Van úgy, hogy először jónak tűnik, aztán utána mégis felemészt a dolog. Olvasói levél.
"Sosem gondoltam volna, hogy én kerülök egyszer egy ilyen helyzetbe..." - kezdi a történet az egyik olvasónk, aki egy olyan sztorit osztott meg velünk, ami nem egy viszony tartós meglétéről szól, hanem arról, hogy másként is ki lehet ebből a dologból jönni. Dóri a "házas férfi szeretője vagyok" témájú cikkünk után írt nekünk, ezzel is sugallva, hogy lehet másképp is. Általánosságban elmondható, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik ki tudnának lépni egy ilyen kapcsolatból, mielőtt az már igazi viszonnyá alakul. De miért is alakul így ez egyik embernél, és miért másnál? Hogyan döntjük el magunkban, hogy melyik utat válasszuk? Mik azok a tényezők, amik befolyásolják, hogy ne menjünk bele egy ilyen testileg és erkölcsileg is bonyolult kapcsolatba?
Nevezzük olvasónkat Dórinak, akinek a története abszolút sablonosan indul, majd meredek fordulatot vesz "Egy szórakozóhelyen voltam éppen a barátnőimmel, amikor már messziről észrevettem Dávidot, és egyből felkeltette a figyelmemet. Már akkor éreztem a kölcsönös szimpátiát, így nem lepődtem meg, amikor odajött hozzám és megszólított. Rövid beszélgetés során kiderült, hogy barátnője van, de a személye és az egésznek a varázsa magával ragadott, így kár más hibájának mondani, hogy elcsábultam" - meséli. Ahogy láthatjuk, Dóri története mindennapos, bármelyik nőtársunk kerülhet ilyen helyzetbe.
A találkozások gyakorisága növekedett, folyamatosan találkozgattak, és szép lassan viszonnyá alakult a dolog. "Ahogy egyre többet beszélgettünk és találkoztunk, egyre nagyobb bűntudatot éreztem: nem értettem, hogy miért jó ez nekem, miért vagyok benne egy ilyen dologban, amikor tudom, ha nem vele vagyok, akkor a barátnőjével alszik/eszik/programozik éppen" - meséli kezdődő bizonytalanságát. Általában az emberek azért maradnak benne egy ilyen kapcsolatban, mert nem jár különösebb kötelezettségekkel. Megkapja a megfelelő törődést, szeretetet, amire vágyik, viszont emellett megszabadul azoktól a kötelezettségektől, amik egy normális párkapcsolatban jelen vannak.
Pár hét randevúzás után azonban kiderült valami, ami mindent megváltoztatott. "Egyik találkozásunk alkalmával kibukott, hogy az én drága szeretőmnek nemcsak barátnője, hanem gyereke is van. Na, itt éreztem úgy, hogy el kell engednem őt, ki kell szállnom, ezt erkölcsileg már nem bírtam volna, illetve nem akartam az a nő lenni, aki miatt esetleg a gyermek apa nélkül nő fel" - indokolta Dóri, hogy miért lépett ki a kapcsolatból. Emellett az is sokat nyomott a latban, hogy rájött, többet érdemel annál, hogy csak a második legyen egy férfi életében.
Az előző cikkünkben, ahol már írtunk erről a témáról, Hevesi Kriszta szexuálpszichológus kifejtette, milyen lelkületű nők hajlamosabbak belemenni, és bent is maradni egy ilyen viszonyban: "Azok a nők, akik stabil önértékeléssel rendelkeznek, akik tisztában vannak a saját értékeikkel és bíznak a pozitív jövőben, azok jobb eséllyel hagynak fel hamarabb egy ilyen viszonnyal. Egy idő után rájönnek, hogy nekik ez a szerep kevés, és tartják magukat annyira, hogy egy felvállalt és legális kapcsolatban legyenek boldogok. Míg ez nem mondható el azokról a nőkről, akik gyengébb, vagy sérült önképpel rendelkeznek. Ők előbb mennek bele egy ilyen viszonyba, és valószínűsíthetőbb, hogy tovább is élnek majd benne."
