Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
"Vannak nagyon egyszerű eszközök, amikkel tenni tudunk másokért, és persze magunkért." - a Hősök Tere kezdeményezés vezetőjével, Orosz Györgyivel beszélgettünk.
„Az vagy, amit teszel!” Ez a 2014 tavaszán indult Hősök Tere kezdeményezés jelszava, a kezdeményezésben résztvevők célja pedig nem kevesebb, mint elérni, hogy egyre több ember, egyre többször tegyen és álljon ki másokért, hogy kirángassanak minket a közönyből is a passzivitásból. Hogy mire van szükség mindehhez? Leginkább arra, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, amelyekben segítséget nyújthatunk másoknak, amelyeken változtathatunk, és érzékenyebbé is váljunk ezekre a szituációkra.
A kezdeményezés tudományos hátterét dr. Philip Zimbardo szociálpszichológus, a Stanford Egyetem professzora által kidolgozott Heroic Imagination Project (HIP) adja. A HIP több évtizedes pszichológiai kutatómunka eredményeit felhasználva arra tanítja az embereket, hogyan változtassanak a negatív helyzeteken, hogyan érjenek el nehéz helyzetben is pozitív változást. A hétköznapi hősiesség, a bátor irányítás, az, ha képesek vagyunk kiállni, megszólalni magunkért és másokért, és ha ezt egyre többen, egyre többször tesszük, az jobbá teszi a közösséget, amiben élünk, és jobb hellyé teheti az országot is.
A Hősök Tere kezdeményezést Orosz Györgyi, Halácsy Péter, prof. Philip Zimbardo alapították és Orosz Gáborral, Pistyur Veronikával, Bolyky Dániellel, Roszik Lindával és Thuróczy Gáborral indították útjára, és az elmúlt két évben számos tréninget, kutatást konferenciát is tartottak a témában. A projektről Orosz Györgyi a Kapszli szervezésében március 10-én tart előadást a TEMI Fővárosi Művelődési Házában. Mi a Hősök Tere Kezdeményezés vezetőjét most az elmúlt két év tapasztalatairól kérdezzük.
Mi történt az elmúlt két évben a Hősök Tere kezdeményezés keretein belül?
Két évvel ezelőtt dr. Philip Zimbardóval és Halácsy Péterrel úgy gondoltuk, hogy tenni kellene valamit Magyarországon a közöny ellen. Először egy féléves projektben gondolkodtunk, aztán rájöttünk, hogy a céljainkat leginkább hosszú távon valósíthatjuk meg. Az elmúlt két év során felépítettünk egy élményszerűen működő tréningmodellt, kampányokat, vírusvideót készítettünk, szervezetünk fesztivált a fiataloknak és két nemzetközi konferenciát. Az elmúlt két évben először három és félmillió, majd ötmillió embert értünk el a médián keresztül. Tréningeinken több, mint ezer ember vett részt, workshopjainkon 2500-an fordultak meg tavaly, és 75 önkéntes csatlakozott hozzánk.
Mit gondol, miben tudnak önök a leginkább segíteni az embereknek?
Alapvetően tudást adunk át. Vannak nagyon egyszerű eszközök, amikkel tenni tudunk másokért, és persze magunkért. Akkor is, ha félénkek, ha zárkózottak vagyunk. Mi ezeket az eszközöket mutatjuk meg az embereknek. Abban segítünk, hogy megtapasztalják milyen jó érzés másoknak segíteni. Tudatosítjuk, hogy ami az utcán történik, az rájuk is tartozik, hogy ők is tehetnek azért, hogy jobb legyen a környezetük, az életük.
Mi az az eredmény, tapasztalat, amit a legfontosabbnak tart a munkájából?
Azokban a helyzetekben látom leginkább, mennyit ér a munkánk, amikor tapasztalom, hogy megmozdulnak az emberek. Amikor elképzeléseink, céljaink tovább terjednek egy-egy közösségben. A napokban például, egy korábban a tréningünkön résztvevő tanárnő mesélte, hogy a hétvégén több órája lesz arra, hogy „hősökterézzen" a diákokkal. Beszélt nekik a kezdeményezésről, és terepgyakorlatokkal megéltetett velük helyzeteket. Aztán a fiatalok annyira fellelkesültek, hogy úgy döntöttek, létrehoznak egy klubot, aminek az a célja, hogy erőszakmentessé tegyék a saját iskolájukat. Persze az, hogy változtassunk az emberek attitűdjein, nem féléves projekt. A társadalmi változtatás nehéz, hosszú távú elköteleződést igénylő feladat.
Mit gondol, változott az egymáshoz, a közösséghez való hozzáállásunk az elmúlt években? És ha igen, miben?
A kezdeményezés hajnalán készítettük egy közvélemény-kutatást a bátorságról és a hősiességről, majd nemrég újra megkérdeztük ezekről az embereket és összehasonlítottuk az eredményt. Úgy tűnik, hogy a hétköznapi hősiesség fogalma sok helyre beszivárgott már, a jelenség fontosabbá vált, mint korábban volt. Ez az eredmény azonban nemcsak nekünk köszönhető, hanem azoknak is, akik belőlünk inspirálódtak, így többek között a Punnany Massif zenekarnak, és az ő Hétköznapi hősök című dalának is, ami sok emberhez juttatta el az üzenetünket.
Arról, hogy ön mit tehet azért, hogy olyan közösségben élhessünk, ahol az emberek odafigyelnek és segítenek egymásnak, ahol mernek kiállni az elveikért, értékeikért, egymásért, csütörtök este többet is hallhat. Úgy tűnik, minél többen hallunk erről, annál gyorsabb és markánsabb változás, szóval megéri.
