A könyökén jönnek ki a klasszikus nyaralóhelyek? Idén válasszon valami egyedibbet! Segítünk benne.
Balaton, de másképp
Óvatos duhajoknak nem is muszáj nagyon eltávolodni a megszokott célpontoktól. Elég, ha idén Siófok vagy Balatonfüred helyett a Balaton-felvidék kevésbé ismert falvai felé veszik az irányt. Nézzék meg például a környék legkisebb falvát, a domboldali, egyutcás Óbudavárt, amely a Nivegy-völgyben fekszik. Az 54 lakosú falvacskát nyugatról szőlőtőkék ölelik, kelet felé pedig egy forrás köré épített pihenőparkot találunk. A Szent Márton pihenőpark bejáratánál parkoló és tábla is jelzi, hogy jó helyen járunk. A Mosóház-forrás – amelyet hajdanán valóban mosásra használtak a falusi asszonyok – körül kialakított sétaúton táblákkal jelölik a fafajokat is. Itt található a magyar nemzeti Schönstatt-kápolna is, amely egy katolikus lelkiségi mozgalom központja.
Ha ennél is kevésbé ismert tájra vágynak, akkor a parttól mindössze 24 kilométerre fekvő Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetet ajánljuk Somogy megyében. Ha átnézünk a Balaton északi partjára, és tükrözzük ezt a távolságot a közúton, akkor Kapolcsot és környékét kapjuk – és bizony van némi különbség a tájak ismertségében. A környék neve még nem olyan hívószó, mint a Káli-medence, pedig kulturális és természeti értékekben ez a régió sem szűkölködik.
Ott van például Mesztegnyő, ahonnan az ország leghangulatosabb erdei kisvasútja is indul. Mesztegnyőn belül a faluház mellett érdemes megnézni a Dorfmeister-freskókkal díszített barokk templomot és a kolostor épületét is. Igaz, utóbbiban már nem apácák, hanem diákok töltik napjaikat, ugyanis ez a község iskolája. Szintén mesztegnyői nevezetesség a rétesfesztivál, amely idén nyáron július 16-án és 17-én várja a látogatókat. Akinek ennyi látnivaló még nem elég, az remek kirándulásokat tehet a környéken. Az országos kéktúra útvonalát követve akár a zalakomári vasútállomástól a kemenceskanzenes, szakácsmúzeumos Nagyszakácsin át Kapos-völgyig is túrázhat.
Tipp: Ha magányra vágyik - érdekes, elhagyatott falvak
Járt már Derenken, Felsőkakon, Gyűrűfűn vagy Nagygécen? Ha nem, itt az ideje, hogy megismerje ezeket az elnéptelenedett településeket. Itt elolvashatja, miért érdemes.
Vasi-Hegyhát – Az ezer apró csoda földje
Szelíd dombok, mesebeli erdők, idilli tájon át kanyargó utak, apró szőlőskertek, hamisítatlan falusi hangulat és bőkezű vendégszeretet várja a turistákat Magyarország kevesek által ismert, ám megannyi apró csodát rejtő vidékén, a Vasi Hegyháton és a Rábamentén. A környék olyan bájos, mint a szomszédos Őrség, csak eddig rosszabb volt a PR-ja.
Ha mostanában mennek, a Kám mellett található, rododendronjairól és különleges fenyőféléiről híres Jeli Arborétum kihagyhatatlan program. (Mi május második hétvégéjén jártunk erre, a virágok aktuális állapotáról itt írtunk.) Innen nincs messze Oszkó, ahol a hangulatos, zsúptetős Hegypásztor Pincéket is kár lenne kihagyni.
Körmenden a cipő- és helytörténeti kiállításnak otthont adó, egyelőre ütött-kopott, de remélhetőleg egyszer tényleg megújuló Batthyány-kastélyt érdemes megnézni. De kóstolhatunk pálinkát, vagy hazánk egyetlen Kneipp-témaútvonalát is bejárhatjuk. Jákot híres temploma miatt keressük fel feltétlen, Szombathelyen pedig a Csónakázó-tó és a skanzen ígér kellemes órákat.
Tipp: Szomszédoljunk!
Körmendtől csupán ötven kilométerre fekszik az osztrák Bad Blumau, mely különleges termálfürdőjéről nevezetes. Az épületet Friedrich Hundertwasser tervezte. Olyan az egész, mintha egy aranyló hagymakupolás, tiritarka mesekastélyban wellneszelnénk. A napi belépő ára borsos, de jó hír, hogy van olcsóbbnak mondható esti jegy is, amivel délután öttől este tizenegyig bent lehetünk a fürdőben. Az egyedi épületeket este kivilágítják, a medencék partján tüzet gyújtanak, így ebből a szempontból is megéri az esti jegyet választani. Utóbbi egyébként fejenként 30,90 euróba kerül, úgyhogy ez még mindig messze nem a filléres kategória. Az élmény viszont tényleg megér ennyit. Aki pedig inkább csúszdázna, az keresse fel a szintén közeli Bad Loipersdorfot, míg kisebb gyerekekkel a Stegersbach-i fürdő lehet jó választás.
Ugye, hogy nem nyaralt még Liechtensteinben?
Pedig csak Ausztrián kell átutazni, hogy megérkezzünk ide. A furcsa miniállam további érdekessége, hogy kevesebben laknak itt mint Dunakeszin, a nők pedig csak 1984-ben kaptak szavazójogot. Aki úgy dönt, hogy a turisták többségével ellentétben pár óránál többet is eltölt ebben a kis ékszerdobozban, annak igazi kikapcsolódásban lesz része. Itt nincs rohanás, nincs tömeg, sőt, Vaduzon kívül az emberek köszönnek is, hiszen nem láttak még turistát. Így pedig fel sem merül bennük, hogy a szembejövő nem helybéli.
És hogy mit lehet itt látni? A fővárosban, Vaduzban (melynek egyébként nincs is városi címe) a nemzetközi hírű Kunstmuseumot, az országot bemutató Landesmuseumot – amelynek egyik különlegessége a preparált kétfejű őzgida – és a Postmuseumot. Utóbbi – ahogy a kis országokban lenni szokott – már csak a bélyeggyűjtők miatt is érdekes, a liechtensteini bélyegek pedig ritkaságszámba mennek. De a népi építészetért érdeklődők ne hagyják ki a schellenbergi Biedermann-Haust se!
A városnézés fáradalmait aztán a Gamprin településen található Grossabünt-tó partján pihenhetjük ki legjobban. Ez egy ingyenes, de minden infrastruktúrával felszerelt zsebkendőnyi tavacska, amelynek kristálytiszta vizét egy patak cseréli folyamatosan. Körülötte büfé, ruhatár, napozó, gyerekpancsoló (anyukáknak lábáztató paddal), ugráló mesterséges sziklával – és alatta kimélyített aljzattal. Nincs tökéletes liechtensteini nyári nap grossabünti mártózás nélkül!
