A sok sótól szomjasabbak leszünk. Régóta szajkózott mondás ez, amit úgy tűnik elfelejtettünk leellenőrizni. Egy lehetséges Mars-expedíció körülményeit szimuláló kutatás során világossá vált, a sótól nem hogy szomjasabbak leszünk, mindennek az ellenkezője igaz.
A félreértés forrása az volt, hogy aki több sót fogyaszt, annak bizonyítottan többet kell vécére járnia. A gyakoribb vizelést eddig a legkézenfekvőbb módon, azzal magyarázták, hogy a több sót fogyasztók minden valószínűség szerint többet is isznak. Azonban a szimulált Mars-expedíció során kiderült, a régről ránk maradt népi bölcsesség bizony korántsem vehető készpénznek.
A kutatás során két 10 önkéntesből álló csoportot zártak egy-egy bolygóközi utazás körülményeit szimuláló játék űrhajóba. Az első csoport tagjai 105, míg a második csoport tagjai 205 napig maradtak az űrhajóban. Az álűrhajósok ez alatt az idő alatt ugyanazt fogyasztották, az egyetlen különbség a feltálalt ételek sótartalmában volt. A kísérlet megerősített néhány eddig is ismert feltételezést, a több sót fogyasztók vizelete több sót tartalmazott, és többször is kellett vizelniük. A vizelet mennyiség növekedése ugyanakkor nem a nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztás miatt , hanem azért mert a sok só hatására a vesék vízraktározásába kezdtek.
A kísérlet előtt úgy gondolták, hogy a só nátrium és kloridionjai a víz molekuláit megkötve magukkal rángatták azokat a kiválasztási folyamat során, a kutatás ugyanakkor fényt derített egy eddig ismeretlen jelenségre: a só a vizeletben maradt, a víz azonban visszatért a szervezetbe, legfőképpen a vesékbe.
A jelenség megdöbbentette a kutatókat, akik végül egerekkel kapcsolatos kísérleteket vizsgálva jutottak el a magyarázathoz. A só vizet magához vonzó képességeit az urea nevű anyag képes ellensúlyozni. Ahhoz, hogy a szervezet ureát termeljen, energiára van szükség, nem meglepő tehát, hogy a só-diétán lévő egerek éhesebbek voltak és többet is ettek, csakúgy mint a kutatás emberi résztvevői.
A kutatást megelőzően alábecsülték az urea szerepét a szervezetünkben, egyfajta melléktermékként tekintettek rá. Friedrich C Luft, a kutatók egyike is meglepődött az urea fent említett képességein. „Úgy tűnik a természet megoldást talált arra, hogyan őrizze meg azt a vizet, amit a só amúgy kimosna a szervezetből” – foglalta össze a kutatás eredményeit Luft.
