakon, a ki nem fejezett érzéseken. Például ahelyett, hogy azt mondom magamban: ha szeret, úgyis felhív minden nap, mondhatom neki is: szeretném, hogy minden nap tudjunk beszélni, mert ez nekem fontos. Nem éri meg az érzések elhallgatása sem. Gyakori jelenség, hogy a párok, szem előtt tartva, hogy a különlét egyébként is törékeny szakasza a kapcsolatnak, a legapróbb konfliktust is igyekeznek elkerülni. Alig van időnk beszélni, azt ne vitatkozással töltsük - mondják. A ki nem mondott sértettség, a fel nem oldott szorongás azonban sokszor többet ront a helyzeten, mint amennyit a vita elkerülése javít.
Ugyanígy sokat ronthat vagy javíthat az is, ahogyan az érzelmeinket kezeljük. Ez már sokszor a távolság kialakulása előtt is nehéz. A ha szeretnél, maradnál/ha szeretnél, velem jönnél típusú konfliktusok megélésétől az elválás fájdalmán át a féltékenységig számtalan negatív érzéssel találkozhatunk egy távkapcsolatban. Fontos, hogy ezeket ki tudjuk fejezni a másik felé, ahogy az is, hogy nyitottak legyünk az ő érzéseire. Ne felejtsük el azt sem, hogy az érzések nem mindig csak a jelenről szólnak. Sok múlik azon is, ki milyen mintákat, példákat látott vagy tapasztalt ezzel kapcsolatban. Ha valaki például a baráti köréből, családjából vagy saját életéből hűtlenséggel, szakítással végződő távkapcsolatokat ismer, erősebb érzelmeket élhet meg bizonyos nehézségek kapcsán.
Őszinte, nyílt és rendszeres kommunikációval, megfelelő tudatossággal és kölcsönös elköteleződéssel tehát megugorható akadály lehet a távolság. Együtt legyőzni közös siker lehet a párnak, ami kapcsolati szinten is önbizalmat ad. Ne feledd azonban, hogy az intimitás és a kötődés tartós hiányával aligha lehet működtetni egy kapcsolatot.
